A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Történelem - Karacs Zsigmond: A váradi Kun-család históriája a XVII. századtól napjainkig
Részlet a Szilágyi család leszármazási táblájából: 1762 István 1740—1791 Tiszai Sára 1742—1788 1 Bálint 1800 1 János 1773— Zsuzsanna 1782— Erzsébet 17841770— Bojtor Sára 1 Sára Rebeka Julianna György 1844 1 Mária 1821 1832 1821—1852 1801— 1804— 1806— 1809—1850 Berki O. Tóth Pécsi Kemecsei Kun József György Mihály Julianna Mihály FÖLDESI VÁLTOZÁSOK Mielőtt Kun Mihály és családja további sorsával ismerkednénk, röviden ki kell térnünk az 1848-at követő idők, nem csak az országot megmozgató — melyek feltehetően amúgy is közismertek —, hanem az elsősorban Földes községet érintő gyökeres változásokra. E dolgozat elején említést tettem a szabolcsi kisnemesség konzervativizmusáról. A jobbágyfelszabadítás, a jogegyenlőség, az adózás kiterjesztése a nemesekre a földesiek életében, gazdasági lehetőségeik korlátozásával, kifejezetten hátrányos volt, amire úgy hiszem, jelen esetben nem szükséges bővebben kitérni. A földesiek a szabadságharcból mégis alaposan kivették a részüket, a század végén mintegy hatvanan részesültek honvédnyugdíjban. Világos után a Kossuth-bankók térítés nélküli begyűjtése súlyos anyagi veszteséget okozott a lakosságnak, Földesről 6750 Ft 45 krajcárt szolgáltattak be a debreceni királyi harmincadhivatalba. 50 Az önkényuralom súlyosságát fokozták azok a rendeletek, amelyek a község életének eddigi menetét alapvetően felforgatták, megváltoztatták, hiszen minden családot életvitele átértékelésére kényszerítettek. Ez intézkedések közül az egyik, mely inkább csak pszichikailag hatott; a községet kivették Szabolcs vármegye ezeréves kötelékéből, és az újonnan alakított alig egy évtizedig fennálló ÉszakBihar vármegyébe kebelezték. Annál inkább elevenbe vágó volt a telekkönyvi rendelet, melyben az első lépés; 1849. december 28-i kelettel még nem vonatkozott a (volt) nemességre, a járási telekkönyvekbe minden nem nemesi fekvöséget bevezettek. Nem csak a telekkönyvnek, hanem a hitelnek (lásd: Széchenyi fellépését e tárgyban) is legnagyobb akadálya az ősiségi és zálogviszonyokban gyökerezett, hogy ez az akadály is elháruljon az átalakulás elől, született meg az ősiségi, s egyéb birtokviszonyokat rendező 1852. november 29-i legfelsőbb nyílt parancs. Elvben már az 1848-i pozsonyi országgyűlés a XVI. törvénycikk által eltörölte az ősiségét, ennek gyakorlati megvalósítását szolgálta a legfelsőbb nyílt parancs, 19. §-a „a zálogszerződéseket jövendőre egyáltalában eltiltja" 51 , 1853. május 1-től kezdve pedig bevezették az Ausztriában már 1811 óta érvényben levő általános polgári törvénykönyvet. Ezek után már nem volt akadálya, hogy az 1853. április 18-i igazságügy-miniszteri rendelettel a telekkönyvi előmunkálatok haladék nélkül a nemesi javakra is kiterjesztessenek. A zálogszerződéseknél követendő eljárás szerint a régebbi, a kikötött időt túlhaladóaknál 1854-ig még pert lehetett kezdeni a visszaváltásért. Az újabban kötötteknél, legfeljebb a törvényesen leghosszabb 32 50. Herpay i. m. 156. 51. Az ősiségi s egyéb birtokviszonyokat rendező 1852. november 29-ki legf. nyílt parancs ismertetése s magyarázata. 1. füzet. írta: Tóth Lőrinc (Pest, 1853.) 43. 178
