A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

így lett megkeserítve Pikos ángyó nászéjszakája. Még öregkori magáramaradottságában is keserűen és háborogva emlékezett vissza életének elrontott nászára.

182 A nászéjszaka testi közelsége azonban nemcsak a külső zavaró tréfák miatt jelentett problémát a fiataloknak. A házasulok ismerete a szaporodásról, a testiségről és a személyes magatartás ebből adódó kérdéseiről nagyon szegényes volt, mely sok probléma forrásává vált.

183 „ ... sehogyann se tudtam megérteni, hogy most má többet nem itthun fekszek le, mer hát fiatal lány vótam, oszt nem úgy vót, hogy legényes házná lefekünni alunni: Szégyellettem, hogy a lepedőm véres lett, de fogalmam se vót, hogy hát ennek így köll lenni. Nem világosított fő senki, hogy hát ha szűz valaki... Vagy valaki megmondta vóna, hogy ojankó mit kő csinálni, akkó nem köllött vóna szégyellenem ott az anyós, meg az após előtt... "

I84 Sok olyan menyasszony volt, aki el sem tudta képzelni, hogy mi vár rá a nászéjszakán és hazamenekült a szüleihez, hogy „rámászik, utálatoskodni akar vele az ura". Ilyenkor mondtak neki valamit, hogy „így kell ennek lenni", vagy „ez az asszony sorsa", ahelyett, hogy előtte világosították volna fel.

185 Ez többnyire ott fordult elő, ahol nagyon szigorúan fogták a lányt, vagy a szülők boronálták össze a fiatalokat, minden vonzalom nélkül. A sejtés, a természetes vágy, kíváncsiság ugyanis többnyire legyőzte a tudatlanságból eredő félelmet. Az egyik balmazújvárosi (HajdúBihar m.) vallomás szerint: „A szomszídunkba lakott egy nagygazda, oszt annak vót egy szem j anya, de azt úgy tartották szinte kalickába. Na mikor oszt firhe ment, a szerencsétlen pára annyira buta vót, hogy úgy ahogy vót hazaszaladt az anyjához, hogy mit akar tűle az ura. Az anyja meg ahelyett, hogy megmagyarázta volna neki a házasélettel járó kötelessígit, kiállt az uccára, oszt el kezdte kiabálni, hogy - az én jányombul ne hulljon mindig a gyerek, olyan szapora fajták, mint a nyulak, mán ez is bakkolni akar. "

,u A nászéjszaka tudatlanságból eredő sokkszerű „megpróbáltatása" elől a szülői házba „visszamenekülő" menyasszony esete bár nem volt általános, de ritka kivételnek se számított. A magyar trufák. anekdoták, igaztörténetek között szép számmal találunk a nászéjszakán nyilvánvaló tájékozatlanságból, tudatlanságból vagy éppen túlzott mohóságból eredő furcsaságokat pellengérre állító példázatokat.

187 182 Bencze Sándor: Népszokások Szlavóniában. Pályamunka. Néprajzi Múzeum adattára Pfn. 14/94. - Köszönet Györgyi Erzsébetnek, aki erre az írásra felhívta a figyelmemet. 183 A test dolgaira vonatkozó paraszti ismeretekről I. Vajda M., 1988. 28-35. 164 Kovács E., 1988. 8. 185 Vajda M, 1988.32. 186 Vajda M. 1988.32. 187 így pl. A tanulatlan juhászlegény hőse egy felette tudatlan legény, akit a szülők össze akarnak házasítani egy lánnyal, de előbb elküldik tanulni, felkészülni a házaséletre. A tanulás rosszul sikerül, a fiú azt hiszi, hogy a p...t etetni kell, és a nászéjszakán tortával (túrógombóccal) tömi a menyasszony lyukát. (Magyar Népmesekatalógus 1545/B); Egy másik bugyuta legény a menyasszony köldökének esett neki a szerszámjával a nászéjszakán, s amikor a tapasztaltabb felesége irányítani próbálta, a férj azzal vágott vissza, leplezve tudatlanságát: „Ott fúrok lyukat magamnak, ahun én akarok." {Vajda M, 1988. 116); Egy további történet szerint, a tudatlan, félreinformált menyasszonyt tiltakozása miatt az ifjú férjnek nem sikerült aszszonnyá tenni, ezért az após tanácsára azzal veszi rá az aktusra, hogy öntsenek cinkkalat. Ez már annyira tetszik az ifjú feleségnek, hogy ő kéri férjét, öntsenek még cinktányért is. (Vajda M, 1988. 118-119); S bár az egészséges paraszti felfogás szerint az élet természetes rendje, hogy a lányból asszony legyen, s ennek elengedhetetlen velejárója a nemi élet, akik ennek túlzott jelentőséget tulajdonítottak, telhetetlensé334