A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

ember és a természet gazdagságát, valamint csodáit feltáró, egyben kifejező, képi-gondolati megjelenítések: a művészi képek (7). "A művészi kép marxista elmélete... teljesen materialista és racionalista elmélet. Kiindulópontjában Belinszkij szemléletéhez kapcsolódik, aki a valóság megismerésének két alapvető módját jelölte meg: a logikai képletet és a művészi képet... A művészi kép materialista értelmezés szerint... az objektív valóság visszatükrözése. A művészi kép jelentőségét azzal magyarázzák, hogy a valóság legnagyobb bonyolultságát is képes egységben és totalitásban megragadni. Rjurikova következőképpen ír: A kép a tükrözésnek kétszeresen szintetikus válfaja, először a valóságot egészében ragadja meg, a jelenségeket tartalmuk és formájuk, lényegük és megismerhetetlen individualitásuk egységében szemléli... A kép nem kizárólag csak a művészet sajátja. így Rjurikov szerint, a kép sok gazdának a szolgája: az ismeretelmélet, az esztétika, a nyelvészet a lélektan, az agy filozófiai érintkezési pontján áll." (32). A művészi képek tárgyalása alkalmával szólnunk kell arról is, amiről Babits Mihály (6) beszélt egyetemi előadásai kapcsán: "Goethe említi azt, amit talán nagyon sok író megfigyelt önmagán, hogy milyen rendkívüli élességgel képes a fantáziaképeit látni... Ez a világosság, amellyel a képek a költők szeme előtt állanak, ez sokszor tévedésbe ejti őket ihletettségük mivolta felől... Goethe írja ismét, hogy a felfogásnak ez a világossága arra vezette Őt, hogy sokszor éppen festőnek gondolta magát". Az alkotó művész tehát a művészi fantázia — valamint a művészi intuíció és a művészi gondolkodás segítségével — azélet jelenségeit képi-gondolati: művészi-képi egységben (mely egyben tartalmi-formai egység is) idézi meg és ezek megjelenítésével, valamint kifejezésével teszi — "varázsolja" — költőivé és egyben művészivé a gondolati tartalmakat és ezáltal a műalkotásokat (7). A művészi képek jellegzetességeiről és fontosságáról nyert megállapításokat megerősíteni látszik Halász Lászlónak (33) az írói alkotómunka elemzése kapcsán szerzett tapasztalata is: "A rendszeres mozzanatok nagyobb arányával is kitűnnek. Míg náluk a szemléletes elemek egy témára jutó átlagszáma: 6,4 (hivatásos írók), addig a kontrollcsoport tagjaié: 2,4. Ezek az elemek teszik lehetővé a figurák és a helyzetek megelevenedését, a leírtak életrekeltését, a holt betűkből. Az érzékletes mozzanatok az írói képzeletnek az említettekkel egyenrangú tényezőjére: a megjelenítőerőre utalnak". Ugyancsak itt szólunk a művészi képi gondolkodás alapvető megnyilvánulásáról és jellemző jegyéről: az antropocentrizmusról és az antropomorfizmusról is, melyek segítik a művészt abban "hogy az ember és természet viszonyát (közvetve pedig kifejezetten az emberi viszonyokat, érzelmeket) reprezentálja... és hogy az emberre jellemző tulajdonságokat és képességeket átvigye a külvilág jelenségeire, szemben a tudománnyal, amelynek feladata az, hogy a valóság törvényszerűségeit a lehető legteljesebb objektivitás síkján, az alkotó szubjektumának lehető legteljesebb kiszűrésével tükrözze, s amelyet ily módon a dezantropomorfizálás törekvése jellemez" (14). A művészi képi gondolkodásról beszélve, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az emóciónak (kedély, érzelem, indulat, hangulat), az elmeműködésben (így a gondolkodásban is) és a művészi alkotásra való inspirációban betöltött alapvető fontosságú szerepét sem, melyet Sántha Kálmán (4) így jellemez: "Az emotio az elme szíve, az elmeműködés motorja. Ha az emotio megáll, az elmeműködés megszűnik. Phylogeneticailag az emotio az elme legősibb része, mintegy a legrégibb elmeműködés, mely a somaticus és intellectualis (értelem, felfogás, memória) működésektől eltérően egyáltalán nem mérhető sem normálisan, sem kórosan. A szeretet vagy a boldogság stb. össze nem hasonlítható, szavakban ki nem fejezhető kategóriák... Az ember legmagasabb fejlődési fokán is elsősorban és alapjában emotionális lény. Nem mindig az intellectus, a logikai megfontolás, hanem sokkal gyakrabban az emotio vezet egy-egy elhatározásunkban, dönti el tetteinket... A művészi alkotásokra sem az intellectus inspirál, az csak a kivitelezéshez szükséges". Maudsley véleménye szerint is: "A teremtő minden szellemi alkotásban az érzelem" (34). Figyelmet érdemlő megállapítás az is, hogy "minden nagy gondolat... egy szemlélet, egy érzelem volt... minden nagy gondolat, utoljáraérzelemmé lesz — ha valóban nagy... A legnagyobb igazságokat... érezni lehet. — Mert a megismerés nemcsak tiszta szemlélet, a képek és fogalmak típusán lehetséges, hanem az érzelmekén is. Sőt a lelki fejlődés törvényeinél fogva az ilyen érzelmi alkat az első. Amint a gyermekek szemléleteinél láthatunk 315