A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Hogyan és mivégre olvashatjuk ma Nagy Lászlót?

iránti történeti érdeklődés vezet, azt vizsgálva, mit tekintettek adott korban irodalomnak. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha az irodalom épp aktuálisnak és érvényesnek tekintett rendjét lényegében e két értelmezői szemlélet elvárásai közötti párbeszéd, rosszabb esetben harc eredményeként fogjuk fel, mert „az időszerűség és elavultság mindig a kutató távlatának a függvénye".

5 Véleményem szerint a fenti értelmezési módok erőtérben alakul ki az a Jelentésvilág", amely az olvasók számára rendelkezésre álló értelmezési eljárásokat meghatározza. Ezért látom indokoltnak annak a kérdésnek a kapcsán, milyen lehetőségei vannak ma Nagy László költészetének az esztétikai hatás tekintetében, azon különböző értelmezői közösségek álláspontjának a vizsgálatát, amelyek a mai Nagy László-kép kialakításában közreműködtek(nek), s amelyek többé-kevésbé a fenti két paradigma szerint rendezhetők el, ill. e kontextusban megrajzolni azt a Nagy Lászlóképet, ami a ma horizontjából látható. Már csak azért is indokolt lehet egy ilyen elemzés, mert e költészet még nem ment keresztül azon az úton, amelynek során őt a múlt művei társaságukba fogadják. E folyamatot pedig az életműveket elemző-értékelő irodalomtörténészek is jelentős módon befolyásolják, hisz az irodalom nemcsak müvek párbeszéde, hanem intézményrendszer is, s a jelentés nem választható el a jelentésnyerés módjától. 2.1. Igaza lehet Kulcsár Szabó Ernőnek, amikor azt írja, hogy Nagy László lírájának értékei körül még mára sem alakult ki valódi közmegyezés,

6 hisz az értelmezések és értékelések gyökeres eltéréseket mutatnak. Lényegében két álláspontot rögzíthetünk. Az egyik szerint ma is minden fenntartás nélkül korszerűnek tekinthető e költészet, hisz a magyar irodalom fő karakterét adó szolgálatelvű, életelvű alkotások újabb kiteljesedését eredményezte. E véleményen lévőket lényegében egységes értelmezői közösségnek lehet tekinteni, hisz alapvetően közösnek mondhatók azok a kultúraelsajátító eljárások, amelyek esztétikai elvárásaikat, az esztétikai alapviszonyról vallott felfogásukat, így Nagy László költészetéről kialakított képüket is . meghatározzák. Kiss Ferenc, Görömbei András, Czine Mihály említhető itt leginkább, hisz az ő nevükhöz köthető a Jánosi Zoltán által „tradicionális"-nak nevezett Nagy László-kép

7 kialakítása. Meghatározó szerepe volt még e körön belül Csoóri Sándornak is, aki sok tekintetben rögzítette e kép alapvonásait; gondoljunk csak A Zöld Angyalról szóló máig ható írására. Ide sorolható még az előbbi irodalomtörténészek irodalomról való gondolkodásától sok tekintetben eltérő Domokos Mátyás is, aki azonban talán a legvilágosabban érzékelte és fogalmazta meg e kör által kialakított Nagy László-értelmezés mai helyzetét. Az újabb értelmezések közül Jánosi Zoltáné kapcsolható még ide, aki a mitopoétika nyelvére átfordítva kísérelte meg e „tradicionális" értelmezést megújítani. Szélesebb körben széttekintve számos kritikust és irodalomtörténészt lehetne még felsorolni Fülöp Lászlótól kezdve Tarján Tamáson, Tüskés Tiboron át Vasy Gézáig, akik ha szorosabb értelemben nem is tartoznak a fenti kritikusi gárdához, lényegében e képet elfogadva-alakítva írtak Nagy László költészetéről, ill. az utóbbi időben árnyalni, finomítani szerették volna azt. Itt kell megemlíteni Kis Pintér Imre nevét is, aki talán az egyik legfontosabb tanulmányt írta Nagy Lászlóról. Az értelmezők másik körének koránt sincs - az előbbi értelemben vett - egységes értelmezői magja. Közös bennük, hogy valamennyien kritikával, bizonyos távolságtartással szemlélik Nagy László költészetét. Ez Nyilassy Balázsnál elsősorban szövegformálási módok, esztétikai sajátosságok vizsgálatát jelenti, jóllehet meglátásai lényegében a Nagy László-versek lírai személyiségének magatartásával, önértelmezésével kapcsolatosak. Kritikai meglátásai ellenére is érzékelni véli az életmű nagyságát, s az 1986-os Debreceni Irodalmi Napokon elhangzott hozzászólása szerint (akkor) morális kérdésnek is tekintette e költészet interpretációját.

8 Hekerle László viszont Nagy László lírájának a 70-80-as években formálódó költészet kérdéshorizontjához, versbeszédéhez és 5 Szegedy-Maszák Mihály: Az összehasonlító irodalomkutatás időszerűsége, Literatura, 1994. 2. 200. 6 Kulcsár, i. m. 68. 7 Jánosi Zoltán: Nagy László mítoszához, Hitel, 1993. 1. 77-79. 8 Nyilassy Balázs: Kritikus töprengések egy jelentős költőröl, Alföld, 1986. 2. 422