A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Bényei Miklós: A magyar tannyelv és a magyar nyelvtanítás kérdése az erdélyi reformországgyűléseken

identitásukhoz ragaszkodó románokkal is. Mintegy sűrítve jelentkeztek ezek az ellentmondások az 1841—43-as, kolozsvári országgyűlésen. A törvények magyar nyelvűségét kezdeményező 1838. március 10-i feliratra 1841. október 24-én kelt királyi választ 1842. január l-jén olvasták fel a diéta országos ülésén. 15 A nyelvkérdés e leirat vitájában szélesedett ki és a magyar nyelv közjogi és kulturális szerepének kiteljesedése ekkor érett határozott politikai követeléssé. A négynapos, 1842. január 27—29-én és 31-én zajló tanácskozáson — egyebek között — szóba került a nyelvművelés, a magyar tannyelv és a magyar nyelv oktatásának ügye is. Régóta formálódó, sokszor átgondolt mondatok hangoztak el; a legfontosabbak mindjárt az első napon. Ezúttal is Kozma Dénes (Zarand megye) kapott elsőként szót; a nyelvművelés jelentőségére mutatott rá, szóról szóra megismételve Zeyk József fentebb már idézett szebeni látomását, amelyben nem nehéz felismerni a korabeliek számára annyira fenyegető herderi jóslat hatását.

1 Káinoki Dénes gróf, királyi hivatalos szintén a nemzeti lét és a nyelv elválaszthatatlan kapcsolatáról beszélt: "a' nemzeti nyelv leg becsesb kincse egy nemzetnek; mint a' testben élet lélek nélkül, úgy nemzetben is nyelv nélkül nem létezik, ennek léte ád életet egy nemzetnek, és biztosítja annak állandóságát."

17 Torda megye követe, Ugrón István kissé konkrétabban arra utalt, hogy a nemzeti nyelv nagy hatással van a nemzeti művelődésre, értelmességre. Zeyk József (Doboka megye) azt fejtegette, hogy Erdély kulturális elmaradottsága nagyrészt az idegen nyelv, a latin uralmával függ össze.

18 Ballá Mihály királyi táblai ülnök szerint a latin arisztokratikus jellegű nyelv, akadálya a nép általános művelődésének, a nemzet előrehaladásának, ezért el kell törölni.

19 A már idézett Káinoki Dénes gróf népiskolák, játékszín, múzeum, tudomány- és műegyetem létesítését sürgette a nyelvművelés és a nyelvterjesztés érdekében, mégpedig — magyarországi mintára, de arra való hivatkozás nélkül — saját erőből. Úgy vélte, ezen "intézetek által egy felől meg nyeri a' nyelv a' kellető simaságot, másfelől pedig át szivárogva a' nép életbe és örökös kiirthatatlan gyökeret verne magának . . . "

20 A tannyelv és a nyelvtanítás kérdésében az erdélyi magyar és székely rendek körében — akárcsak a testvérországban — szintén többféle nézet ütközött egymással. Hangot kapott a szélsőséges, túlzó nacionalista álláspont is. Kozma Dénes (Zaránd megye) azt követelte, hogy "minden tanuló és nevelő Intézetekben a legfelsőbb Iskoláktól a legalsóbb elemi Iskolákig, minden tanok magyar nyelven adatassanak elő."

21 Teleki Domokos gróf regalista (királyi hivatalos) ezzel szemben azok véleményét tolmácsolta, akik az erőltetést elkerülendőnek tartották. Ő személy szerint úgy képzelte el, hogy a magyar anyanyelvűeknél (római katolikusok, reformátusok, unitáriusok) minden iskolában magyar tannyelv lesz, az idegen ajkúaknái (görög katolikusok és görög nem egyesültek) a magyart tantárgyként oktatják "minden alsóbb és felsőbb tanító intézetekében, a szászok iskoláira pedig nem terjesztené ki a nyelvtörvény hatályát.

22 Az erdélyi magyar nemesség más képviselői is elismerték a szászok oktatásügyi privilégiumait.

23 Gál János regalista, a királyi tábla ülnöke 1842. január 27-én még azt is megemlítette — dicsérőleg —, hogy a szász nemzet "önként maga közt, magyar nyelvet tanító intézeteket állított fel." Négy nappal később azt akarta meggátolni, hogy a szász területen lévő 15. Erdély Nagyfejedelemség 1841-k év November 15kére Kolozsvár szabad királyi várossába hirdetett országgyűlésének irománykönyve. Kolozsvár, 1841—43. 55. p. (a továbbiakban: Erdélyi ogy. irományai 1841—43.) 16. Beszédtár. Záratékul az 1841/2-dik országgyűlési jegyzőkönyvhöz. (Kolozsvár, 1843.) II. 3. (a továbbiakban: Beszédtár 1841—43.) 17. Uo. 9. 18. Uo. 15. és 17. 19. Uo. 76. 20. Uo. 10. 21. Uo. 4. 22. Uo. 12. — Az erőltetés ellen: uo. 76. 23. Erről ld. Miskolczy A., 1983. 1089. 359