A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

ra a lakodalmi vacsorán feltálalt „férfiasságot" kifejező ételeknek: mint a disznófarok, kakasheréi,

88 birkafarok,

89 tarajos kakasfej nyakkal, tojással,

90 zellersaláta.

91 Egy jótanács szerint pedig: „A vőlegény vacsorakó ne igyon szódavizet, mer az összehúz, és azé tehetetlenné válik... Inkább a menyasszonnyá itasson szódát... "

92 A Tiszántúl több helyéről ismert szokás szerint az ifjú pár elé különlegesen nagy káposztatölteléket tettek, benne sok apró töltelékkel.

93 Napjainkban is gyakorolt szokás szerint a lakodalmi vacsorán a vőlegény és menyasszony tányérjába l-l külön erre a célra készített 15-20 cm nagyságú csigát tesznek, amit „nagy csigának", „ bigarö''-nak, „ bögyörő "-nek neveznek Balmazújvároson. „Hát kellett, mer attul kezdve ügyi mán mind a kettő ílt vele."

94 Szokásban volt, hogy az elhalás idejére is gondoskodtak az itjú pár táplálásáról. Jankó János leírása szerint Kalotaszegen a hiúba (padlásra) a szakácsnő kalácsot, rántottát és bort vitt fel az új házasoknak.

95 A palócoknál is szokásban volt, hogy a menyasszony fektetésekor az ágyba hordják a menyasszonynak az ennivalót, herőkét, mákosmézes ferentőt, sült tyúkot, bort, stb.

96 Termékenységvarázsló, gonoszűző célzatuk volt a nászágyba tett mágikus hiedelem övezte növényeknek, tárgyaknak is. Tápén a menyegzős ágyba nagyboldogasszonyi virágot

97 raknak bele, továbbá olyan mángorlófát, kötelet, amely karácsony este ott hevert a Jézuska ágyán.

98 Gonoszűző célzatuk világos. Jankó János írja, hogy a Balaton mellékén - a nép gondolkodására igen jellemző módon - az első elhalás alkalmával az új pár a /zéjban (padlás) egy jármon hált először, 88 Pócs Éva: Néphit. In: Magyar Néprajz. VII. (Főszerk.: Dömötör Tekla, Budapest, 1990) 633. Ide sorolhatjuk mindazokat a példákat is, amelyek szerint a lakodalmi vacsorán a kakas heréjét a menyasszony eszi meg. Vö.: Ujváry Zoltán: Az átadás, átvétel és a funkció kérdései egy népszokásban. Műveltség és Hagyomány, III. (Debrecen, 1961) 32. Az etnológiai irodalomban bőséges idevonatkozó párhuzam ismeretes. A szatmári lakodalomban a kakasütésnél a kakas heréjét a menyasszony eszi meg, hogy meddő ne legyen. - Szendrey Zsigmond: Szatmár megye néphagyományai II. Ethnographia, 1928. 35. 89 Ujváry Zoltán: Játék és maszk II. (Debrecen, 1983) 55. 90 Vajda Mária: A balmazújvárosi Németfalu táplálkozási szokásai. In: Debreceni Déri Múzeum Evkönyve 1979. (Debrecen, 1981) 348. Egyértelmű célzással a férfi erekciós péniszére. Vö.: Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Temetés és halál a népi játékokban. (Debrecen, 1978) 217. 91 Az első kapcsolat sikerére irányuló cselekmény gyanánt Doroszlón a lakodalomban vacsorára „cellersalátát" adnak, azt tanácsolván a vőlegény „sok cellersalátát egyén, hogy fias légyén. " - Kovács Endre: Doroszló hiedelemvilága. (Újvidék, 1982) 165. 92 Kovács E., 1981. i. m. 251. 93 Pócs É., 1990. i. m. 633. 94 Vajda M, 1981. i. m. 348.; Ismert Vámospércsen; Vajda M. Vámospércs néprajza. In: Vámospércs (Szerk.: Gazdag István, Vámospércs, 1994), Nyíracsádon, Hajdúböszörményben is. (Saját gy.) 95 Jankó J., 1892. 146-159. 96

RésőEnselS., 1867.210. 97 Bálint S., 1980. 138.; Uő: 1981. i. m. 33. Ugyancsak Tápéról azt írja: „nagyboldogasszonyi füvet raktak bele"; Cs. Pócs £., 1990. i. m. 420 szerint „Több helyen szokásban volt, hogy Nagyboldogasszony napján szentelt virágot tettek az új pár ágyába." Itt jegyeznénk meg, hogy a Sárközben az esküvő és a nászéjszaka előtt a menyasszony kebelébe egy-egy ág illatos istenfát, vagy másnéven seprős sutát rejt. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete IV. (Budapest, 1912) 360. Ennek okát nem közli a szerző, de azt tudjuk, hogy a Sárközben minden kiskertben és a temetőben valamennyi síron fellelhető volt ez az évelő, illatos, bokros növény, s szárított ága lógott a ház ajtaja mögött is. A házba belépő idegent a gazdaasszony tenyerében elmorzsolt istenfával járta körül. Egy XVIII. századi pestisjárvány után kiadott országos rendelet szerint, azért kellett minden háznál illatos növényt tartani, hogy „ha idegen lép be, jó illatot terjesszenek". A sárközi anyák bizonyos alkalmakkor „titkos talizmánul" adták gyermekeiknek. Az őcsényiek, decsiek, és a többi sárközi falu reformátussága is hathatós büvszernek tartja a félelem ellen. Ilyen ágacskát rejtenek szívük fölé törvénybemenéskor, ilyen van az iskolában a gyermek mellén. Malonyai D.. 1913. IV. i. m. 74., Az istenfának, ennek az ürömcserjének a latin elnevezése: Artemisis abrotanum. Priszler Szaniszló: Növényneveink. Magyar-latin szógyűjtemény. (Budapest, 1986) 85. 98 Bálint S., 1980. 138. 323