A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Vajda Mária: A régi lakodalmak egyik fontos mozzanatáról: a menyasszonyfektetésről

Vajda Mária A RÉGI LAKODALMAK EGYIK FONTOS MOZZANATÁRÓL: A MENYASSZONYFEKTETÉSRŐL A régi lakodalmak fontos mozzanata volt a menyasszonyfektetés, vagyis az új pár első együttes éjszakai hálásának előkészítése, biztosítása, amikor az új házaspár először aludt együtt, és került egymással szexuális kapcsolatba. Ez a néprajzi szakirodalomban és a köznyelvben többféle néven szerepel: elhalás,

1 házasság elhalása,

2 fektetés,

3 menyasszonyfektetés,

4 nászéjszaka.

5 1 Magyar Néprajzi Lexikon I. (Budapest, 1977) 668.; A Magyar Nyelv Értelmező Szótára II. (Budapest, 1960) 167.; Az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár szócikke szerint az elhal tárgyas ige jelentése: „(házasságban hitvest) asszonynyá tesz; matrimonium consumare; a se culca cu mireasa in scopul consumarii casatoriei; jn beschlafen." (Szerk.: Szabó T. Attila, Bukarest, 1978) II. 933-934.; Egy 1584-ből származó adat szerint: „Mikoron fiamat A harmadik esztendeoben meg hazasitotta(m) volna, Es el kellene halny esthwe a' fiamnak a' Matkayat, Eiel ejfelykor hallek Zot" - Kolozsvár város törvénykezési jegyzőkönyve IV/1. 218., vö.: Szabó T. Attila, 1978. i. m. 933.; Egy 1618-as Pozsony megyei boszorkányper tanúvallomás részlete szerint: „... mikor első felesegemmel el haltam, boczko Janosnetol [hallotta] czelekette légien, az vánkos cuciabol egi tövei vayt ki egi tollat... " - Schräm Ferenc, 1982. III. 230.; Egy 175l-es Zala megyei boszorkányper szerint: „ ... hogy Segesdi Gyurko, Soós Eörse akarattya ellen Botskaj Marinkát Házastársul el vette, mihelyen el háltak, mind a kettőre hidegh lelés esett. " Schräm F., 1970. II. 670.; 1756-ban egy nagysomkuti jobbágy így vallott: „ Mikle Mihály Uram már Copulaltatta volt magát az Balog Uram Leányával nemes ember házánál elis hálta volt. " L.: Szabó T. Attila, 1978. II., i. m. 933.; A Magyar Nyelv Szótára (Szerk.: Czuczor Gergely-Fogarasi János, Pest, 1864) II., 142. az elhal címszó alatt azt írja, hogy „férfi és nő együtt fekve közösül", „a házasok a nemi ösztönt kielégítik ", s megjegyzi „Ez értelemben áthatólag a férfiról használják. " A kor szófejtésének árnyaltabb megismeréséhez érdemes idézni ugyanezen szótái- IV., 861. alatt fellelhető nőszik címszavát, mely azt fejtegeti, hogy a nőszik értelme: valamely nővel elhal, ebből ered a nőszés, mely jelent elhalást. „Szabatosb különböztetés végett, am. házasodik, feleséget vesz, helyesebben: nősül. " A ,/iőszik tisztességesebb kifejezése azon fogalomnak, mely elhalást jelent, más egyéb aljas és pajkos, erre vonatkozó igék helyett. "; Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (Pest, 1867) I., 266. szerint az elhal jelentése: 1. éji időben vhol elalszik, 2. férfi nővel közösül.; L. még: Magyar Nyelvtörténeti Szótár (Szerk.: Szarvas Gábor-Simonyi Zsigmond, Budapest, 1890) 1278.; Gönczi F., 1914. 350.; Dömötör S., 1960. \25:, Jankó János: A Balaton-melléki lakosság néprajza. (Bp., 1902) 391.; Tárkány Szűcs Ernő szerint a házasságkötés utolsó aktusával az avatással a legényből ember, a lányból asszony lesz. Az avatás formális eljárása tulajdonképpen három szakaszból áll: az elhalásból, a kontyolásbol és a tulajdonképpeni avatásból. - Tárkány Sziics E., 1981. 397. 2 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (Budapest, 1960) II. 167. szerint az „elhálja a házasságot jelentése a katolikus egyházjog szerint: érvényessé teszi a házasságot azáltal, hogy féleségével, ill. férjével nemi életközösséget kezd"; L. továbbá Györgyi Erzsébet, 1990. 64.; Szendrey Ákos: Néprajz és jogtörténet. Ethnographia 1936. 147.; Tárkány Sziics E„ 1944.74. 3 Czucor G-FogarasiJ., 1864. i. m. II. 667. szerint fektet egyik jelentése: „az új házasokat fölfektetni a padlásra"; „ ...a Fatens férnek adván mostoha leányát, midőn szokás szerint fektetni vitték volna, Pártáját Horváth Kata és Nagy Panna ketten el vettik... " -Schräm F., 1970. i. m. II. 259.; RésőEnsel S, 1867. 300.; Penavin O., 1981. 143.; Uő: Szlavóniai (Kórógyi) Szótár II. (Újvidék, 1975) 141. 4 Magyar Néprajzi Lexikon III. (Budapest, 1980) 564.; 1741-ben egy Kiskomárom (Zala megyei) perben így vall a boszorkánysággal vádolt személy ellen az egyik tanú: „... az Lukadalom után, midőn fektetni vitték volna a Menyasszont, tehát az sokat emiétet raboskodó személy vissza söpörtö, azt világossan látta. " - Schräm F., 1970. i. m. II. 608.; L továbbá Apor P., 1978. 108-109.; Réső Ensel S., 1867. 210.; Gönczi F, 1914. 350-351.; Nóvák JózsefLajos, 1914. 94-97.; GönyeyS., 1935. 116-120.; Papp József: Tiszacsege történeti néprajza. (Debrecen, 1992) 2\%-2\9.JstvánfjyGy., 1911. 225.; Bakó F, 1955.395-396.; Tárkány Szűcs E, 1944.75. 311