A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művelődés- és irodalomtörténet - Bakó Endre: Gulyás Pál az Ady Társaságban

segít rajta, már csupán egy stációja van hátra: a nagyerdei krematórium." A másik, nem kevésbé fontos tanúságtétel: „Tavalyi irányváltozását Debrecenben is, távolabb is gleischaltolásnak fogták fel. Bizonyságot tehetek róla, hogy nem volt az, de az irányváltoztatók nem vigyáztak a látszatra, s a látszat megölte őket. Elég bús kötelesség, hogy ezt éppen nekem kell megállapítanom, minden ellenkező híreszteléssel szemben. Bár csalódnám, s tízesztendei munkánk ne semmisülne meg nyomtalanul." Gulyás április végén elszánta magát és levelet írt Németh Lászlónak, akivel éppen három év előtt „búcsútekintetet vetett". A levelekben csak per tangentem emlegeti az Ady Társaságban történteket, összefüggő beszámolót vagy magyarázatot nem ad. Tudatja barátjával, hogy „Jelleg" címmel negyedéves folyóiratot tervez az átalakult társaság kiadni, amiből végül nem lett semmi.

51 Ezt írja Németh Lászlónak: „Az Ady Társaság - mint minden valamirevaló irodalmi apparátus kénytelen szelektálni. De én a kiszuperáltakkal szemben is igyekszem megőrizni humán magatartásomat, nehogy »kevélynek« érezzék eljárásunkat. S éppen ez a barátságos kezelésem volt a vesztem. Az illetők vérszemet kaptak, mindenféle ronda hazug rágalmat terjesztettek rólam és az Ady T-beli csoportról. A valóságnak éppen az ellenkezőjét. Pl. hogy a rádióhoz igyekeztem magam bekönyörögni... Amikor engemet az Ady T. átszervezésekor hitlerizmussal és más egyéb szabadságellenes üzelmekkel vádolt meg néhány zöldfülű, akkor írtam elbúsulásomban eképpen: Egy fű volt... Ti nem ismertek engemet, ti nem néztek, csak jobbra, balra! A lényeg egy fűben pihen, egy fűszálban van eltakarva. Egy halk füvet tartottam én a véghetetlen naplementben. Ti gyilkosnak lármáztatok... Pedig csak egy fű volt kezemben. Miután az irányt váltott társaság azonosította önmagát, egy Kalevala-ünnepséget rendezett, azon Gulyás „A Kalevala és a magyar ifjúság" címen tartott előadást, majd novemberben a szokásnak megfelelően megkoszorúzta az Ady-emléktáblát, egyebet nem csinált. A következő évet, 1939-et viszont egy reprezentatív irodalmi ünnepséggel kezdte, amelynek Tóth Béla előadása alapján a Szellem és Debrecen címet adhatjuk. A január 14-én megrendezett ünnepi esten, amely a sajtó szerint kitűnően sikerült, Gulyás felolvasta Költők sorsa Debrecenben c. tanulmányát. Még ugyanebben a hónapban vitadélutánt rendeztek Ady magyarságáról. A húsz éve halott költő emlékére és tiszteletére Gulyás és a társaság országos mozgalmat indított egy méltó szobor felállítását megvalósítandó, sőt a költő egy verset is írt a szobor-idea ihletésében. (Ady szobra elé. Földessy Gyulának és a jövendő fehéreinek ajánlással.) Kiemelkedő eseménye az esztendőnek a kassai Kazinczy Társaság debreceni látogatása március 19-én. Ez a kapcsolatfelvétel Gulyást újabb tervekre ösztönözte, mi több, irodalompolitikai koncepciójának elementáris részévé lett a két város jelképes kézfogása, s a szellemi híd megalkotása megint romantikus túlzásokra ragadtatta: „KassaDebrecen: ezen a sínpáron fut a magyar jövendő..."

52 Mindamellett persze a két város néhány 51 Egy barátság levelekben. Petőfi írod. Múz. kiad. Bp., 1990. többek között a 151., 153., 156., 164. sz. levél. 52 Üdvözlet Kazinczy szellemének, DÚ-Hf. 1939. márc. 19. 9. 416