A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

egy-egy új tárgy vagy folyamat megismerésénél... Ebből a vegyes, érzelmekkel kevert képcsoportból szűrődik le későbben a szemlélet, midőn az érzelmi momentumok végleg elkülönültek egymástól" (34). A fenti megállapításokból az is kiderül, hogy az ősi ösztönös érzelmi világgal és a képi gondolkodással is a kapcsolatot a művészek és a gyermekek jobban őrzik. Erre példaként kívánkozik Paul Cézanné-nak, a nagy francia festőnek, ez a kijelentése: "Egy újszülött szemével látni!" Vagy Lopez Pacheco, dél-amerikai költőnek ez a vers részlete: "Vegyétek le szememről ezt az évszázados ködöt. Úgy akarom nézni a dolgokat, mint a gyermek". A gyermeki képi gondolkodás és világkép jellegzetességeiről szólva, meg kell említeni Mátrai László (35) megállapítását, mely szerint: "a gyermek világa majdnem teljes egészében mágia, egészen minimális valóságkapcsolattal; a felnőtté ezzel szemben — normális átlagesetben — túlnyomóan józan empíria, melyben a közvetett dolgoknak éppígy józanul körülhatárolt keretei vannak". Ugyancsak figyelemre méltó Babits Mihály (36) véleménye is: "A gyermek látása... gyökeresebb, mert egy mélyebb és tartósabb érzelmének objektivációja, mint a külső látományok... Később megtanulja, hogy éppen ezek a legfinomabb, legmélyebb legérdekesebb látásai a többi emberek, s főleg a nagyok szempontjából semmit sem jelentenek... így tűnik el maga a paradicsom, egy másik és mélyebb világ, egy titkos dimenzió, amelybe gyermekkorunkon át még bejárásunk volt; csak a művész őriz meg valamit belőle, kóros izgalom vagy kivételes energia". A felnőtt és a gyermek látása közötti különbségre, okára, valamint magyarázatára is utal Jean-Paul Weber (37) is, mikor ezeket állapítja meg: "a gyermek... idegrendszerében még nem ment végbe a mielinizáció és így az izomadaptációk nagy többségét nem biztosíthatja. Következésképpen ki van zárva, hogy a látás a gyermek számára a fejlődés első szakaszaiban azt a domborzatos és távlatos világot nyújtsa, melyhez hozzá vagyunk szokva... a gyermek "fegyvertelen" tekintete inkább hasonlít a felnőtt ember aránylag "ernyedt" távoli látásához, mint a közeli látáshoz, amely bonyolult izomadaptációt igényel... a gyermek a környező világot eleinte nagyjából úgy látja, ahogyan mi a távoli tartományokat, vagyis vastagságot, pontosságot nélkülöző sziluettek együttesének... A gyermeknek a maga felületi, hártyaszerű tapasztalatai jóvoltából még csupán sejtése, előérzete van a születő térről. A harmadik dimenzió különböző modelitásait ugyanis a gyermek nem kapja meg közvetlenül a maga vizuális tapasztalataiban. Meg kell tanulnia ezt a dimenziót". Már Ranschburg Pál (28) felhívja a figyelmet arra, hogy "a tanulók többsége a tizennégy éves korig inkább tárgy, mint szóképzetekben gondolkodik. A többség a látási típushoz tartozik". Ezzel kapcsolatosan utalnunk kell arra a jól ismert problémára is, hogy főleg a serdülés idejétől kezdve miért szorul háttérbe a gyermekek rajzi kifejező készsége és ezzel együtt miért szorul háttérbe a képi gondolkodás? Az egyik elfogadható magyarázat szerint "az ember egyéni fejlődése alatt, az első év végétől kezdve a látás mindinkább veszít jelentőségéből és a szavak, a tagolt beszéd veszi át az élet szervezésének szerepét" (39). Az emberi fejlődés folyamán a vizualitás (és valószínűleg ezzel együtt felnőttkorban a képi gondolkodási mód is) háttérbe szorul az intellektuális működések egyéb formái és a beszéd funkciója mögött. Tehát az ősi ösztönös érzelmi világ friss életteljes érzelcmgazdag képeit az intellektus, a fejlődés folyamán háttérbe szoríthatja. A művészi alkotás folyamatában is tapasztalhatjuk, hogy a nyelv és a fogalmi gondolkodás az előbbinek — legalábbis időnként — ellene dolgozhat és leronthatja az ihletett ösztönös friss érzelmekben gazdag életteljes képet. Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy ebben a folyamatban az emberi idegrendszernek egy alapvető törvényszerűsége is megnyilvánul, ugyanis az, hogy a "magasabb" fejlődési fokot elért rendszerek, gátlóan hathatnak, illetve hatnak — legalábbis időszakosan —, az "alacsonyabb" fejlődési fokot elért rendszerek műmödésére. így az intellektuális működések is gátlóan hathatnak az ösztön teremtette képekre, gondolatokra. Ezzel kapcsolatosan ismételten hangsúlyozni szeretnénk, hogy az ősi ösztönös érzelmi világgal és a képi gondolkodási móddal is a kapcsolatot a gyermekek és a művészek jobban őrzik. Továbbá az is ismert esztétikai megállapítás, hogy "a valóságban a természetben levő esztétikum és a művészetben lévő szép közös forrásból ered, nevezetesen a világ gyermeki látásából... Majdnem valamennyi téma... valamilyen "természetes" vagy "gyermeki" effektusból ered... Az átmenet te316