A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - Karacs Zsigmond: A váradi Kun-család históriája a XVII. századtól napjainkig

Kun Pál és felesége Szatai Mária is 1849 júniusában haltak meg az orosz csapatok által behurcolt járványban. Az anyakönyvi bejegyzés szerint Szatai Mária volt az első kolerás halott Földesen. Az egy héttel előbb elhunyt Kun Pál sinlődözésben halt el, ezt látjuk az ugyanaz nap elhunyt Mihály unokája halála okaként is feljegyezve, mert a halottkém feltehetően még nem ismerte fel, vagy még nem merte feltételezni a kitörő járványt. Kun Pálnak Mihály fián kívül még két leánya ért felnőtt kort. Sára 1835-ben lett a furtai születésű Kulcsár Sándor felesége. Az apa a Szakállba való Kulcsár Mihály a furtai református pap lányát Erzsébetet vette nőül. Szentesi Körösi (Komáromi) György lelkész felesége pedig a földesi Mogyorósi Antós Erzsébet volt, így Kulcsár Mihály az anyósa örökébe költözött 1816-ban Földesre, az adófizető családok közé tartozott. A második leány Zsuzsanna 1843-ban ment férjéhez Szilágyi Istvánhoz, a családról alább bővebben szólunk. KUN MIHÁLY Kun Mihály (1816—1897) első házasságát 1844-ben kötötte Szilágyi Máriával. A Szilágyi család nem nemes, nevükkel 1719 óta találkozunk Földesen, a XVIII. század első felének zavaros viszonyai között nem egyszer a nemesek kőzött írták őket össze, mivel 1701. XI. 7. I. Lipóttól címeres levelet kaptak, de nemességet nem igazoltak, így 1749 óta az adózók között találjuk őket, viszont hasonlóan több más földesi adófizető családhoz hasonlóan, ők is rendelkeztek nemesi birtokkal. A község eredeti határán jobbágytelek sohasem volt, sőt az egykori Mezőszentmiklós falu teljes egészében Földes határába olvadt területén is csak a Dézsmaszérű nevű határrész emlékeztet az egykori jobbágyi földhasználatra, mert a XVIII. század folyamán hallgatólagosan a földesi kuriális telkek tartozékaivá váltak. Itt az adófizető lakosság sem jobbágy, hanem libertinus (szabados), vagy agilis (az anyja által félnemes), korabeli szóhasználattal parasztnak nevezték őket, fura társításként a jobbára szintén paraszti munkát végző földesi nemeseknek. Meglepő, hogy még az 1970-es évek elején a kataszteri birtokíveken még mindig nemestelekként tartották nyilván a falu telkeit. Az adófizetők, már akiknek volt ugyanúgy birtokolták és rendelkeztek földjeikkel, mint nemes társaik, több alkalommal készült összeírás a Földesen nemesi birtokkal rendelkező parasztokról. Szükség esetén zálogba is adhatták birtokukat, mint a Szilágyi család tette 1840-ben. Néhány esetben talán ez a birtoklási mód is könnyebbé tette azt, hogy az 1754-es országos nemesi összeírás után két-három családnak nemesedési perek folyamán sikerült még 1848 előtt a nemesség sorába viszszajutni. (Mint tudjuk Arany János Nagyszalontán lakó családjának ez nem sikerült.) 1840-ben Szilágyi György, Mária Berki Józsefné, Rebeka O Tóth Györgyné és a hajadon Mária (a későbbi ns Kun Mihályné) képekben mint édesanya Bojtor Sára néhai Szilágyi János özvegye és Szilágyi Juliánná Pécsi Mihályné zálogosítják el a Halomközi járásban a Gyepáros dűlejében lévő két vékás szántójukat ns Ványi Sándornak 45 rft-ért, — aki később átadta ns ifjabb Domokos Istvánnak, s tőle még 15 rft-ot vettek fel —, tizenöt esztendeig, végül még további 4 forintot vettek fel rá. A zálogbaadók férjei és maga Bojtor Sára is mind az adófizetők közé tartoztak. Azz 1852-ben meghalt Kun Mihályné Szilágyi Mária után két felnőtt kort ért gyermek maradt. Kun Julianna Ványi Márton hitvese lett, e családról már szóltunk. Kun Ágnes pedig a Bihartordán született, előbb Kábán lakó, majd Földesre költözött nem nemes Sárosi Károlyhoz ment férjhez. 177