A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Művészettörténet - Kowalik, Janina: Jan Malejko (1838–1893) Munkácsy korának festője

„Rejtan" kiállítása a krakkói Tudományos Társaság termében egy egész sor tiltakozó hullámot indított el a konzervatív sajtó és az arisztokrácia részéről, elsősorban azon főúri családok részéről, akinek ősei felismerhetők a képen. A kedvezőtlen kritika és a negatív társadalmi fogadtatás hatására — a közvéleménynek már elege volt „a sebek és a hegek feltépéséből" —, de az is lehetséges, hogy a művész saját megfontolása következtében úgy döntött, hogy egy olyan ciklust alkot meg, amely a köztársaság letűnt dicsőségét és fényes korszakainak a hírnevét örökíti meg. A ciklus első képe a „Lublini Unió", amely az 1569-es lublini országgyűlés eseményeihez kötődik. Az országgyűlés célja az volt, hogy meghatározzák a Lengyelország és a Litván Nagyhercegség között létrejövő unió elveit. Június 28-án mindkét fél közölte beleegyezését, és július l-jén a lublini várban az unió okmányát ünnepélyes keretek között aláírták Lengyelország és a Litván Nagyhercegség képviselői. Az eskü pillanatát és a király drámai felhívását az unió aláírására választotta Matejko a kép témájául. A lublini vár reneszánsz termében láthatók szenátorok, küldöttek, valamint mindkét állam egyházi képviselői. Az alakok kiválasztásánál a művész nem mindig törekedett a történelmi hűség betartására. A „Lublini Unió" esetében a művészi látomás segítségével szándékozott bemutatni Zymunt August (Zsigmond Ágost) uralkodását, Lengyelország fejlődésénak csúcsát, amely korszakot az unió aláírása után „Két Nemzet Köztársaságának" is szokás nevezni. Lengyelország a XVI. sz. második felében nemcsak politikai téren volt erős, nagy állam. A vallásszabadság légkörében a reformáció és az ellenreformáció nagyon jól megfért egymás mellett. Megmutatkoztak a társadalmi problémák megoldásának új lehetőségei, fejlődött a tudomány és a kultúra is. Lublin a köztársaság centrumában helyezkedett el, a krakkói — wilniuszi kereskedelmi útvonal igen jelentős állomáshelye is volt. Éhhez a korszakhoz kötődött a város fejlődésének csúcsidőszaka. A Jagellók által átépített vár rezidenciaként szolgált és nem sokkal maradt el a krakkói Wawel — az akkori lengyel királyok székhelye — mögött. Matejko az „Unióban" felidézte a régi Lengyelország nagyságát, melyet egy XIX. sz. szemlélő szemszögéből mutathatott be. Egy olyan nemzet szemlélője volt, mely a XIX. században már harmadszor volt megfosztva nemzeti függetlenségétől. Ráadásul az 1863-as felkelés is kudarcba fulladt. Egyúttal Európa figyelmét Litvániára is ráirányította. Az orosz cári hatalom Litvániát ősidőktől orosz területnek tartotta és kihangsúlyozta az ország függetlenségét az unió aláírásának pillanatában. Lengyelország tragikus helyzete és az elnyomás alatt sínylődő Litvánia kilátástalansága nem tette Matejkónak lehetővé, hogy kellőképpen érzékeltesse a lublini várban akkor uralkodó légkört (1569. júl. 1.). A képen látható alakok arcán komolyság és feszült figyelem látható. A király arcáról szomorúság és a köztársaság jövőjéért való aggódás tükröződik vissza. A kép középpontjában elhelyezett evangélium hívja fel magára a szemlélődő figyelmét. A vasárnapi feltámadásnál van nyitva, ami a függetlenség visszanyerésének és az állam szuverenitásának a szimbóluma. A kép könnyen érzékelhető tartalma és szintúgy könnyedén megfejthető szimbolikája párhuzamban van az áttetsző, logikus képszerkesztéssel. A sok alak ellenére a kép nem kelti zűrzavar, összevisszaság látszatát. Matejko a szemlélő figyelmét a középen elhelyezkedő csoportra irányítja és ennek rendeli alá az összes többi alakot. Az „Unió" A színek összeállításának szempontjából is jól megszerkesztett mű. A színegyüttes meleg, barnaarany tónusú, a piros csak helyenként van kihangsúlyozva. A színegyüttes nagyon emlékeztet az olasz reneszánsz képeire, melyeket Matejko a bécsi és müncheni múzeumokban csodált meg. Valószínűleg az olasz festészet bűvöletében kell keresni a Matejkóban kialakult érdeklődést a különböző anyagok, ruhák, fegyverek, ékszerek és más egyéb kellékek ábrázolása iránt. Ezek a kellékek mintegy versenyre kelnek az alakokkal. A „Lublini Unió" a művész legjobb képei között van nyilvántartva. 1870-ben a képet a Becsületrend Keresztjével tüntették ki, 8 évvel később pedig a párizsi világkiállításon Matejko aranyérmet kapott a képért. A kép a festőnek nagyon sok elismerést (pl. Lemberg díszpolgára 300