A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Néprajz - Magyari Márta: Nagyböjti táplálkozási rend Hajdú-Bihar megye görög katolikus falvaiban

úgy emlékeznek, hogy ez csak a ma élő legidősebb nemzedék nagyszüleinek idejében, a századforduló táján volt általános gyakorlat. Nagylétán, Bedőn, Bagamérban szintén csak a korábbi nemzedékek elbeszéléséből tudnak arról, hogy az edényeket a böjt kezdetén hamulúggal kifőzték és alaposan kisúrolták. Az emlékezet szerint Bedőn, Álmosdon, Vértesen századunk elején még használatban voltak olyan bőtös, vagy sovány edények, melyeket kizárólag csak a nagyböjtben használtak,

9 Pocsajban csupán a nagyhéten voltak használatban ezek az edények, Nyíracsádon, Nyíradonyban és Nyírábrányban az idősebb, 70—80 év közötti asszonyok még maguk is kifőzték hamulúggal az edényeket a nagyböjt kezdetén.

10 A nagyböjti teljes zsírtalanság, hús nélküli étkezés emléke már csak halványan él. Századunk elején Nagylétán a húshagyókor kimosott edényekbe virágvasárnapig nem került hús.

11 Nyíradonyban az 1920-as években még volt olyan család, ahol vasárnaponként sem ettek húst a nagyböjtben,

12 ez azonban ritka, ebben az időszakban már az az általános, hogy a hét napjai közül három böjtös nap van — hétfő, szerda és péntek — amikor a hústól és a zsíros ételektől tartózkodni kell. Újabban már csak a szerda és a péntek számít böjti napnak, de az idősebbek közül többen megtartják a hétfői böjtöt is.

13 Annak a régi egyházi tiltásnak, mely szerint a vajhagyó vasárnapot követő hétfőtől kezdve a vaj és a tojás, az úgynevezett fehér eledelek élvezése is tilos, szintén már csak halvány emléke él.

14 Az egykor a nagyböjt egész idejére kiterjedő tiltás nagypéntekhez kapcsolódva ma9. „A rigiek, mig a mi apánktul hallottuk, azt az edínyt csak akkor vettik elő, a rigi öregek, mikor a nagybűt vót. Abba csak nagybűtkor főztek." (Bokis György, szül. 1914., Bedő.) „Én eztet csak hallottam, nem íltem abba benne, de azt mondták, szóval igy nagyanyámék beszíltek rúla, hogy mán mikor megkezdődött a nagybőt, akkor azt az edínyt el is rakták, amiből addig ettek, akkor csak ilyen, sovány edínynek mondták, a bőtös edíny vót, abba csak olajjal főztek." (Peregli Sándorné, szül. 1919., Álmosd.) „Kétfajta főzőedény vót, a nagybőti edények, azok általába cserép fazikok vótak inkább a bőtös edények. Mig tartott a bőt, addig csak azt az edényt használták, olajjal főztek mindent." Szülei fiatalkorában volt így. (Magyar Gábor, szül. 1920., Vértes.) 10. „Az edényeket is akácfa hamuluggal lúgoztuk ki. Beleraktuk a hamut az edényekbe, oszt akkor azt jól kirotyogtattuk. Az edény is szép fehér lett tőle, nemcsak a ruha." (Czirják Józsefné, szül. 1923., Nyíracsád.) „Hamulugot főztek és minden edényt lemostak, hogy a zsír is menjen le róla. Egész hét alatt csak olajjal főztek. Én még mindig tudok olyan régimódit, az még mindig ugy csinálja, hogy kilúgozza." (Tálas Jánosné, szül. 1925., Nyíradony.) 11. „Hát rigen szigorú bűt vót. Mer szegíny nagyapám mindig mondta, hogy mikor űk gyermekik vótak, meg még az én apám is magyarázta, hogy az én nagyanyám mikor űk kicsik vótak nem főztek akkor húst. Húshagyókor kimosták a fazekakat és nem főztek húst egészen virágvasárnapig. Főztek paszulyt, főztek káposztát, sütöttek palacsintát, kőttest, de hús nélkül." (Magyar Györgyné, szül. 1911., Létavértes.) 12. „Az én nagyapám nem evett, ahogy megkezdődött a nagyböjt, mégcsak vasárnap se evett húst. Mindig mondta a nagymamámnak, hogy meg ne csaljál, hogy nehogy húst adjon neki." (Kerezsi Lászlóné, szül. 1920., Nyíradony.) 13. „Hát nekünk görög katolikusoknak több jutott mindenbül, a bütbül is. Minekünk három nap vót a büt. De most mán minálunk is eltörölték, csak szerda meg péntek. Hetfü, szerda, péntek vót régen." (Makkai Mária, szül. 1913., Hajdúböszörmény.) 14. Mihályfi Ákos i. m. 170. „Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett lacticinium, keleti, görög katolikus szóhasználat szerint fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett ilyenkor a hívek asztalára." Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. (Budapest, 1976.) 183. „Azt mondta az én apám, hogy a példabeszid azt mondja, hogy aki megeszi a tejet, egye meg a tehenet, aki megeszi a tojást egye meg a tyúkot is. Ez arra vót, hogy nem szabad vót enni, ezelőtt nagyon-nagyon sanyarú vót a bőt, de megtartottuk." (Gombos Lajosné, szül. 1906., Kókad.) „Sokszor elmondta édesanyám, hogy nagyapám még azt mondta: ha megeszem a tojást megeszem a tyúkot is, ha megeszem a tejet megeszem a tehenet is." Sass Jánosné: Táplálkozási szokások Fülöp községben (kézirat). DMNA. 2024—82. 11. 261