A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Hogyan és mivégre olvashatjuk ma Nagy Lászlót?

körül. Mivel az ideológiakritikai értelmezés lehetősége a társadalmi-politikai-kulturális változás óta jelentős mértékben csökkent, úgy tűnik a kultusz alapjai is megrendültek, s jelentésinspiráló hatása kimerült. Igazságtalanok lennénk azonban, ha a kultikus beállítódás személyes hitelét vagy a kultusz irodalomban betöltött funkckóját kétségbe vonnánk. A Nagy László-kultusz szerepének megítélésére talán még nincs is elég perpektívánk, hisz időben csak később derül ki, hogy milyen értékeket épített be kultúránkba. Mindezek ellenére mégiscsak érdemes arra felhívni a figyelmet, hogy a kultusz akadályává is válhat egy életmű megnyithatóságának, ha fixálja a művekhez kapcsolódó jelentéseket, vagyis, ha a kultikus beállítódás a művek jelentésének értelmezésében is jellegadó lesz. Ekkor ugyanis kikapcsolja az alkotó újraolvasás lehetőségét, hisz lényegében a műjelentés állandóságát, s így passzív befogadást feltételez, holott a szöveg és a befogadója közötti viszony sokkal inkább feladat, mintsem adottság,

42 hiszen az esztétikai imperatívusz épp a befogadó alkotó együttműködésre szólít fel.

43 Ezért érzem fontosnak a kultusz illő határok közé szorítását. E kultusz által irányított irodalomértés ugyanis továbbra is e versvilág lírai személyiségének „erkölcsi megítélő hatalmát" tekinti korszerűnek, jelenhez szólónak, s ebből eredezteti e költészetet időtlen közlő- és normaadó képességét is. Készséggel elismerem, hogy a korábbi társadalmi kontextusban ez az etikai kívülállás és felülállás megvilágító erővel rendelkezhetett az akkori életszituáció számára, azonban mára már azzal is szembe kell néznie e kritikusi gárdának, hogy az új világtapasztalat fényében inkább Nagy László utolsó korszakának e szereppel és világértelmezéssel szembeni kételye tűnik fontosnak, amennyiben e költői szakasz jelentősége talán épp abban rejlik, hogy a lírai személyiséget megérintette e magatartás ellehetetlenülésének érzete is, ill. annak a belátása, hogy világértésének tragikus hangoltsága jórészt onnét is származik, hogy a boldogságot és az értékeket utópikus módon, a mindennapi emberi világon kívül, vele szemben állva értelmezi. Ami akkor jelentésesnek, interpretációra felszólító „telített nyelv"-nek

44 tűnt, ma már inkább hiányt ébreszt: Nagy László versei „a költői személyiségnek a nélkülözhetetlen fontosságát hangsúlyozzák. A természeti, társadalmi, emberi világba való beágyazottság ehhez képest, úgy érzem, jelentősen háttérbe szorul, ez a jelentésmozzanat csak mintegy járulékosan, önértékét elveszítve, a személyiség fölmagasodását szolgáló funkcióban van jelen."

45 E kultikus jelentésfixálással szemben talán érdemes lenne elgondolkozni azon, miért lenne fontos, hogy Nagy László költészetét szembesítsük mai világtapasztalatunkban felmerülő kérdésekkel. A műalkotás ugyanis a benne megnyíló kérés(ek) által apellál a jövőre, de léte attól függ, hogy ezeket a kérdéseket más formában újra érvényre hozzuk-e, vagyis a jelen kérdései feltörik-e a csendjét.

46 S itt nem árt talán emlékeznünk Kiss Ferenc 1973-ban leírt, akkor talán észre sem vett, ma viszont annál inkább fontosnak tűnő mondatára: „...a mi nemzedékünkben (kiemelés tőlem - L. L.), s nemcsak abban, olyasféle eszmélkedést, döbbenetet ébresztett s ébreszt máig ez a líra, mint Adyé a maga idejében... Önmagunk fölé emelt, legjobb lehetőségeinkre eszméltetett bennünket ez a költészet."

47 A „mi nemzedékünk" kifejezésben megmutatkozó mértéktartó önkorlátozás ma úgy érzem különösen aktuálisnak látszik. Úgy tűnik ugyanis, hogy az ideológiakritikai irodalomértelmezés, mely a 60-as, 70-es években döntő módon határozta meg irodalomértésünket, mára alapjaiban vált kérdésessé. E mozdulatlanság érzete ösztönözhette Jánosi Zoltánt arra, hogy megkísérelje Nagy László költészetének transzepochális képességét bizonyítani. Ezt az általa „tradíciónális"-nak ill. „poszt42 Manfred Frank: Was heißt „einen Text verstehen"? In: Texthermeneutik: Aktualität, Geschichte, Kritik (Hrsg.: Ulrich Nassen), München-Wien-Zürich, 1979. 60. 43 Frank, i. m. 77. 44 Paul Ricoeur: Az interpretációk konfliktusa. In: A hermeneutika elmélete I., 209-211. 45 Nyilassy, i. m. 80. 46 Frank, i. m. 77. 47 Kiss Ferenc: Nagy László: Versben bujdosó. Kortárs, 1973. 12. 2018. 429