A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Lakner Lajos: Hogyan és mivégre olvashatjuk ma Nagy Lászlót?

költői szerepértelmezéséhez való kapcsolódási lehetőségét vizsgálta. Bár tanulmánya függelékében túlhaladottnak tekinti az így feltett kérdés érvényességét, mert „Nagy László költészete a megváltozott lírakép adta olvasatban elhalványodik, illetve átalakul"

9 mégis a jóakarat hermeneutikája vezeti, amikor nem zárja ki, hogy e költészet talán képes bizonyos áthangolódásra. Kálmán C. György pedig bár a másik két kritikus által is érzékelt problémákból indul ki, hangneme által nagyon is közel kerül az uralmi beszédmódhoz. Tévedései, s a nem eléggé differenciáltan megrajzolt költői pályakép ellenére is e költészet mára legproblematikusabbnak tűnő pontját vette kritika alá. Elemzése fogyatékossága onnét származtatható, hogy írása sokkal inkább a meglévő Nagy László-kép rombolására törekszik, mintsem e költészettel való valódi számvetésre. Álláspontját láthatóan a másik értelmezői közösséggel szemben fejti ki, s ez az alapállás határozza meg érvelését, Nagy László pályájáról, versei alkatáról kialakított elgondolását.

10 A fentiekből is látható talán, mennyire különböző pozíciót foglal el e három kritikus, s tanulmányaikból felfejthető előfeltevéseik, az irodalomértés mikéntjéről vallott elképzeléseik sem tekinthetők azonosnak. Ezen eltérések ellenére is közös bennük, hogy e költészet korszerűségére kérdeznek rá. E közös kérdésirány ellenére meglehetősen megtévesztőnek tartom Jánosi Zoltán azon eljárását, amikor posztmodern jelzővel illeti őket.

11 így nemcsak a posztmodern fogalma válik ugyanis értelmezhetetlenné, jogosulatlan jelentést kapva, hanem összemodósik e kritikai eljárások különbsége is. Érteni vélem ugyan Jánosi szándékát, hogy Nagy László utolsó korszaka értelmezéséhez e „posztmodern" szempontokat azért tartja elengedhetetlennek, hogy e költészetet a jelenhez kösse, aktuális helyzetbe hozza, de az eljárás módja kételyeket ébreszt bennem. Lényegében demitologizáló (Bultmann) eljárásnak tekinti e kritikák „posztmodern" szempontjainak bevonását a Nagy László-líra elemzésébe, amennyiben „az tehát a cél, hogy a spirituális értelem bensőséges, aktuális legyen" vagyis nyilvánvalóvá váljon, hogy „mind a mai napig ránk is vonatkozik".

12 A második csoportba tartozó értelmezők körét bővíteni kell Tamás Attila és Kulcsár Szabó Ernő álláspontjával. Mind a ketten elismerik Nagy László lírájának jelentőségét a konfesszionális líra megújításában, s hasonló kérdést vetnek föl korszerűségét illetően is. Tamás Attila az eddigi Nagy László-kép áthangolását tartja szükségesnek, míg Kulcsár Szabó Ernő abban látja e líra próbatételét, „vajon eléggé tág-e a Nagy László-i líra optikája ahhoz, hogy az önszemlélet olyan dichotómiáit is magába fogadja, amelyek a lírai világképzés nemzeti horizontján túlról származnak."

13 A második csoportban említett irodalomtörténészek lényegében azt a képet szeretnék árnyalni vagy épp radikálisan átértelmezni, amit a „tradicionális"-nak nevezett értelmezői közösség kialakított. Ezért célszerűnek látszik vizsgálatunkat e „tradicionális" felfogás mögötti előfeltevésekre, s az általuk tételezett olvasói magatartásokra összpontosítani, s a kritikai megjegyzésekre az épp aktuális helyen utalni. Azt is fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy egyik értelmezői alapállásról sem vélem, hogy segítségével birtokolható az igazság, épp ezért mint a szövegek egyik, meghatározott irodalomértelmezést feltételező, s nem egyetlen lehetséges olvasatának tekintem őket. Ezzel megszabadulni vélek annak a morális nyomásnak a terhétől, amiért Nyilassy Balázs is szükségesnek érezte mentegetőzéssel övezni e líra számbavételéhez ma már egyre inkább nélkülözhetetlennek tűnő kritikai észrevételeit. Magamról sem gondolom ugyanakkor, hogy kívülálló pozíciót foglalhatok el. Abban azonban bízom, hogy elgondolásom érvényessége belátható, esetleg megfontolható. 9 Hekerle László: Ördög már veletek, Alföld, 1975. 2. 70. 10 Kálmán C. György: Mi a bajom Nagy Lászlóval, 2000, 1989. 9. 11 Jánosi, i. m. 77-79. 12 Ricoeur Paul: Előszó Rudolf Bultmannhoz. In: A hermeneutika elmélete I. (Válogatta és szerkesztette: Fabinyi Tibor), Szeged, 1987. 252. 13 Kulcsár, i. m. 70. 423