A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - Karacs Zsigmond: A váradi Kun-család históriája a XVII. századtól napjainkig

éves időtartam után egy évig még visszaválthatók, ha netalán annyi időre kötötték. Ennek következtében 1885 után már nem lesz lehetőség a zálogba adott javak visszaváltására.

52 Földesen 1853. január elsejére bevezették a házak megszámozását, feltehetően a II. József idejében létrehozott, majd eltörölt alapokon. A község telekkönyve egy ideiglenes és megsemmisített után 1857. december 24-re „a tettleges állapot szerint újból elkészíttetett".

53 A sok családi osztály következtében egy-egy család javai a határ negyven-ötven pontján feküdtek, gyakran lehetetlenül kis parcellákban, így még egy égető problémát kellett megoldani, a tagosítást. Balásházy János akadémikus már a század első felében figyelmeztetett a tagosítatlan birtokok okozta gazdasági veszélyekről, majd Földesre költözve 1856-ban külön kötetet szentelt a helyi tagosítási problémáknak.

54 1866-ban Balásházy unokája, Farkas Albert kezdeményezésére indította meg a tagosítást a földesi közbirtokosság, mely sok gond és egyenetlenség után 1897-ben nyert befejezést. KUN MIHÁLY A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Kun Mihály 1853-ban másodszor is megnősült, a szomszédos Tetétlenen lakó nem nemes Gál Mária lett a felesége. Ez a Gál család 1776-ban már az újratelepített Tetétlenen élt, a reformátusokat elüldöző egri püspök tiszanánai birtokáról került oda. Térjünk most vissza a Kun Mihályt idéző iratokhoz. Az októberi diploma, és a februári pátens után úgy tűnt egy pillanatra, levegőhöz jut a magyar közélet, beindult a vármegyei adminisztráció. Szabolcs vármegye új pecsétet, és ezzel ellátott új útilevél nyomtatványt csináltatott a debreceni Okolicsányi és Társa nyomdájában. 1861. június 21-én kapta kézhez nemes Kun Mihály az új útipasszusát, úgy tűnik az egykori társadalmi rend még mindig funkcionál, illetve újraéled: „mint igaz járatbeli nemes ember a fent kitett utazásában mindenütt szabadon bocsátassék." olvashatjuk rajta.

55 Két évtized múltán külseje nagyot változott, az egykori gesztenyeszín haja ekkor már őszes, szeme sárgás, ábrázatja tiszta nyoma sincs az egykori himlőhelyes arcnak, bajusza sárga, termete magas, testi hibája nincs, magyarul beszél, kézírása nincs. Az egykori nemesi állapot még évtizedekig különböző kedvezményeket biztosított. A választási listára, még a vagyoni cenzus figyelmen kívül hagyásával még minden egykori nemes felkerült, pedig az új korszak könyörtelen volt velük szemben, ezért váltott már 1877-ben az egykori nemes Mata család egyik tagja cselédkönyvet, ahonnan már természetesen elmaradt a nemes titulus.

56 Hiába volt azonban az 1852. évi legfelsőbb nyílt parancs, a passzív rezisztencia egyik, de önpusztító formájaként a zálogszerződés továbbra sem ment ki a divatból. Kun Mihály 1864. évi záloglevele minden bizonnyal nem egyedi jelenség a korabeli Magyarországon. Most a Bodzáson lévő két vékás földje kerül 40 osztrák értékű forintért Domokos Lajos „etsém" kezébe. Kun Mihály és megszorult társai számára ekkor már más lehetőség is kínálkozott, még 1861-ben a földesi közbirtokosság magánpénztárából

57 vett fel negyven osztrák forintot. A háromévi kölcsönzés határidejét újabb három évre meghosszabbíttatta, s erről 1866-ban írásbeli 52. Schnierer Gyula: A telekkönyvi eljárás rendszeres kézikönyve . . . (Pest, 1864.), ebből különösen a 19. §. Zálogvisszaváltási és ősiségi igények. 48—52. 53. HBÖL. VI. 127/y. 7. Az első, ma nem ismert telekkönyv igen hamar elkészülhetett (ebből eredhettek a hibái is), e feltételezéshez ad némi alapot az, hogy az eddig számozatlan földesi telkek házszámait a földesi református egyház anyakönyveiben 1853. január elsejétől, bizonyára felsőbb parancsra, következetesen használja. Az új telekkönyvben a biztosi felülvizsgálat alkalmával figyelembe vették a becslés ellen beadott felszólamlásokat, amelyek tükröződtek az első, de megsemmisített telekkönyv hibáiban. 54. Balásházy János: A tagosztályban való zavarok tisztába hozataláról . . . (Pest, 1857.) 55. Magánkézben, Kun Gábor tulajdona. 56. A szerző birtokában. 57. 1897-ben az államtól a regálék megváltásaként kapott 90 ezer forint egy részéből az addigi közbirtokossági magánpénztár átalakult Közbirtokossági Magánpénztárrá. Karácsony Sándor szerint a tőke más részéből többek között a földesi gyerekek tankönyv- és tanszerellátását fedezték az első világháború kitöréséig, erre azonban egyértelmű bizonyítékot eddig nem sikerült találnom. 179