A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)
Történelem - Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX–XX. századra
kisüzem uralta a tájat. Az 1945-47 közötti időszak a gyümölcstermesztés 132 számára kedvezőtlen volt, bár a ház körüli kertekben, az új osztású szántókon, s szőlőterületen nagyarányú gyümölcsfásítás indult meg. Főleg az Alföldön, domináns szerep jutott az ún. kétszintes művelésnek^ (szőlőben köztesként gyümölcsfa), amely már a kertes tanyák megjelenésétől előfordult. Az 1945-47 közti évek kultúrtájáról - összegzésként - elmondható: 134 „...a földesúri gazdasággal együtt a termelés nagyüzemi kereteit is megsemmisítette. Kiiktatott már akkor is ... nagy jelentőségű termelő erőt." Mint e században már annyiszor a „kisüzemesedés" átrajzolta az alföldi róna képét. Talán lehetett volna egy olyan földosztást is, amely megkíméli a magyar mezőgazdaságot, jóllehet akkoriban ehhez a politikai és gazdasági akarat hiányzott. A mezőgazdasági terület 135 visszaszorulása az 1950-es évektől nem a természeti táj visszatérésétjelentette. 1895-1990 között az eredeti terület 1/6-a más szerepet kapott. Kedvezőtlen tendencia a művelés alól kivont terület növekvő arányú bővülése, melynek jó részét az ipar, az infrastrukturális létesítmények és vízügyi beruházások, s a gyorsuló ütemű urbanizáció emésztett föl. Az alföldi tájat „szelídítette" az 1945 után az egyre erőteljesebben kibontakozó talajjavítása 6 Üteme különösen felgyorsult az 1950-es évek második felétől. Két kiugró szakasza volt, az egyik 1966-1970, a másik 1986-1990 között. De sajnos a javítás után a Javított állapotot" fenntartó agrotechnika elmaradása rontotta a munkálatok hatékonyságát. 137 Ami az Alföld öntözését 13 * illeti, lényeges változások történtek. Megépült a tiszalöki vízilépcső, a keleti és a nyugati főcsatornával, de átfogóan nem oldotta meg a térség gondjait. A kiskörei duzzasztó, a Tisza-tóval is egyelőre csak torzóként szolgálja a hazai öntözést. Az alföldi táj 139 arculatán nyomot hagyott a nagyüzemi gazdálkodás kialakulása, közel fél évszázados egyeduralma. Ebben az időszakban gyorsult föl a művelés alól kivett terület gyarapodása, bővült az ún. beépített terület nagysága. Ezt nem ellensúlyozta az erdő terjeszkedése az Alföldön. A nagyüzemek 140 megjelenésével módosult a táj tagoltsága, megváltozott az üzemméret, új üzemközpontok, telephelyek jöttek létre. Míg a Duna-Tisza közén a nagyhatárú városok körül a parcellázott kisbirtok tömege fordult elő, ahol munkaigényes szőlő- és gyümölcskultúra telepedett 132 Uo. m SurányiD., 1992.72-76. 134 Donath, 1969. 387. Bizonyos, hogy a földhözjuttatottak egyéni gazdálkodást óhajtottak, de már felbukkantak az összefogásra utaló jelek is. 135 Surányi B., (1994), Berényi, 1980. 71-78. 136 Uo. 137 Stefanovits, 1992. 346. Az Alföldön továbbra is nagy területek szorul(tak)nak talajjavításra, így a Dunavölgy alsó szakaszán, a Duna-Tisza közi hátságon, a Tisza vonalán, a Nyírség nagy részén, a KörösBerettyó zugban és a Hortobágy térségében. Ezt támasztja alá Fazekas Béla is: „... talajaink állapota nem jó, nem javult eléggé az elmúlt két évtizedben sem." Lásd: Uő.: Mezőgazdaságunk a felszabadulás után. Bp., 1967. 237. Később: Fazekas, 1967. A Tisza-völgy ökológiai vizsgálatának eredményeiről. Lásd: Szegedi Ökológiai Napok és 25. Tiszakutató ankét. Szeged, 1995. Előadás kiv. 138 Fazekas, 1967.250-256. 139 135. jegyzet 140 A falu a mai magyar társadalomban. Szerk.: Vágvölgyi András. Bp., 1982. 52. Később: A falu, 1982. A kollektív gazdálkodás megjelenése előtt a paraszti lakóhely - munkahely szervesen összetartozott. A munkahely és lakóhely kapcsolata teljesen a tanyáknál. Csoportos alföldi falusi településeken a lakosság a lakóhelytől távol végzi a mezőgazdasági munkát. Maga a ház udvara is - főleg nagy kiterjedésű porta esetén - az állattartás, a zöldség-, gyümölcstermesztés színtere és a szántóföldi növénytermesztés kiszolgáló, előkészítő helye. Az 1970-es években még megmaradt szórványtelepülések létjogosultságát - bár korábban megkérdőjelezték - a hivatalos politika nem vonta kétségbe. Lásd: Vuics Tibor: Magyarország agrárfóldrajza. Pécs, 1995. 112-114. Később: Vuics, 1995. 253
