A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Történelem - Surányi Béla: Az Alföld mint kultúrtáj, különös tekintettel a XIX–XX. századra

tek" között feszült, különösen a XX. század közepétől. A mezőgazdasági kultúra a hagyományok őrzőjeként vigyázta a természet egyensúlyát és az együttélés harmóniáját, amely azonban a modern kor szorításában felborulni látszik. De az ún. fenntartható fejlődésben (sustainable development) - valamilyen formában - szerepet kap a jövő mezőgazdaságában a környezetbarát szemlélet. A MEGREKEDT FEJLŐDÉS ÉVTIZEDEI A történelmi Magyarország mint földrajzi, politikai és gazdasági egység a XX. század elején megszűnt. Az összterület 71,5%-a

93 a környező országokhoz került 1938-1941 között

94 - ideiglenesen - kibővült a történelmi országterület 53%-ára. Visszakerült a felvidéki sáv magyar lakossága, a Kárpátalja - két lépésben -, Észak-Erdély és Székelyföld, Bácska, valamint a Muraköz a baranyai háromszöggel. A kultúrtáj

95 nagysága, aránya megváltozott „...a mezőgazdasági földalap kb. 2/3-át, ezen belül a szántóföld 61%-át, a rét 77%-át, a legelő 73%-át, a szőlő- és gyümölcsültetvények 37%-át, az erdőállomány 87%-át ... a környező országokhoz csatolták... Termőterületeinkkel együtt az állatállomány is jelentősen csökken, pl. 70%-kal a szarvasmarha-, 61%-kal a ló., 56%-kal a sertés- és 71%-kal a juhállomány." Közismert, hogy 1920 előtt

96 a mai országrészen lévő nagy uradalmak jelentős legelőterületeket béreltek méneseik, gulyáik, juhnyájaik számára, főleg a Kárpátaljával, a Felvidékkel határos területeken, melyeket a legeltetésen kívül kaszáltak is. Ha ez nem is tekinthető általánosnak, mégis tehermentesítette a folyószabályozás és belvízrendezés után megcsappant alföldi legelőket, egyúttal az érdekelt gazdaságok szántóterülete mentesült a nagyobb mértékű takarmánytermesztéstől. A művelési ágak megoszlásánál erőteljesebb, állandóbb tájalakító tényező a birtokmegoszlás, a határfelosztás. Az 1935-ös állapot szerint

97 a nagybirtok - az összes gazdaság 0,2%-a - 4,8 millió kat. hold földet birtokolt, az összes terület közel 30%-át. A művelési ágak közül az erdőterület 72,3%-át, a legelő kiterjedésének 41,4%-át tudhatta magáénak. A középbirtok - az összes gazdaság 0,6%-a 2,9 millió kat. holddal rendelkezett, vagyis a hazai földbirtok területének 18,2%ával. Az extenzív művelési ágak terén megelőzte a kisbirtokot, egyúttal a belterjes művelésű növénykultúrákban túlszárnyalta a nagybirtokot. A kisbirtok a gazdaságok 26,8%-át foglalta magába, s 6,7 millió kat. hold földterület fölött rendelkezett, ami az összesnek a 41,8%-át jelentette. E birtokkategóriánál magas a szántó aránya (77,2%) és kiemelt szerepet játszik a kert és a szőlő. A törpebirtok a legnépesebb csoport a maga 72,5%-ával. Az általa birtokolt hasznosított földterület (1,6 millió kat. hold) 10,1%-ra rúgott. Mindez több mint egy millió tulajdonos megélhetését jelentette, ahol a szántó, a kert és a szőlő dominált. Szembetűnő a birtoknagyság és a földhasznosítás közti összefüggés, amely a művelési ágak arányaiban mutatkozott meg.

98 Ami a tájhasznosítást illeti, a mezőgazdasági terület - 1935. évi 93 Ua. 157. 94 Ua. 161. 95 Ua. 168., lásd még: Gunst Péter: A mezőgazdasági termelés története Magyarországon (1920-1938). Bp., 1970. 30-60., A mezőgazdaság története. Szerk.: Gunat Péter-Lökös László. Bp., 1982. 128-150. 96 Surányi Béla: Vázlat a magyar silómozgalom történetéhez. AgTSz., 1985. 1-2. sz. 159. 97 Mo. társ.-gazd., 1994. 71. 98 Surányi Béla: Földterület-művelési ág - földhasznosítás Magyarországon a XX. században. AgTSz., 1994. 1-4. sz. 363-416. Később: Surányi B. (1994) Mo. társ.-gazd., 1994. 231., Közgazdasági enciklopédia. Bp., 1929. 1. köt. 492-500. 248