A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kowalik, Janina: Jan Malejko (1838–1893) Munkácsy korának festője

királyi udvar fényűzését, a ruhák bujasága pedig a velencei reneszánsz festészet hagyományait juttatja eszünkbe, mellyel a festő az 1878—79 fordulóján tett utazása során ismerkedett meg. A jelenet expresszív hatása és pátosza, ami nagy, történelmi látványosságot volt hivatott megjeleníteni, mégis Matejko művészi temperamentumáról árulkodik. A „Porosz hódolat" befejezése után nem sokkal később Matejko egy hatalmas vásznat hozat Párizsból, és elkezdi a „Sobieski Bécs alatt" című képe munkálatait. 1883-ban be is fejezi, éppen a bécsi győzelem 200 éves évfordulójának ünnepségeire, amelyek szeptemberben zajlottak le. A kompozíció III. Sobieski Jánost ábrázolja, aki követségnek nyújt át levelet, tudatva a pápával a törökök felett aratott győzelmet. A képet Matejko a krakkói Nemzeti Múzeumnak szándékozta adni. Azonban elhatározását megváltoztatta és a lengyel nép nevében XIII. Leó pápának ajándékozta. A művész szándéka világos — fel akarja hívni Európa figyelmét arra a nemzetre, amely egykoron oly elszántan védte a nyugati civilizációt és a kereszténységet, ma pedig, igaz ugyan, hogy megfosztva államiságától, de saját önállóságának tudatában él és alkot. 1883 decemberében ünnepélyes keretek között nyújtották át a pápának a „Sobieskit". A képet a vatikáni múzeum termében állították ki, amit ettől kezdve hívnak Sobieski-teremnek. A pápa IX. Pius csillaggal díszített Középkereszt Érdemrendjét adományozta Matejkónak. A művészeti kritikusok szerint a „Sobieski Bécs alatt" a festő kevésbé sikerült képei közé tartozik, melyek témája történelmi ihletésű. 1886-ban Matejko megfesti következő nagy vásznát, ezúttal a francia történelem egyik nagy alakját festi meg. Az „Orléans-i szűz" a százéves háború korszakának színes látványát nyújtja. Mint mindig, most is nagy, mindent átfogó előkészületeket tesz. Felhasználja a francia kéziratokat, lemásolja a régi udvari ünnepségek jeleneteit, ütközetek és lovagi tornák lefolyását. A témaválasztást ezúttal is politikai természetű események eredményezték. Matejko emlékeztetni akart a francia nép győzedelmének és újjászületésének a pillanatára, amit a százéves háború után élt át. A kép Franciaország nemzeti hősét, Jeanne d'Arc-ot ábrázolja az angolokon aratott győzelem utáni pillanatban. Az orléans-i szűz megmenti hazáját az ellenségtől és győzelmi menet élén vezeti a királyt — VII. Károlyt, a reimsi székesegyházba, ahol a koronázási ünnepséget akarják megtartani. Matejko Franciaországnak szándékozta ajándékozni ezt a képet a lengyel nép hálájának jeléül, a francia nép segítségnyújtásáért, amit az elbukott lengyel nemzeti felkelések tagjainak az emigrációban nyújtott. A művész romantikus indítványát a krakkói felsőbb körök nem támogatták. Elérték, több viharos értekezlet után, hogy Matejko felhagyjon tervével. 1894-ig a kép a művész családjának tulajdonában volt, jelenleg a Poznani Nemzeti Múzeumban őrzik. A „Sobieski Bécs alatt" odaajándékozásával Matejko mintegy kötelezte magát egy másik nagy, monumentális kép megfestésére, amit aztán a hazájának ajándékozna. ígéretének megvalósítását 1888-ban meg is teszi megfestve a „Koszciuszko Ractawice-nél" című képét. Az 1794-ben Raelawice-nél lefolyt csata a valóságban a felkelők egyik legnagyobb ütközete volt, amit az orosz csapatokkal vívtak. A lengyelek tudatában a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem győzedelmes kezdetének szimbólumává vált. A raclawice-i ütközetben kitűntek hősiességükkel a krakkói parasztok Bartosz Glowackival az élen. Az orosz alakulatokra mért bravúros rohammal a lengyel kaszások zsákmányul ejtették az ellenség ágyúit és lobogóit. Bartosz Gtowacki jelenti az eseményt a főparancsnoknak, aki a csata utáni szemléjét tartotta a helyszínen. A kaszás feje fölött egy lobogón látható az Ecce Homo elképzelt alakja. Matejko ki akarta emelni az ütközetben résztvevő parasztok szerepét és jelentőségét ráirányítva ezzel egy új társadalmi osztályra a figyelmet, amely képes kiharcolni az ország függetlenségét. Az ütközet egy szélesen elterülő tájkép előterében zajlott le, amit egyes életrajzírói Matejko tájképfestészet iránti érdeklődésének tudtak be. A művész a tájkép funkcióját másképp értelmezi: „... a harc itt a mi földünkért folyt, tehát a tájnak fontos szerepet kellett tulajdonítani..." A képet a három részre szabdalt országból összegyűjtött közadakozásból befolyt összegből vet303