A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kowalik, Janina: Jan Malejko (1838–1893) Munkácsy korának festője

ték meg, amit aztán a krakkói Nemzeti Múzeumnak adtak át. 1890-től a sukiennicai Galériában található. 1894-ben Józef Nalécz Hakowski dombormű formájában ezüstből elkészítette a kép másolatát, ami jelenleg Budapesten található. Az állam és a nemzet történelmének művészi szintézise az 1888—89-es évre tehető, ez a kísérlet 12 skiccből áll, címe: „A lengyel civilizáció története". Ez a ciklus egy színes epikai elbeszélés, melyhez Matejko kommentárt is fűzött. Bemutatja a lengyel civilizáció fejlődését, eredményeit és az európai kultúrában elfoglalt helyét. A művész a múlt fontos fordulópontjait választott ki, amelyek az ország későbbi sorsának alakulásában fontos szerepet játszottak, és amelyek Lengyelország kulturális küldetésének fontos tényezőivé váltak. Arra számított, hogy freskó vagy más egyéb monumentális alkotás formájában megvalósíthatja tervét és a művet a lembergi Tudományos Akadémiának, vagy a krakkói Jagelló Egyetemnek ajándékozza. Matejko tervei azonban nem váltak valóra. A vázlatok közül csak egy, a „Zsidók befogadása Lengyelországba" c. készült el. A képet a Lublini Múzeum vásárolta meg és a várban lévő állandó kiállításán helyezte el. A képet 1889-ben Arnold Rapaport, a Bécsi Államtanács tagjának a megrendelésére készítette. Témája a XI—

XIII. sz. Európa eseményeihez kapcsolódik. Európában, a keresztes hadjáratok korában a zsidók elleni vallási türelmetlenségen alapuló elnyomás egyre jobban fokozódott. A zsidók Lengyelországban kerestek menedéket. A kép a zsidó küldöttség megérkezését ábrázolja, amint Wladyslaw Herman fogadja őket udvarában, Plockban. A zsidók nevében a térdelő Benjamin z Tudeli beszél. Wtedyslew Hermant udvari méltóságok veszik körül, akik közül a zsidó pártiak vannak többségben. Sieciech vajda és családja vezeti az őrség felügyelete alatt levő zsidók kihallgatását. A király felesége — Judit — érdeklődéssel nézegetett egy gazdagon díszített kis dobozt, a száműzöttek ajándékát. A jelenetet a zsidók jövőjéért aggódó Szent Ottó figyeli. Az izraeliták csoportja felett lebegő címeres lengyel zászló, valamint a magasban repdeső galambok a fejedelem kedvező válaszát sejtetik. A képen Matejko a vallástürelmet hangsúlyozza ki, ami oly jellemző volt a lengyel uralkodókra, de felhívja a figyelmet a zsidók államban betöltött szerepére is. A zsidók gazdag ajándékokkal lopták be magukat a fejedelem kegyeibe. Matejko figyelmet fordít a száműzöttek szegénységére csakúgy, mint a lengyel felsőbb osztály vallási türelmességére. 1890-ben Matejko, aki a megrendelésre készülő portrékkal és a krakkói Mária-templom részére festendő képpel volt elfoglalva, megtette a következő politikai gesztusát. Megfesti „Kazimierz Jagcllo'nczyk és Erzsébet nagyhercegnő esküvőjé"-t. Ez az Országos Galíciai Bizottság esküvői ajándéka volt Eerenc József császár lánya, Mária Valéria esküvője alkalmából. A kép a köztársaság nagyságát idézi, azt a korszakot, mikor az uralkodók többször is szorosabb összeköttetésbe kerültek a Habsburg-házzal. 1891-ben ünnepelték a Május 3. Alkotmány 100. évfordulóját. Ez a jubileum Matejko munkásságában egy újabb nagy formátumú kép alakjában nyilvánult meg. A festő szerint a művészetnek a társadalomban küldetést kell betöltenie. A kép témája Európa azon korszakára utal, mikor az európai politikai gondolkodásmód fejlődésének a csúcsára jutott. A „Május 3. Alkotmányt" a nemzetnek ajándékozza azzal a kívánságával, hogy a képet az ország függetlenségének az elnyerése után a Varsói Királyi Vár országgyűlési termében állítsák ki. A kép először a Galíciai Országgyűlés épületébe került, később a fővárosban állították ki az országgyűlés épületében, majd 1894-ben átadták az újjáépült Királyi Várnak. A történelmi ihletésű képek Matejko munkásságának alapját képezik. Rajtuk kívül több tucat portré, ezernyi rajz és festészeti vázlat készült, amiket szünet közben, vagy a nagyobb munkálatok alatt készített. A művész kivételes képességű portréfestő is volt. Több mint száz a családját, a barátait, a krakkói társadalmi és szellemi élet alakjait bemutató portrét készített. A legkorábbi portréi az 50-es években keletkeztek. Színösszetételük sötét, hangulatuk komo304