A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Hogyan és mivégre olvashatjuk ma Nagy Lászlót?

A legfőbb probléma, amire - ha nem is a legszerencsésebb módon -, Kálmán C. György is felhívta a figyelmet, a kultikus beállítódástól nem független kanonizáció veszélye. Görömbei András Kálmán C. Györgynek írt válaszában az előbb említett három írásra utalva azzal utasítja el e vádat, hogy Nagy László költészete értékeivel, korszerűségével szembeni kételyek is megfogalmazódhattak. Ez igaz. De ha elővesszük monográfiáját, azt tapasztaljuk, hogy a megfogalmazott kritikai észrevételeket kivétel nélkül elutasítja, ill. megállapításaikat Nagy László költészetének olyan sajátosságaként magyarázza, amit félre értettek, nem megfelelő módon értelmeztek a kritikusok. Annak a kultikus beállítottságnak lehetünk tanúi, amely kultusza tárgyát „minden szóba jöhető vád alól fölmenti".

38 Görömbei András könyvében azonban mindez azért nem zavaró, mert stílusa, belső hevülete folytán nem az uralmi beszédmód, a kizárólagos igazságra törekvés jellemzi. Monográfiája inkább azt a problémát veti föl, hogy más irodalomértelmezési módokkal nem nézett komolyan szembe. Domokos Mátyás 1990-ben publikált „Táltos Babilonban avagy: szépségmaximummal a bánat ellen - a líra elsivárosodása korábari^ című tanulmánya már látható módon viseli magán a kultikus értelmezés negatív jegyeit. Nagy László költészetének nagyságát vita felett állónak tekinti. Ráadásul e költészet értékelése a jelenkorral szemben történik. A mai fiatalabb nemzedékektől nem csak hivatásuk, művészeti és kritikusi tevékenységük morális megalapozottságát vitatja el, de természetes létállapotuknak az életbizalmatlanságot tekinti, amely a tanulmány logikája szerint eleve értéktelenebb az életbe vetett bizalomnál: az új „versfelfogás, talán nem is kell bizonygatnom, már egyáltalán nem törődik a vers etikai vonatkozásaival, amire Nagy László mindig kényes volt..." vagy a tanulmány egy másik helyén: Hekerle és más fiatal kritikus tanulmánya „azt tanúsítja, sajnos, hogy a fiatalabb nemzedékek számára az ösztönös mondhatnám: a velünk született - életbizalmatlanság a természetes létállapot ma már."

40 A másság megítélésekor e tanulmányban Nagy László költészete mint kánon szerepel, az igazi költészetet képviselve a líra elsivárosodásával szemben. Hekerle és Nyilassy szempontjai így nemcsak kirekesztődnek az értelmezésből, hanem világtapasztalatukat e költészet értékeire hivatkozva még le is minősíti az elemző. Ezt a szembeállítást én azért tartom Nagy László költészete jelenkori befogadására károsnak, mert a múlt és a jelen közti távolság áthidalása helyett, e kettő szétválasztása, s így e költészet hagyományba való zárása történik meg. A jelen horizontjában megjelenő kérdések és lehetséges válaszok Görömbei András könyvében sem kerülnek jelentésképző funkcióba. Monográfiája lényegében a 80-as évek közepére kialakult Nagy László-képet rögzíti. Elemzései inkább részletezik, mélyítik e képet, mintsem bővítik annak jelenkori világértéshez való kapcsolódásának lehetőségét ill. segítenék a jelenből belátható értelmezések megszületését. Jánosi Zoltánnal együtt magam is úgy gondolom e könyvvel a „tradicionális" szemléletű Nagy László-kutatás kiteljesedéséhez, de egyben végső határáig jutott.

41 Megerősíti ezt az is, hogy tanulmányok, mérlegelő elemzések helyett jobbára irodalmi legendák lettek mára az e körből származó Nagy László-irodalom jellegadó darabjai. 1993-ban, halála tizenötödik évfordulóján Nagy Lászlóról megjelent írások szinte kivétel nélkül mind viszszaemlékezések, amelyek inkább a költő személyiségéről szóló elbeszélések sorát bővítik, mintsem költészete jelenkori értelmezését kísérelnék meg. Árulkodó módon az írásokban megjelenik az (ön)ismétlés: egyes értelmezők úgy vesznek át hetvenes évekbeli tanulmányo(u)kból passzusokat, mintha bizony a múlt ilyen egyszerűen aktualizálható volna, vagy a Hitel a Döbrentei Kornél 1986-os a kor szellemét nagyon is magán viselő hozzászólását közli mint ma is aktuálisat. így nemcsak a hiányzó, de a meglévő írások is azt mutatják, hogy csönd van Nagy László költészete 38 Dávidházi, i. m. 39 Domokos Mátyás: Táltos Babilonban avagy: szépségmaximummal a bánat ellen - a líra elsivárosodása korában. Tiszatáj, 1990. 5. 40 Domokos, i. m. 41 Jánosi, i. m. 78. 428