A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kiss Zoltán: Az ember képi gondolkodása

tánál, a megfogalmazások, kifejezések, megnevezések, bizonyos és elkerülhetetlen pontatlanságaival, valamint hibáival is számolhatunk. így például, mikor a verbális gondolkodás megnevezést használjuk azt is figyelembe kell vennünk, „hogy a valóságban a gondolkodás alkalmával nem használunk feltétlenül szavakat. Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy a gondolkodás a szavak rövidített szimbólumaiból tevődik össze." 1 Vagy amire Nyírő Gyula (10) figyelmeztet, hogy „a gondokodás nem elemi képzetekkel dolgozik, hanem egységekkel »Gestalt«-okkal, alakokkal... A gondolkodásban egységek vannak... A gondolatot alkotó egységek, vagy elemek nem egyenlő értékűek... A gondolkodásban, a forma, az alakzat, a sorrend is értelem és jelentőséghatározó. A képzettársítás első és második jelzőrendszerbeli elemeket egyaránt tartalmazhat. A gondolkodás csak a második jelzőrendszert alkotó szóhangképekkel fejezhető ki. Nem mindig alakul a gondolat szóhangképpé, hanem egyszerű beszéd alakjában jelenik meg... Általában azt szoktuk mondani, hogy a gondolkodás a világ törvényszerű összefüggéseit tükrözi, s hogy mi a gondolkodás közben fogalmakkal, ítéletekkel és következtetésekkel dolgozunk. Ez csak megközelítően igaz, mert néha ezeknek az elemeknek csupán töredékei tudatosak és az ember szóhangképekben mintegy spontán fejezi ki gondolatát". Továbbá nem hagyható figyelmen kívül az sem (és ez már az előbb ismertetett kategóriák pontatlanságaira és hiányosságaira is rögtön rávilágít), hogy például a képi gondolkodás, művészeknél — az alkotás folyamán, a végső kivitelezés alkalmával — a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodással is egybeötvöződik). De az is jól ismert tény, hogy a képi gondolkodás képzőművészi megnyilvánulási formája is tartalmaz absztrakt és/vagy logikus gondolkodási tulajdonságokat úgy a művészi képek absztrahálásánál, mint azok logikus elrendezésénél. Ugyanígy a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás is rejthet magába (amint arra már előbb is rámutattunk) képi, vagy legalábbis alaki ("Gestalt") tehát nemverbális gondolkodási sajátosságokat is. Kézenfekvő lenne, az a feltételezés is, hogy a képi gondolkodás — leginkább, de semmiképpen sem kizárólagosan — a nem verbális gondolkodással, míg a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás, a verbális gondolkodással lenne összefüggésbe hozható. Megállapítható azonban, hogy a képi gondolkodás éppúgy nem azonosítható teljes mértékben a nemverbális gondolkodással, mint a fogalmi (absztrakt, logikus) gondolkodás nem azonosítható kizárólagosan a verbális gondolkodással. Amint tehát láthatjuk (és amit a fentiek bizonyítanak is) az emberi gondolkodás rendkívül összetett, bonyolult és egybeszövődött működésként mutatkozik meg. így ismételten hangsúlyozni szükséges, hogy a gondolkodás — beleértve a képi gondolkodást is — végső megnyilvánulási formájában kizárólag az agyműködés egészeként tekinthető és értékelhető. Tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy minden olyan szétválasztási kísérlet, ami a gondolkodási folyamat egységes működésként való felfogását megbontja, mesterséges és erőszakolt. Ha mégis — ennek ellenérc is — előfordul gondolkodásunk bizonyos megnyilvánulásainak és tulajdonságainak, mesterségesnek és erőszakoltnak is nevezhető szétválasztása, kizárólag csak annak érdekében történhet, ha az — akár csak mint nem teljes értékű kísérlet — az emberi gondolkodás működésének a feltárásához és megértéséhez közelebb vezethet bennünket. Végeredményben a fentieket összegezve azt mondhatjuk, hogy egyfajta gondolkodásunk van (ez pedig agyműködésünk, idegrendszerünk összteljesítménye), mely azonban fogalmi (absztrakt, logikus) és képi, illetve verbális és nem verbális jellegzetességekkel és tulajdonságokkal is bír. A faj- és az egyedi fejlődés folyamán, bizonyos időszakokban, bizonyos egyéneknél, bizonyos állapotokban és bizonyos körülmények között azonban, gondolkodásunk előbb említett jellegei és tulajdonságai közül, egyik vagy másik — a képi vagy a fogalmi (absztrakt, logikus) — előtérbe kerülhet és dominálhat is. Közismert, hogy az emberiség fejlődésének bizonyos időszakaiban (a praehistorikus és archaikus korokban), valamint az egyedi fejlődés folyamán bizonyos életkorban (vagy bizonyos egyéneknél — valószínűleg genetikai alapon is meghatározottan — (művészeknél főleg), valamint patológiás körülmények között (a pszichózisok egy részében) az emberi gondolkodásban, a képi gondolkodási jelleg és tulajdonság áll előtérben, és az dominálhat is. A fajfejlődés későbbi időszakaiban és az egyedi fejlődés folya312