A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX–XX. századra

meg, s a birtokaprózódás szaporította a tanyák számát, addig a Tiszántúlon a nagybirtok túlsúlya miatt már kezdettől fogva gyér volt a tanyahálózat. Ez jelentősen befolyásolta később - a kollektivizálás során - a mezőgazdasági szövetkezet típusát, az üzemnagyságot és a gazdálkodás jellegét. Az 1960-1970-es évek fordulóján meginduló üzemkoncentráció

141 óhatatlanul is gyérítette a mezőgazdasági táj tagoltságát: „Hazánkban a termelés vállalati koncentrációjának növekedése 1959-1965 között az állami szektorban 63%, a szövetkezetiben 95%-a területnövekedésből származott..."

142 Bár üteme lelassult a rákövetkező évtizedben, még később is éreztette hatását. 1950-ben

143 a 2149 mezőgazdasági szövetkezet átlagos üzemi mérete 123 hektár volt, ez 1981-re már 3886 hektárra ugrott, ugyanakkor az üzemek száma lecsökkent 1320-ra. Még látványosabb az állami gazdaságoknál a folyamat, hiszen a 976 hektáros üzemméret egy negyedszázad alatt 7175 hektárra emelkedett. „Hazánkban a mezőgazdasági táj

144 képét a föld tulajdonviszonyainak változása, a mezőgazdasági nagyüzemek szervezése és ezekben az ún. nagy technika alkalmazása jelentősen megváltoztatta." A hagyományos paraszti gazdaságokat - noha ez az Alföldre kevésbé érvényes, kiváltképpen a Tiszántúlra - erdősávok, bokros-ligetes részek tarkították, dűlők szabdalták. A keskeny parcellákon változatos növénykultúra díszlett. A nagyüzemek megjelenésével eltűntek a tanyák, a bokorerdők, a facsoportok. Nem egy esetben még az erdősávokat is kivágták, a dűlőket pedig öszszeszántották. A szántóföldet nagy táblákra osztották, melynek mérete sokszor túllépte a 200 hektárt. Mindent a nagyteljesítményű erő- és munkagépek igényére szabtak, s az 1970-es évektől a vetésváltás szerint folyt a növénytermesztés. A táblásítással nehezen sikerült az ökológiai és gazdasági szempontokat összhangba hozni. Bár növekedett az erdősültség aránya az Alföldön, a mikroklímát is javító fasorok, erdősávok telepítésének elmaradása éreztette hatását a szántóföldi kultúrákban. Sőt a még megmaradt ún. feltétlen gyepterület egy részét is felszántották - elvégezvén a meliorációt - növénnyel hasznosították. Ugyanakkor elmaradtak az ún. fenntartó munkálatok. A még viszonylag jelentős alföldi gyepterületek az ápolás hiányában leromlottak. Az utak, árokpartok, csatornák stb. fütermésének javarésze veszendőbe ment. Összességében jelentős, önmagukban apró, de kisüzemileg még hasznosítható területek, földdarabok - a nagyüzem túlsúlyából eredő érdektelenség miatt - kihasználatlanul maradtak, jóllehet ökológiai szerepük nem lebecsülendő. Sokszor még a háztáji-kisüzemi állattartás sem tartott reá igényt. A rendszerváltást megelőző évek mezőgazdasági táját „... a homogén növényzetű, jól ápolt, fás területekkel kellően nem tagolt nagy táblák és elvadult, elmocsarasodott (gyomnövényekkel benőtt) gyepterületek... (jellemzik).

I45 A kertgazdasági tó/'

146 léte az Alföldön egy történelmi fejlődés eredménye. A nagy kiterjedésű szőlőtermesztés, a Duna-Tisza közi gyümölcsösök, a szabolcsi almaültetvények egyneműsödését idézte elő a nagyüzemi gazdálkodás. Üde színfoltok maradtak a kisüzemek változatos zöldség-, szőlő-, gyümölcskultúrái. A szántóföld egyhangúságát törik meg a kisebb-nagyobb települések hagyományos gazdálkodású ún. zártkertjei, melyek az 1970-es évektől kiterebélyesedő kertbarátmozgalom szülöttei. 141 Donath Ferenc: Reform és forradalom. Bp., 1977. 279. „A koncentráció folyamata gyorsan növeli az üzemi méreteket... (amelynek) során gyakran több, három-négy község szövetkezete egyesül; az egy község egy szövetkezet formáció helyébe több község egy szövetkezet formáció lép." Később: Donath, 1977. 142 Agrárgazdaságtan. Szerk.: Lőkös László. Bp., 1984. 144-145. Később: Agrárgazd., 1984. 143 Uo. 144 Sántha Attila: Környezetgazdálkodás. Bp., 1993. (Részi.) 115-117. Sok esetben mellőzték a talajvédelem, viszonylag jó hatásfokú fogásait, mint pl. a szalagon vetés, talajvédő -jó fedettséget nyújtó - növénykultúrák, változatos vetésforgó, helyes útvezetés stb. I. m. 85-86. 145 Ua. 117. 146 Ua. 118-119. 254