A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Nagy Ibolya: Fényképhasználat a hajdúszoboszlói parasztság körében

IV PUL fényképész Eudopestpol üzv. Farhasné házában levő műtermet (Hajdúszoboszlón, I tized 82. sz.. tyúhplacj átvettem és modernül átalakítottam. Dnnnjfn]l minden igényeket kielégítő IluMllfin munkákat, u. m: sepia, matt, szines és fényes képeket, úgyszintén bármilyen kis és régi kép után olaj.aquarel és krétarajzokat életnagyságig. Alkalmi és CüOportfeivéleleket meghívásra ahelyszinen is készítek a legolcsóbb árban. Cseléd s igazolvány képeket fél óra alatt készítek. 3. kép. Petrányi Pál fényképész hirdetése. Hortobágy, 1922. augusztus 20. Az első világháború után került Hajdúszoboszlóra Petrányi Pál és felesége. (3. kép) Közel 30 évig dolgoztak a településen, mint a két világháború közötti helyi fotográfia meghatározó alakjai. Czeglédy Sándor „udvari és kamarai fényképész" aki képeit koronás címerrel „Czeglédy-foto /193/" emblémával jelölte, melyet előre fölvitt a papírkép szélére - 1935 őszén (?) kezdett el dolgozni. Ő inkább pusztán üzletembernek tekinthető szemben Petrányiékkal, hiszen nem volt széles kapcsolata a helyiekkel, főleg a gyógyfürdőben dolgozott, a fürdőzőkről tehát főleg idegenekről - készített egyéni- és csoportképeket. Ügynököt is tartott, aki járt házról házra a Czeglédy-fotókkal, mutatta a képek jó minőségét s akciós áron kínált fényképeztetést: egy családi kép például levelezőlap formátumban 3 példányban 5 pengőbe került. Műterme a fő utcán volt, közel a gyógyfürdőhöz. A helyi fényképészetet megelőzően lehetőség nyílt még helyi fényképeszkedésre a nagy országos vásárok idején a gyorsfényképészeknél, akik a vásár területén felállított sátrakban dolgoztak. De jártak idegen ügynökök is Szoboszlón a két világháború között. Nem fényképeket készítettek, hanem kész képek felnagyítását, két kép összedolgozását és színezését vállalták, festményszerü hatásra tőrekedve. Ez a szolgáltatás szándéka szerint túllép az adott pillanat megörökítésén, a nemesi-polgári családoknál lévő portréfestészet utánozhatóságának, elérhetővé válásának illúzióját kínálja fel. Egy idős asszony tiszta szobájában a pároságy fölött függ az így fölnagyított, kiszínezett esküvői képük, de csak az arcok, ill. egy pici váll látszik a képen. Számára ez az igazi, a valódi esküvői kép, ezt jelzi az is, hogy a fő helyen tartja. Annál is inkább, mert szegények voltak, nem volt módja fátylasan esküdni. Esküvői képükön csak a kezében lévő virágcsokor - amit a fényképésztől kapott a kép elkészítésének időtartamára - jelzi az alkalom ünnepélyességét. így érthető, hogy ma is erős érzelmekkel beszél erről a képről: „ ...Nagyváradon csinálták, mikor visszajött Erdély... és akkor jöttek olyan ügynökök, és odavót sokáig Nagyváradon, és megcsinálták! Nocsak készen lett. Oszt én mán nem jut eszembe menyiír' csinálták, nagyon rígen vót, 41-be, na megkaptuk ezt a kípet, akkor elvittem vöt itt egy üveges oszt berámáztattam. 5 pengőír csinálták azt! Nagy píz vót, és ott vót két évig míg ki tudtam váltani, olyan nagy píz vót! Nem tudtam kiváltani! Mán szígyelltem! Na majd oszt egyszer mikor az uram megint bevonult katonának, kaptam egy kis segélyt, élig jó pízt kaptam: 35 pengőt, akkor elmentem oszt kiváltottam ezt a kípet. Minden piacos nap ki vót akasztva az üzlet ajtajára, hogy kíszen van, mehetek írté. Mán anyám is haragudott: Hát fiam, ne dísztelenkedjetek ott az üzlet előtt, váltsd ki mán! Akkor sokan csináltattak ilyet... Az én gyerekkoromba, gazdahelyt mindenütt vótak olyan nagy kípek. Hogy azfestmíny vót, vagy fénykíp, de ez biztos hogyfestmíny... " A fotográfus irányt adó, irányító mivolta a szoboszlói közösségben Petrányiék munkásságán keresztül igen erőteljesen nyomon követhető. Többször változtattak lakást s egyben műtermet, de mindig a kisváros jelentős pontjain: a református templommal átellenben majd a fő utcán dolgoztak. Magánéletükben egy dzsentroid-kispolgári életstílust képviseltek: a férj nagy vadász hírében 290