A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása
hát észrevétlen az egyetemes dominánsról a kollektív dominánsokon át, a személyes témára vagy sémára" (37b). A gyermeki képi gondolkodás eredményeképpen létrejövő gyermekrajzokról szólva, pedig el kell mondanunk, hogy "a rajzoló gyermek főcélja nem a rajzolás, hanem valamilyen affektív eredmény elérése a rajzzal. Éppen ezért a gyermekművészet autentikusabb, mert nem művészi célt követ, hanem a pszichikus kifejezés eszköze... A belső modell, a pszichikus kifejezés, a grafikus automatizmus, az átlátszóság, a morfológiai deformálás, a grafikus tréfa, a nézőpontváltás, az absztrakció, a kolorit (amelynek több köze van a pszichikus kifejezéshez, mint az objektum valóságos színéhez), a szimbólum stb. nem csak a gyermekművészet eljárásai, hanem a szürrealista művészet technikai szabályai is" (40). Ezek az N. N. Dracoulidéstől idézett gondolatok is rámutatnak — a már előbb is említett — szoros kapcsolatra, mely a gyermeki képi gondolkodás és a művészi képi gondolkodás között feltalálható. De ugyanilyen kapcsolatok és hasonlóságok lelhetők fel és mutathatók ki a gyermeki, az archaikus, valamint a pszichotikus képi gondolkodási formák között is (23, 26, 35). A praehistoricus képi gondolkodásról szólva szükséges megemlítenünk azt, hogy feltételezik: "a praehistoricus primitív ember csak konkrét fogalmakkal rendelkezett. Nagy számban fordult elő fogalomsűrítés, majd később a komplexumból egy-egy lényeges rész kiemelkedett és eltolódások jöttek létre. Az elvont fogalmak homályos csíráinak megjelenésekor e kiemelt tagokból lassan szimbólumok alakultak ki, végül kiformálódott tisztán és világosan az absztrakt fogalom. Mivel a gondolkodás fejlődésében a jelképek egy felfelé ívelő lépcsőfokot képviselnek, azért a primitívek szimbólum használatát progresszívnek nevezhetjük" (41). A praehistorikus képi gondolkodás eredményeként említhetjük a barlangfestményeket (Altamira, Lascaux stb.). Ezek alapján a képi ábrázolás korát kb. 15—20 000 évesnek állapították meg a legrégebbi barlangi festmények alapján, a radiocarbon (C14) vizsgálatok szerint (42). Megállapíthatjuk, hogy a történelem előtti idők embere, a környezetében levő állatok és saját magát is megörökítette, olyan fokon, hogy az "meglepő gazdagságával s nagy, állandó témáit variáló s fejlesztő változatosságával alkotói művészi, értelmi, emberi nagyságáról tanúskodik... Művészetükben — állapítja meg Graham Clark is — tárgyaikon a barlangjaik, sziklaereszeik falán egyaránt az emberiség legfontosabb eredményéhez számítandó örökséget hagytak ránk (43). Az archaikus képi gondolkodás teljesítményeként pedig az ősi kultúrák (szobrászati, építészeti, írásbeli stb.) emlékeire is hivatkozhatunk és azt mondhatjuk, hogy az archaikus képi gondolkodás az emberi kultúra jelentős részének a megteremtését szolgálta és eredményezte. Az archaikus képi gondolkodás mágikus, mitikus, népmesei és mitológiai megjelenési formái, valamint ezek kapcsolatai a művészi képi gondolkodással (29) is jól ismertek. Nagy Olga (22) a népmeséről írott könyvében erről így nyilatkozik: "az ősi világlátásnak a dolgokba életet lehelő, költészetteremtő lehetőségére Vico hívta fel a figyelmet, aki a költői képek, metaforák születésében az ősi világlátást jelöli meg... aki elsőnek figyelmeztet arra a hasonlóságra, mely egyfelől az ősi, másfelől a mindenkori költői látásmód között fennáll". A "primitív gondolkodás" mechanizmusáról, valamint jellegzetességeiről szólva utalnunk kell E. B. Tylor, J. G Frazer, É. Durkheim, L. Lévy-Bruhl és mások munkásságára. "A primitív ember gondolkodásmódját Lévy-Bruhl nemcsak kollektívnek és misztikusnak, hanem praelogikusnak (logika előttinek) is tekinti. Lévy-Bruhl ugyanis tagadja, hogy az ilyen gondolkodásmód antilogikus vagy alogikus lenne, sőt azt állítja, hogy a primitív lélek különleges élményekben gazdagabb, mint a mienk, ami módot ad arra, hogy megteremtse a maga sajátos logikai (számunkra alogikus vagy ilogikus) formáját... A mi gondolkodásunkat azonban az azonosság elve irányítja, amennyiben számunkra valamely dolog az, ami és nem más dolog. A mi gondolkodásmódunk tehát racionalisztikus, individualisztikus, logikus és alá van vetve az érzéki tapasztalatoknak. Ezzel szemben a primitívek gondolkodásmódjának meg van ugyan a maga tapasztalati alapja, de ez a mi érzékszervi tapasztalatunk és így annak fő kategóriái (idő, tér, anyag) számára áthatolhatatlan. A primitív ember is kifejezi magát és gondolkozik, de felette a kollektív képzetek uralkodnak, élete a részvétel, illetve a közreműködés törvényének van alávetve (amin heterogén dolgok egymásban való titokzatos, misztikus erők által megvalósított 317