A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Bényei Miklós: A magyar tannyelv és a magyar nyelvtanítás kérdése az erdélyi reformországgyűléseken

indokolva, hogy kevés ifjú tud latinul, így a tanítás eredménytelen, s azonkívül a magyar tannyelv Magyarországon is megvan. (Valójában ekkor még csak királyi ígéret volt rá.) 1842. április 9-én a bécsi államtanács is hozzájárult a változtatáshoz, de rezoluciót nem adtak ki. Kováts püspök ezért 1844-ben megismételte a kérést azzal, hogy a protestáns iskolákban magyarul oktatnak, ezért a katolikusok is odamennek tanulni, s amit a király megadott Magyarországnak, adja meg nekik is. Az erdélyi udvari kancellária 1844. december 12-én sürgetőleg továbbította a kérelmet, s a líceumban határozottan, de a többi katolikus iskolában is javasolta a magyar tannyelv bevezetését.

43 Az erdélyi lapok is támogatták a római katolikus püspök akcióját. Az Erdélyi Híradó hasábjain 1845 folyamán több cikk is követelte a latin oktatási nyelv megszüntetését a katolikus gimnáziumokban, hozzátéve, hogy a latin maradjon kötelező tárgy. Ezek egyikének V. K. névjelű szerzője — minden bizonnyal Vida Károly újságíró — sorra vette és cáfolta a latin tannyelv mellett felhozott, a magyarországiakhoz hasonló érveket: a nem magyar ajkú diákoknak bajos az idegen magyar nyelvet megtanulni; nincsenek jó magyar nyelvű kézi- és tankönyvek; lehetetlen magyarul tanítani azokat, akik azt alaposan nem bírják; a tannyelv ügye a kormányzatra, az uralkodóra tartozik. A cáfolat is azonos a magyarországival: a magyar nem "idegen" nyelv, éppúgy elsajátítható, mint a latin, s ráadásul ez a hivatalos nyelv is; a tollbamondásos oktatás mellett mindegy, van-e kézikönyv vagy nincs; a tanítók erőfeszítésével a nem magyar ajkúak is hamarosan jól bírhatják a magyar nyelvet; nem lehet mindent felülről várni, magunknak is lépni kell.

44 Bár az államkonferencia hajlott az engedményre, a nyelvi kérdésben rendkívül merev Kolowrat votumai nyomán az uralkodó 1845. november 8-án elutasító választ adott az erdélyi püspök kérésére. Kolowrat a szászok és a többi erdélyi német érdekeire, a tankönyvek hiányára, a líceumi tanárok ellenállására, valamint Magyarország és Erdély közjogi különbségére hivatkozott; a leirat szintén.

45 Kolowrat aknamunkája azonban csak elodázni tudta a jogos kérés teljesítését, megakadályozni nem. 1846. április 22-én az erdélyi kancellária újból felírt, s közölte: a líceumi tanárok egy kivételével a magyar tannyelv mellett nyilatkoztak, és hajlandók rögtön magyarul előadni, ha a Magyarországon használt tankönyveket megkapják. A püspök és a kamcellár javaslatot tett arra is, hogy mely tárgyakat oktassák a jövő évtől magyarul, s hogy néhány tárgyban (természeti és római jog, számtan, fizika) a magyarázat magyar, a tankönyv egyelőre latin legyen. Az államtanács ezúttal nem tiltakozott, s az 1846. augusztus 11-i királyi rezolució elrendelte, hogy egy kivételével minden tantárgyat magyarul kell előadni a kolozsvári líceumban. A kivétel a jus naturae et civile (természeti és polgári jog), de csak addig, amíg nem lesz alkalmas magyar kézikönyv.

46 A rezolució híre hamar eljutott a vármegyékhez, székekhez és városokhoz. A rendek az uralkodói engedély után nyilván abban reménykedtek, hogy a magyar oktatási nyelv a római katolikus gimnáziumokban is bevezethető. Valószínűleg ezért voltak olyan visszafogottak az 43. Szekfű Gyula jegyzetei: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1790—1848. (Bp., 1926.) 616. 44. V. K.: Közoktatás. = Erdélyi Híradó, 1845. ápr. 11. 225—226. További cikkek: V. K.: Iskolaügy. = Erdélyi Híradó, 1845. febr. 11. 89.; V. K.: Iskolánk célszerűtlensége nincs kimutatva? = Erdélyi Híradó, 1845. júl. 29. 474—475.; Vándor: Iskolaügyi tapasztalások 's még valami. = Erdélyi Híradó, 1845. aug. 19. 521. 45. Szekfű Gyula jegyzetei: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez, 1790—1848. (Bp., 1926.) 616—617. 46. Uo. 617. A magyar királyi jogakadémiák és joglyceumok története. (Pest, 1873.) 193—194. — Miskolczy Ambrus — nyilván elírás folytán — 1847-re datálja a római katolikusok kérésének sikerét (nem említve az udvar belső vitáit és az itt vázolt tényeket): Miskolczy A, 1986. 1294. 363