A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Muzeológia - Balogh István: Iratok a városi múzeum alapításához (1902–1905)

Tekintetes Tanács ! Tegyünk ily irányban mi is kísérleteket ! A könyveket kapjuk a múzeumok és könyvtárak országos felügyelőségétől. Béreljünk helyiséget, szereljük fel azt, rendezzünk ott felolvasást, műkedvelő előadást stb. Ne ijjedjünk meg a költségektől, bőven megtérülnek azok, ha a népnevelést tekintjük s nézzük a szocialisták térhódítását, mely őrült nemzetközi tervet legyőzhetjük legnagyobb részben jó úton a rendőrség szaporítása s rendőr és katonai szuronyok alkalmazása nélkül. Valóban bámulatra ragadott Temesvár város nyilvános könyvtára !!! Ez pedig azért, mert az évtizedek óta gyűjtött könyvtári anyag alig haladja felül nálunk a 2000 kötetet, illetve füzetet, míg Temesvár a polgármester kezdeményezésére 10 évvel ezelőtt határozta el, hogy egy városi könyvtárt létesít és ehhez másfél évvel ezelőtt komolyan hozzáfogott és 28.000 kötetes városi közkönyvtárat létesített. És pedig mi módon ? Két évtided alatt összegyűjtött a város 11.000 kötetet. Megvette Baróti Lajos székesfővárosi tanár 4000 kötetes és Berkeszi István 200 kötetes könyvtárát, nem drágán, de mégis olyan áron, hogy ha valaki a tanácsban vagy közgyűlésben könyvek vételére ilyen összeget kérnék, ha egyéb nem történnék is (gúny vagy nevetség) legalább is a javaslat jó akaratú mosoly kíséretében leszavaztatnék. Továbbá felkérte a város a helybeli culturális és egyéb egyesületeket, hogy könyveiket akár ajándékképen, akár örök letét gyanánt a városi könyvtár részére adják át. Ennek foganatja is lett, mert az illető testületek szorosan vett szak- és egyéb könyveiket visszatartva a Délmagyarországi tört. és régészeti társulat 4500 darab, a Délmagyarországi természettud. társulat 5300 darab, a jogászegylet 1600, Délvidéki Kárpát egyesület 460 kötetet adott át a városnak. így lehet városi könyvtárat csinálni ! Nálunk még különbet lehetne, hogy kérjük, miként a Collegium nagy könyvtárát, mint örök letétet a városnak adják át ( a szükséges szakkönyvek kivételével ) és azt a Collegium már csak helynyerési szempontból is, szívesen megtenné, ha ( ami természetes ) a tulajdon és visszavételi jog biztosíttatnék s amellett a betörés és a tűz ellen kellő összegben biztosíttatnék. E tekintetben 1903 év július havában tettünk is javaslatot s az megbukott azon elv alapján, hogy„a Collegium úgy sem adja ! ( ? )" Pedig kérni mindent szabad. Én belenyugodtam, mert akkor, amidőn még azt hittem, hogy egy tanácsnonak kötelessége a város mindenféle, tehát nemcsak a saját ügykörébe tartozó, saját véleménye szerint helyes javaslatot megtenni a város érdekében, a vízvezeték és csatornázás ügyében tett javaslataim „jóakaratú" mosollyal az akkor t. főügyész úr javaslatára levéltárba tétettek ( mert én akkor katonai és illetőscgügyi tanácsnok voltam ) pedig amit abban javasoltam, később mind megtörténtek, persze nem az én javaslatom folytán. Meg vagyok győződve, hogy a jövőben, midőn más, talán kedveltebb, talán — és e tekintetben szerény tehetségemet alázatosan beismerve — hivatottabb egyén teszi a javaslatot azt a jövőbeni tanács tervemet megvalósítja, s a testületek, társulatok és a Collegium segítségével Debrecen sz. kir. város egy hatalmas, messze földön híres és nevezetes közkönyvtárat létesíthet és valósíthat meg. Adja az ég, hogy mielőbb úgy legyen ! Talán nem volna a jelentésem teljes, ha ki nem terjeszkedném arra, hogy ez az óriási anyag, hogy és miképpen rendeztetett. Addig a Temesvár tanácsa a rendezéshez hozzá sem fogott, míg a könyvtári és muzeális ügyek iránt érdeklődő Ballag József árvaszéki ülnököt (kit hivatalos teendők alól felmentett, s helyébe napi 6 koronával díjazott napidíjas ülnökkel helyettesitett) Németországba, a könyvtárosok hazájába tetemes költséggel ki nem küldött. Itt álljunk meg ! Ha nálunk, akár a múltban akár ma valaki szükségesnek tartja, hogy valamit tanulmányozzon, vagy valahol megjelenjék, vagy valahol valamit meglásson, tanuljon valamit, képviseljen, vagy felsőbb hatóságnál informáljon, valóságos versenyfutást kell végig szenvednie, mert az állítólag szükséges takarékossági elvnél fogva szükségtelennek jelzik a kiküldetést, és mégis az illető a város jól felfogott érdekében „kéri" ide vagy oda kiküldetését, talán engedélyezik, azonban egy rész sajnálja a költséget, a másik szükségesnek nem tartja, s talán lehetnek olyanok, kik azt vélik, hogy az illető „kirándulásra és mulatni megy" ! 403