A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

hát észrevétlen az egyetemes dominánsról a kollektív dominánsokon át, a személyes témára vagy sémára" (37b). A gyermeki képi gondolkodás eredményeképpen létrejövő gyermekraj­zokról szólva, pedig el kell mondanunk, hogy "a rajzoló gyermek főcélja nem a rajzolás, ha­nem valamilyen affektív eredmény elérése a rajzzal. Éppen ezért a gyermekművészet autenti­kusabb, mert nem művészi célt követ, hanem a pszichikus kifejezés eszköze... A belső modell, a pszichikus kifejezés, a grafikus automatizmus, az átlátszóság, a morfológiai deformálás, a grafikus tréfa, a nézőpontváltás, az absztrakció, a kolorit (amelynek több köze van a pszichi­kus kifejezéshez, mint az objektum valóságos színéhez), a szimbólum stb. nem csak a gyer­mekművészet eljárásai, hanem a szürrealista művészet technikai szabályai is" (40). Ezek az N. N. Dracoulidéstől idézett gondolatok is rámutatnak — a már előbb is említett — szoros kap­csolatra, mely a gyermeki képi gondolkodás és a művészi képi gondolkodás között feltalálható. De ugyanilyen kapcsolatok és hasonlóságok lelhetők fel és mutathatók ki a gyermeki, az ar­chaikus, valamint a pszichotikus képi gondolkodási formák között is (23, 26, 35). A praehistoricus képi gondolkodásról szólva szükséges megemlítenünk azt, hogy feltétele­zik: "a praehistoricus primitív ember csak konkrét fogalmakkal rendelkezett. Nagy számban fordult elő fogalomsűrítés, majd később a komplexumból egy-egy lényeges rész kiemelkedett és eltolódások jöttek létre. Az elvont fogalmak homályos csíráinak megjelenésekor e kiemelt tagokból lassan szimbólumok alakultak ki, végül kiformálódott tisztán és világosan az abszt­rakt fogalom. Mivel a gondolkodás fejlődésében a jelképek egy felfelé ívelő lépcsőfokot kép­viselnek, azért a primitívek szimbólum használatát progresszívnek nevezhetjük" (41). A prae­historikus képi gondolkodás eredményeként említhetjük a barlangfestményeket (Altamira, Lascaux stb.). Ezek alapján a képi ábrázolás korát kb. 15—20 000 évesnek állapították meg a legrégebbi barlangi festmények alapján, a radiocarbon (C14) vizsgálatok szerint (42). Meg­állapíthatjuk, hogy a történelem előtti idők embere, a környezetében levő állatok és saját ma­gát is megörökítette, olyan fokon, hogy az "meglepő gazdagságával s nagy, állandó témáit va­riáló s fejlesztő változatosságával alkotói művészi, értelmi, emberi nagyságáról tanúskodik... Művészetükben — állapítja meg Graham Clark is — tárgyaikon a barlangjaik, sziklaereszeik falán egyaránt az emberiség legfontosabb eredményéhez számítandó örökséget hagytak ránk (43). Az archaikus képi gondolkodás teljesítményeként pedig az ősi kultúrák (szobrászati, épí­tészeti, írásbeli stb.) emlékeire is hivatkozhatunk és azt mondhatjuk, hogy az archaikus képi gondolkodás az emberi kultúra jelentős részének a megteremtését szolgálta és eredményezte. Az archaikus képi gondolkodás mágikus, mitikus, népmesei és mitológiai megjelenési formái, valamint ezek kapcsolatai a művészi képi gondolkodással (29) is jól ismertek. Nagy Olga (22) a népmeséről írott könyvében erről így nyilatkozik: "az ősi világlátásnak a dolgokba életet le­helő, költészetteremtő lehetőségére Vico hívta fel a figyelmet, aki a költői képek, metaforák születésében az ősi világlátást jelöli meg... aki elsőnek figyelmeztet arra a hasonlóságra, mely egyfelől az ősi, másfelől a mindenkori költői látásmód között fennáll". A "primitív gondolkodás" mechanizmusáról, valamint jellegzetességeiről szólva utalnunk kell E. B. Tylor, J. G Frazer, É. Durkheim, L. Lévy-Bruhl és mások munkásságára. "A primitív ember gondolkodásmódját Lévy-Bruhl nemcsak kollektívnek és misztikusnak, hanem praelo­gikusnak (logika előttinek) is tekinti. Lévy-Bruhl ugyanis tagadja, hogy az ilyen gondolkodás­mód antilogikus vagy alogikus lenne, sőt azt állítja, hogy a primitív lélek különleges élmények­ben gazdagabb, mint a mienk, ami módot ad arra, hogy megteremtse a maga sajátos logikai (számunkra alogikus vagy ilogikus) formáját... A mi gondolkodásunkat azonban az azonosság elve irányítja, amennyiben számunkra valamely dolog az, ami és nem más dolog. A mi gon­dolkodásmódunk tehát racionalisztikus, individualisztikus, logikus és alá van vetve az érzéki tapasztalatoknak. Ezzel szemben a primitívek gondolkodásmódjának meg van ugyan a maga tapasztalati alapja, de ez a mi érzékszervi tapasztalatunk és így annak fő kategóriái (idő, tér, anyag) számára áthatolhatatlan. A primitív ember is kifejezi magát és gondolkozik, de felette a kollektív képzetek uralkodnak, élete a részvétel, illetve a közreműködés törvényének van alávetve (amin heterogén dolgok egymásban való titokzatos, misztikus erők által megvalósított 317

Next

/
Thumbnails
Contents