A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - Fodor Éva: „Hiszek a művészet léleknemesítő, felemelő és megtisztító erejében” Válogatás egy kiállítás képeiből

Fodor Éva „HISZEK A MŰVÉSZET LÉLEKNEMESÍTŐ, FELEMELŐ ÉS MEGTISZTÍTÓ EREJÉBEN" Válogatás egy kiállítás képeiből A Déri Múzeum kupolatermében 1996. október 10-én nyitotta meg Miskolczi László emlékkiállítását Dömötör János, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója. Ez a kiállítás egy több helyszínen történő bemutatás első színhelye. A tárlat megrendezését szomorú „kilakoltatás" tette szükségessé, mivel a Hajdúszoboszlón található Kisgaléria állandó kiállításaként szereplő Cseh Gusztáv és Miskolczi László művek ideiglenesen átadták helyüket a Párizsban élő Joseph Kadar festőművész nemzetközi modern képzőművészeti anyagának. Mindenképpen indokolt lehetőséget biztosítani a kortárs művészetben jelentkező különböző útkereséseknek, ezért jelenléte kívánatos, de elhelyezésére más megoldást kell találni. A Déri Múzeum felvállalta a rövid időre hontalanná vált Miskolczi László képeinek szélesebb körben való bemutatását, esztétikai élményt, derűt, harmóniát és mély humánumot sugározva a művészetkedvelő és tárlatlátogató közönség számára. Ki is volt Miskolczi László, a művész, aki a valóság egy apró szegmentjéből magasztosát tudott varázsolni? Talán e tárlat megtekintése, gondolatainak felidézése, életútjának rövid áttekintése után választ kaphatunk kérdésünkre és közelebb kerülhetünk a művész személyéhez is. Miskolczi László Hajdúszoboszló szülötte, itt végezte elemi és polgári iskoláit, rajztehetsége korán megmutatkozott, s tovább fejlődését az elemi iskolában Pál János, később a polgáriban Bartha Rezső óvó irányítása biztosította. Az utóbbi ösztönzésére indult egy rajzpályázaton, ahol első díjat nyert. Ennek anyagi és erkölcsi sikere tette lehetővé, hogy beiratkozzék a debreceni Református Kollégium Tanítóképző Intézetébe. Kitűnő tanulmányi eredményeként, valamint Csenki Imre és Gáborjáni Szabó Kálmán támogatásának köszönhetően tandíjmentességet kapott. Gáborjáni Szabó Kálmán szorgalmas diákját a Kollégium freskóinak elkészítésébe is bevonta. Az ő biztatására a főiskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tovább rajz- és festészeti tudásának tökéletesítését. Olyan meseterek segítették ebben, mint Szőnyi István, Bernáth Aurél, akiknek szemlélet- és festészetmódja Miskolczi egész oeuvre-jében mély nyomot hagyott. Tanulmányai befejezése után még négy évet töltött segédtanárként Szőnyi István mellett. 1953-tól a mesterétől elsajátított tanítási módszereket kamatoztatta a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola ifjú tehetségeinek nevelésében, egészen nyugdíjba vonulásáig. Festészetére jellemző alapossága, precizitása pedagógiai tevékenységében is megmutatkozott. Tanítási alapelveiről - melynek gyakorlatban való megvalósulását festményein, rajzain érzékelhetjük - következőképpen vallott: „ ...látni és láttatni egyszerre. Elveim szerint az arányok, színek, formák pontos látása olyan, mint a zenében a tiszta hallás. Csak az elemek világos, sőt együttes látásából lehet sikerrel építkezni. A láttatás: a megjelenítés, a kifejezés alapformáinak elsajátítását jelenti. " 353