A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - Fodor Éva: „Hiszek a művészet léleknemesítő, felemelő és megtisztító erejében” Válogatás egy kiállítás képeiből

A jó tanár szerepét tanítványai lényeglátó képességének fejlesztésében, érzelmet, fantáziát megmozgató tevékenységében látta. Fokozatosan érlelődő festészetére Gáborjáni Szabó Kálmán, Bernáth Aurél, Szőnyi István hatott. A felsoroltak közül Szőnyi volt az, aki példájával nemcsak festészetére, de művészi magatartásának alakításában is nagy szereppel bírt. Látásmódjuk, szellemiségük, lelkületük hasonlósága a korábbi mester-tanítvány harmonikus kapcsolatot baráti, művésztársi viszonnyá mélyítette. Zebegényi műterem látogatások, beszélgetések kedves emlékeként őriz a Miskolczi család Szőnyitől egy szignózott, Duna-kanyart ábrázoló alkotást. Bár mestere szellemisége áthatotta művészetét, nem vált epigonná, megtalálta a neki megfelelő tematikát, s a rá jellemző egyéni kifejezési formát. Művészi mondandójának gyermekkora óta szíve mélyén őrzött szűkebb hazája, a végtelen alföldi síkságon meghúzódó település, Szoboszló szűk utcáinak fehérre meszelt, két ablakos, puritán, nádtetős házainak hangulatán túl a benne lakó emberek dolgos életének egy-egy jelenete szolgált formai keretéül (pl. Szoboszló, Hazafelé, Libák). Erről, a Csók István Galériában rendezett kiállítás előkészítése során a következőképpen nyilatkozott: „Alföldön születtem, a legtöbbször gyermekkorom eleven emlékei inspirálnak munkára. Tudom, a világ változik, mindig más és más, felfokozott élettempóban élünk. De vannak dolgok, amelyek négy-ötezer éve nem változtak. A Nap ugyanott kel és nyugszik, a tél után tavasz jön és így tovább... " Ez az állandóság iránti vágy képi realizálása, témáinak kiválasztásában és szerkesztési módjában egyaránt érzékelhető, ezért rohanó korunk makrovilágából igyekezett kiemelni olyan szegmenteket, amelyek örök harmóniát sugároznak a néző felé. Humánumából fakadóan művei lehetőséget biztosítottak számára, hogy az emberi érzelmek finom rezdüléseit festői attitűdjén keresztüláramoltatva, festményei kereteibe zárva megjelenítse. A természet festőtien szép motívumait látja meg emberben, tájban egyaránt, s ennek megindító hatása alatt festi meg intuícióit. Az anyai és gyermeki szeretet himnuszaként formálódtak (Anyám, Merengő) müvei, továbbá családja iránt érzett gyengéd érzései jelentek meg Anyám, Zsuzsa, Maria című képein - egyúttal művészi öntudata elhivatottsága is képi formát öltött (Tűnődés, Önarckép). Természetesen a valóság kegyetlen arca, a háborús borzalmak során átélt félelem, a menekülés közben érzett rettegés Miskolczi László emlékezetében is örökre rögzült és több alkotásának kiinduló alapélményéül szolgált. így ez inspirálta Zsuzsanna című művét, ahol az ószövetségi Zsuzsanna biblikus témáját választva formai keretéül, jelenítette meg a borzalmak elől való rejtőzködést. Ugyanez az élmény szolgál alapjául, reális történést felidézve, túllépve a szimbolikus formán, direkt megfogalmazásban a Menekülők mindkét változatában. Bár képei általában jelzettek, évszámot csak a legritkább esetben találunk rajtuk. Pályája kezdetétől végig azonos módon kívánt festeni, az „itt és a most" nem volt fontos számára, csak a „hogyan" a lényeges, ezért kiálított képeinek áttekintésekor nem az időbeliség, hanem a téma vezérelt. Ez a fajta állandóság iránti vágy, valami örök létező megragadása irányította ecsetét, amikor a portrékat, tájképeket vagy kedvenc állatait (libákat, teheneket, lovakat) festette. Családi tematikájú, lírai hangú, a színek hangulatot sugárzó hatására épülő képei közül kiemelkednek gyermeke, felesége (egyben művésztársa) portréi (Mária, Zsuzsa). Az anya-gyermek mély, intenzív kapcsolata több művében is megjelenik, kiállításon is szereplő alkotásai közül Merengő című képén, ahol is a nyár üde színvarázsában fürdő természet szolgál keretéül a már megismert valóságon tűnődő anya és a világot felfedezni vágyó gyermek ellentétes irányú mozgásának. 354