A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

hogy „összehúzok legyenek".

99 Kustánszegen (Göcsejben) a násznagy két zsúpot (egyik kan-, a másik kanczazsup) továbbá egy ekekakast tett az ágyba. A zsúpokat azért, hogy az új házaspár egymásra úgy boruljon, mint a zsupkévék, vagyis egymást szeressék; az ekekakast pedig azért, hogy az asszonynak először fia legyen.

100 Felvidéki tót hiedelem szerint a menyasszonynak a nászéjszakára férje ágyába egy kevés mézet és egy krajcárt vagy hatost kellett tennie, hogy egész életen át édesen szeressék.

101 GöcsejHetes vidékén a menyasszony úgy igyekszik biztosítani, hogy férje mindig az ő kedvében járjon, hogy lefekvés előtt a gyűrűjét az ágyba dobja, s míg az ura keresi, addig mondogatja magában: „Keresd, keresd gyűrűmet, hóttig való kedvemet.

,,]02 Annak ellenére, hogy a régi paraszti társadalomban a férj volt a család feje, s a feleség engedelmességgel tartozott neki, számos olyan esettel találkozunk, amikor ennek biztosítása érdekében külön praktikákhoz folyamodtak. Ahogy a szólás is mondja: a férj viseli a kalapot, mégis számos esetben analógiás úton éppen a kalappal történő cselekedet révén igyekeztek ezt megváltoztatni. Sokfelé szokásos volt, hogy mikor a hálóhelyen vetkezve a vőlegény letette a kalapját, a menyaszszony a koszorúját gyorsan rádobta, hogyha addigi mesterkedéseivel nem sikerült volna, most végre biztosítsa, hogy ő viselje a kalapot, hogy erősebb legyen a házasságban, mint az ember, s az ő akarata érvényesüljön.

103 Ha észrevette azt az új ember, akkor előfordult, hogy „mindgyán ott az eső péntőbe, jól elagyabugyálta az új menyecskét..."

104 Gyakran megtörtént, hogy az új asszony a nászéjszaka alatt lopva megfordította az új ember feje alatt a párnát, ugyancsak azért, hogy az ő akarata legyen felül. Ahogy Doroszlón mondták, az asszony „megfordíjja az urának az eszit, hogy az üvé legyen a főső..."

105 Zobor vidékén az új menyecske vetkőzés (meg ami evvel jár) alatt nem szól egy szót sem, megvárja, amíg a férje megszólal, mert azt tartják, hogy akkor az asszony lesz a „feljebbvaló".

106 Számos vidéken ugyanakkor a menyasszonynak olyan jelképes cselekményeket kellett végrehajtania, amellyel kifejezte, hogy leendő férje elsőbbségét elismeri: pl. lehúzta a lábbelijét.

107 Palócvidéken is, miután a vőfély 3 égő gyertyával az ujjai között a menyasszonyt az ágyhoz vezette, ahol már várta a vőlegény, lehúzva annak csizmáit, fejéhez üti, fogadván, hogy többé meg nem sérti.

108 Göcsejben is lefekvés előtt néhol a menyasszony lehúzta a vőlegény csizmáját, s egyesek ilyenkor egymás lábbelijébe szagoltak, hogy kellemetlen leheletüket ne érezzék meg.

109 Több helyen a vőlegény a lábbelijét gyengéden a felesége fejéhez kocogtatva mondta, „én vagyok a te urad", vagy a hátát veregette meg vele (egyenlőre gyengéden), hogy mindig engedelmes legyen.

110 A szlavóniai magyaroknál Kórógyon ez az aktus Penavin Olga leírása szerint a következőképpen történt: Miután a fiatal párt a kamrába kísérték a fektetéshez, a fiatalasszony lehúzta a vőlegény csizmáját, s annak homlokához koccintotta, s kiesett az esküvő alatt a csizmába tett szerencsehívó pénz. A vőlegény is lehúzta a menyasszony cipőjét, s miközben a menyasszony léjéhez koccintotta, ezt mondta: „én a te urad vagyok". Ez a jelképes cselekedet azt jelentette, hogy a 99 Jankó János, 1902. i. m. 392. 100 Gönczi F., 1914.350. 101 Istvánffy Gyula: Felvidéki tót babonák. Ethnographia, 1894. 340. 102 Gönczi F., 1914.350. 103 Seemayer V., 1936. 86.; Igézet ne fogja, 68.; Kovács E., 1982. i. m. 252. 104 Kovács E., 1982. i. m. 252. 105 Kovács E., 1982. i. m. 252. 106 Manga J. 1940.266. 107 Magyar Néprajzi Lexikon III. (Budapest, 1980) 564. 108 Réső Ensel S., 1867.210. 109 Gönczi F., 1914.350. 110 Igézet ne fogja. (Budapest, 1990) 68-69. 324