A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Néprajz - P. Szalay Emőke: Adalékok az erdélyi bokályok meghatározásához

A legészakibb területekről indulva elsőként egy Felsőbányáról származó harmonikus arányú és díszítésű kisméretű bokály említendő, amelyhez hasonlókat eddig az Iza völgyéből származtattak.

15 A legutóbbi évek kutatásai alapján tudjuk, hogy ezeket Felsőbányán készítették.

16 Jellegzetességük a világos engobon erőteljesen kiugró fekete kontúrozás mellett a rácsminta, a rácspiramis, amely kockáit váltakozó sárga és zöld színezés tölti ki. Ugyanez a színösszetétel látható a fül két oldalán lévő hármas levélkompozícióban. A díszítményt alul-felül egy-egy széles sáv zárja le. A sárga-zöld színezés bizánci előhatásra mutat, amely ennek a központnak az esetében a Máramaroshoz való közelsége miatt a hucul-ukrán kerámia áttételén jelenhet meg.

17 Felsőbánya fazekasságára Nagybánya hatott erőteljesen, amely messze kimagaslott a szatmári fazekasközpontok közül. Már a XVI. században céhbe tömörültek fazekasai. Fejlettségét a kitűnő helyi agyag- és az ólombányák tették lehetővé.

18 A mázazáshoz szükséges ólomgelétet a debreceni fazekasok is innen szerezték be. A város magisztrátusa a XVII. századtól kezdődően folyamatosan engedélyezte a nagybányai fazekasok heti piacon való árusítását.

19 Bár itt legnagyobb számban szilkéket, fazekakat és tálakat készítettek, a kancsó és bokály szinte teljesen hiányzott.

20 Ez a megállapítás úgy tűnik, hogy a XX. század előtti időszakra vonatkozik, mivel a Déri Múzeumban három edény található, amelyek itteni készítésűek, azonban meg kell jegyeznünk, hogy a XX. század első harmadának végén készültek. Kiforratlanságukat mutatja, hogy egy tekinthető közülük tipikus bokály formájúnak. Mindhárom vörös színű, az agyag eredeti színe tűnik elő a máz alól. A hagyományos bokály formájú edény írókás díszítésében a fehér szín dominál, amint az a híres szilkékre jellemző. A stilizált virágos ág levelekkel pontsorokkal, pontozással gazdagítva kevéssé emlékeztet az ismert bányai díszítőelemekre

2 (1. kép). Széles öblű, összenyomott szájú a következő edény, viszont ennek díszítése jobban hasonlít a hagyományos bányai ornamentikára, geometrikus jellegű elemei a hullámvonal pontozással, a váltakozó színezésű pikkely minta fehér és zöld szín mellett feketével készültek.

22 A harmadik edény, amelyet ugyancsak bokálynak neveztek, magas, inkább köcsögre emlékeztető formájú töréssel kihajló szájperemmel. Díszítését a fehér szín határozza meg, tisztán geometrikus, hullámvonalak, pontsorok, vonalak, pontokból kialakított virágok.

23 Nagybánya vonzáskörzetébe tartozott Misztótfalu, ahonnan két bokályt őriz a Déri Múzeum.

24 Mindkettő a XX. században készült. Az egyik sötétbarna alapon függőleges hullámvonalakkal és féloldalas ágakkal díszített, nyakán és öble alsó részén két csík között hullámvonal zárja a díszítményt.

25 A másik nyúlánk, halványzöld, függőleges fehér hullámvonalakkal és fekete pontsorokkal díszített

26 (2. kép). Az erdélyi bokályoknak ismert egy olyan csoportja, amely a felvidéki habánok készítette ónmázas edényekre emlékeztet. Kresz Mária e felismerése alapján kísérelte meg meghatározásukat, készítési helyük feltételezését.

27 Területileg Nyugat-Erdélyhez kapcsolta őket, köze15. Leltári szám V. 85. 38. 1. M.: 15,5 cm. 16. Csupor István 1992. 66. 17. Soproni Olivér 1958. 75. 143. 18. Domanovszky György 1981. 203., Csupor István 1992. 64. 19. P. Szalay Emőke 1992. 183. Uő: 1994. 14. 20. Csupor István 1992. 65. 21. Leltári szám: V. 1949. 33. M.: 18,4 cm. 22. Leltári szám: V. 1949. 34. M.: 19,3 cm. 23. Leltári szám: V. 1949. 2. M.: 21,5 cm. 24. Kresz Mária 1991. 65. kép. A misztótfalusi fazekasok említése Misztótfalu mezőváros jegyzőkönyve 1985. 142. 151., 161., Csupor István 1992. 65. 25. Leltári szám: V. 75. 161. 1. M.: 23 cm. 26. Leltári szám: V. 1942. 96. M.: 23,5 cm. 27. Kresz Mária 1972. 231. 204