A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Börtönlíra a XVIII. század végén – különös tekintettel Batsányi János költészetére

Hollbach művei, mindenekelőtt a Természet rendszere ugyancsak termékeny talajra találtak a XVIII. sz. magyar gondolkodói körében, Bessenyei és Martinovics tudatosan építette be a magyar társadalomról vallott nézeteibe az új filozófiai eszméket. A teljes hatásrendszer bemutatása nélkül is joggal állítható, hogy a francia forradalom ideológiája megteremtette a magyar nemzet politikai öntudatát. Az alkotmányos kormányzat gondolata és a demokratikus egyenlőség-eszme átjárta a társadalmat, felébresztette a nemzeti érzést, amely majd motiválja gazdasági, kulturális és politikai életünket. Két nagy szférát kavart fel leginkább; az állami-közjogi és a vallási-egyházi életet. A tudatosság azonban nem kedvezett a tetteknek, az érzelmi érés pedig hosszabb folyamat annál, hogysem egy szűk réteg mozgolódása elsöprő forradalmi vihart okozzon. A szabadkőművesség az érzelmi érést is serkentette ugyan, de elszigetelten, titkosan, a világosság terjesztésének nem adekvált sejtelmes módszerekkel. Ha végiggondoljuk a magyar nemesség történelmi szerepét, a XVIII. században érdekes fordulatot észlelhetünk. A főnemességről, amely korábban még képes volt a nemzeti függetlenségért síkraszállni, (Hunyadi, Zrínyi, Rákóczi, Thököly) a felvilágosodás korában kiderül, hogy tovább már nem alkalmas erre a szerepre. Osztályérdekeik többségüket elsodorták a néptől, csupán néhány önzetlen hazafi tudott a közjóért anyagi és erkölcsi áldozatot hozni (Orczyak, Fekete János, Batthyány Alajos, Széchenyi Ferenc és még néhányan). Az ő példájuk azonban termékenyítőleg hatott a felvilágosodásban születő, de a reformkorban kiteljesedő politikai és művelődési mozgalmakra. Mégis inkább az a köznemesség lesz a végrehajtó erő, amely a felvilágosodás korában még csak sejtette, hogy érdekei a népével azonosak. A köznemesség ébredéséhez szükség volt azokra a történelmi és társadalmi mozgásokra, amelyek egyre inkább terheket róttak az alsóbb osztályokra. Ilyenek voltak pl. a törökök ellen 1788-ban indított az osztrák—orosz háború, József rendszerének válságtünetei, Tirol és Magyarország uralkodó osztályainak elégedetlensége, a belga nemzeti felkelés, a hadszíntereken egymást érő kudarcok, a parasztság panaszai a háborús terhek növekedése miatt. Mindez ahhoz vezetett, hogy József visszarendeződést indított el halálos ágyán rendeletei visszavonásával, ahelyett, hogy következetes érvényesítésükben lett volna kellő erélye. Keserűsége már korábban is megnyilatkozott, amikor azt tapasztalta, hogy a társadalmi mobilitást elősegítő intézkedéseit ellenérzésekkel és értetlenséggel fogadták éppen azok, akik érdekében hatni kívántak. „Mindig azon fáradoztam, hogy népeim bizalmát megnyerjem; s amióta trónra léptem, nem egy tanújelét adtam annak, hogy szenvedélyem alattvalóimnak jóléte; hogy ennek elérésére nem sajnálok időt, sem fáradságot, sőt szenvedést sem, hogy gondosan megfontolom az eszközöket, amelyekkel az elém tűzött céljaimat megközelíthetem: és azért mindennek dacára is reformjaimmal szemben szerte ellenkezést találok, még azoknál is, akiknél ezt a legkevésbé reméltem volna."

9 II. József halála után a nemesi ellenzék új erőre kapott. A köznemesség legszélesebb látókörű rétege is csupán a vámpolitikában látta a fejlődés akadályát, s csak kevesen ismerték fel, hogy maga a feudalizmus gazdasági-társadalmi formációja a visszahúzó erő. Az árutermelő nemesség a gyarmati függés gazdasági felszámolását kívánta, de ez éppoly kevéssé volt forradalmi eszme, mint manapság a piacgazdaság követelménye. így a függetlenségi gondolat eleinte csak jellemző külsőségekben — pl. a magyar viselet divatjában — öltött testet. II. Lipót uralkodását nagy és nem is alaptalan várakozásokkal fogadta a magyar társadalom. 1790. június 6-án Lipót Budára hívta az országgyűlést. A magyar társadalom minden rétege megmozdult, de a köznemesség szava hallatszott legmesszebbre. Ócsai Balogh Péter alkotmánytervezetében, amely a szabadkőműves páholyokon keresztül vált ismertté, a Rousseau-féle társadalmi szerződés és a francia nemzetgyűlés főbb alapelvei visszhangoztak. Felvetette a nemesi előjogok eltörlését, a függetlenség kérdését, foglalkozott a polgárosodási folyamat szükségességével és gátjaival, de a polgárság politikai hatalomban való részvételét és 9. Idézi Vágvölgyi Tibor: A magyar jakobinusok köztársasági mozgalma. (Bp., 1968.) 54. 343