A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Néprajz - Nagy Ibolya: Fényképhasználat a hajdúszoboszlói parasztság körében

Nagy Ibolya FÉNYKÉPHASZNÁLAT A HAJDÚSZOBOSZLÓI PARASZTSÁG KÖRÉBEN A magyar néprajzkutatásban a parasztság körében használt fényképek új megközelítésben történő elemzésének és módszeres feldolgozásának elindítása Kunt Ernő nevéhez fűződik.

1 Szoboszlói gyűjtésemet művei nyomán végeztem, arra keresve a választ: milyen értékkel bírt a már letűnt kor emberének egy fénykép, s végigkísértem azt az utat egy fotó történetében, amíg az előhívott negatív már berámázva eljut egy paraszti-parasztpolgári ház „nagyházában" az őt megillető helyére, vagy a kép csak különböző fiókok mélyére kerül, mert az eléje állított követelményeknek, elvárásoknak nem felelt meg. Azokat a normákat elemzem, amiket az egyén: a kép megrendelője, s az elkészítője (a fényképész) állított egy kép elé azon célból, hogy mind a szűkebb közösség, mind pedig a legszélesebb nyilvánosság előtt bemutatható, vállalható legyen. Azaz: mit tartott az 1920-1940-es évek szoboszlói paraszti közössége ebben az értelemben jó képnek? Hangsúlyozom a paraszti közösséget, a fogalom hagyományos néprajzi értelmében, mivel két társadalmi réteget úgymond figyelmen kívül hagyok fotóhasználatuk eltérő volta miatt: a kisvárosi „urakét", tehát a helyi hivatalnoki kart, a különböző fokon kvalifikált értelmiséget stb., ők fényképet is leginkább Debrecenben készíttettek - s a szegényekét. Számukra drága volt a fényképezkedés: 1 kép 1-3 pengőbe került, de abban az időben egy napszám ára volt ez, s ilyképpen ők is, ám „alulról" elzáródtak a parasztoktól. Idős kereskedő feleség mondta: „... nagyon szegény valaki nem is csináltatott. Valahogy olyan hencegésnek tartotta volna: ő is úgy mint az urak? 0 is fényképet? I A, minek az!... " (Analógiája ennek a mentalitásnak a karikagyűrű is: szegényt ha viselte, csúfolták: „minek az zsákolni!") De még ma is fájdalommal beszél kisiskolás képéről egy hajdani cselédlány: „... 12 éves vótam ... de nem tudtuk kiváltani (értsd: megvenni) sose. Pedig 60 fillérir'. Mondta a tanító: na, gyerekik, váltsátok ki, itt van! Oszt úgy szerettem vóna látni magam! Szegíny anyám is hadiözvegy vót ügyi, és nígyőnket nevelt... " Az első kép róla 16 éves korában, a cselédkönyvbe készült. A kutatásban a két világháború közötti időszaknál korábbra nem tudok visszanyúlni: - a fényképezkedés Hajdúszoboszlón ezen időszakban vált valóban elterjedte, - a képek elemzésében főként az egyes családok tulajdonában lévőkre támaszkodtam, s a hozzájuk kötődő asszociációs beszélgetések ennél korábbi időszakra dokumentatív hitelességgel nem nyúlnak vissza. 1 Kunt Ernőnek a paraszti fotóhasználatról írt munkáiról igen részletes bibliográfiát ad „Fotóantropológia" címmel megjelent könyve. Miskolc Árkádiusz Kiadó, 1995. 287