A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Várhelyi Ilona: Börtönlíra a XVIII. század végén – különös tekintettel Batsányi János költészetére

a jobbágyság jogfosztottságát érintetlenül hagyta. Ezért gondoljuk, hogy az ő szemléletében a köznemesség egyeduralmának megvalósítása dominált. Az országgyűlésen legbátrabban Batthyány és Széchenyi Ferenc képviselte a társadalom problémáit, de a széles körben terjedő röpiratokban Berzeviczy Gergely, Török Lajos, Koppi Károly, Skerlecz Miklós is higgadt és illúzióktól mentes véleményt fogalmaztak meg. A röpiratszerzők között azonban felbukkan a szenvedélyes hangon megszólaló Hajnóczy József, Martinovics Ignác, Laczkovics János is.

10 Lipót még idejében felfigyelt a nemesi mozgalom radikalizálódásának veszélyeire. A monarchia külső ellenségeivel megegyezett (a poroszokkal 1790 júliusában, a törökökkel pedig 1791 augusztusában), hogy a birodalom erői a belső mozgalmak ellen összpontosíthatok legyenek. A porosz kormány Lipót tudtára adta azoknak a magyaroknak a névsorát, akik egy forradalom esetén porosz segítségre számítanak. Erre Lipót komoly katonai erőket összpontosított Magyarországon, s a porosz kapcsolatokat ápoló magyarokat hűtlenségi perrel fenyegette meg. Az információ-áramlás biztosítására ágenshálózatot létesített, s ebben Martinovics Ignácnak is szerepet adott. Hogy a radikális köznemességet elszigetelje, a parasztságnak kedvezményeket tett, s a nemzetiségi lakosságot is a magyar nemesség ellen hangolta. Ez a ravasz diplomácia elérte célját, s megtört az országgyűlési nemesség következetes ellenzékisége. Lipótot magyar királlyá, fiát, Sándor Lipótot pedig nádorrá választotta a Pozsonyba áttett országgyűlés. Az 1791 májusában zárult országgyűlés után Lipót nem váltotta be a taktikai érdekből tett ígéreteit, rendeleteit, pl. a cenzúra- és sajtótörvényét országos ellenszenv fogadja. „A szabad gondolkodás és annak másokkal közölhetése természeti jog, amiről a nemzet nem mondhat le... Gyanús a tilalom és megbélyegző, mert szégyenletest vagy törvénytelent látszanak titkolni akarni, keresik a sötétséget, egyeduralkodnak a szellem kincseivel."

1 Lipót ágensei országszerte szimatolnak a lázító iratok szerzői után. A közvetlen politikai cselekvés helyett a függetlenség előfeltételeként a magyar nyelv ügye került előtérbe. A jakobinus mozgalom majdani résztvevői ezen a téren is aktívak. Lipót váratlan halálát követő 1792 májusi országgyűlés még nem tudta artikulálni a magyar érdekeket, inkább az aulikus vélemények jutottak szóhoz, így Lipót fia, Ferenc, magyar király semmi komoly ellenállásba nem ütközött a francia hadjárat támogatásának megszavaztatásában. Látszatintézkedéseivel sokakat megtévesztett. De Hajnóczy tisztán látta a helyzetet: „Ez a nemzet, amely a természeti és emberi jogokat nem ismeri, a legkevésbé sem szabad... Magyarországon nem a törvények uralkodnak, hanem a kormányszékek, a minden személyes érdemtől mentes címek és pénz, következésként senki nem mondhatja magát büntetlenül szabadnak, aki ezekkel nem rendelkezik. Ez a nemzet csak az osztrákok gyarmata."

12 Az ellenzéki nemesség hamarosan rájön arra, hogy Ferenc uralkodása visszalépés. A hangadó réteg már egyértelműen az értelmiség. Az udvar vizsgálatokkal, üldözéssel, egyelőre enyhe terrorral próbálja lekapcsolni őket. Batsányi elveszti verseiért állását, Verseghy pedig egyelőre csal szolid egyházi büntetést kap. Hajnóczy lefordítja a jakobinus alkotmányt, Szentmarjay máris jakobinusnak vallja magát. Martinovics nyílt levélben fordul Ferenchez, amelyben kemény igazságossággal olvassa az uralkodó fejére bűneit, főként a franciák elleni intervenciót. Az álnéven megjelenő levél gyorsan terjed az értelmiség és az ifjúság körében. Közismert, hogy egy példányát épp Csokonai küldte el Kazinczynak. Őz Pál fiatalos hévvel áll ki a köztársasági eszme mellett. Ferenc a megfélemlítés eszközét használja, de a történelmi szükségszerűséget már nem tudja feltartóztani. A radikalizálódó értelmiség azt is felismeri, hogy önmagukban kevés eredményt érhetnek el, ezért kapcsolatokat keresnek a nemesi reformerek csoportosulásaival. Különösebb analízis nélkül is látható, hogy ennek a kapcsolatnak is megvannak a rizikófaktorai, több különböző érdek jelenik meg, a különböző származású és különféle műveltségű 10. Hajnóczy 1790-es alkotmánytervezetei: Gedanken ..., Propositiones ..., Ratio ..., Martinovics: Beszéd Magyarország főuraihoz és nemeseihez. Laczkovics nem az országgyűlés kapcsán írja le a felvilágosodás szellemét tükröző, a vallási dogmákat és az egyházszervezetet támadó gondolatait. 11. Vágvölgyi Tibor: A magyar jakobinusok köztársasági mozgalma. (Bp., 1968.) 79. 12. Vágvölgyi i. m. 94. 344