A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Természettudomány - Juhász Lajos–Vas András: Odúlakó madárfajok populációdinamikai változása és diverzitása
3. A barátcinege A fészkelő cinegefajok közül a barátcinege egyedszáma a legkisebb. A terület rendszeres költőfaja, azonban mesterséges fészekodúban 1987 és 1993 között mindössze három évben (1990, 1992, 1993) költött. A vizsgált 5 fészekaljban az átlagos tojásszám csaknem 9 (8,8) a lerakott tojások száma 7—11 között változott. Áz összes fészekben minden lerakott tojás kikelt, és 1992-ig mindössze egyetlen fiókamortalitás bizonyítható (a kirepülés előtt álló fiókát mogyorós pele pusztította el). Az 1993-ban megfigyelt 8 tojásos fészekaljban kikelt fiókák kivétel nélkül predáció következtében elpusztultak. Ebben az évben a már fentebb említett fokozott predációs hatás következtében semmisült meg a fészekalj. A költésbiológiai jellemzők a 4. táblázatban foglaltuk össze. 4. Örvös légykapó A vizsgálati területen az 1986-ban történt fészekodú-telepítés után bizonyítottuk, hogy 1986-ban és 1987-ben 2-2 örvös légykapó fészekaljból repültek ki fiókák. Jelen tanulmányunk anyagát képező vizsgálati periódusban csak 1990-ben nem költött mesterséges fészekodúban. 1991-ben az örvös légykapó több költési kísérletét is megfigyeltük. 2 költést a fészkek kirablása (predáció), egy másik pár költését a kedvezőtlen, esős, hűvös időjárás akadályozta meg. Ez utóbbi pár pótköltéséből azonban sikeresen kirepültek a fiókák. A teljes fészekaljak tojásszáma mindegyik fészekben 5, a pőtköltésé 3. 1992-ben 2 örvös légykapó pár foglalt el mesterséges odút, azonban csak az egyik pár költött ténylegesen. Az első költést a tojásrakás időszakában mogyorós pele semmisítette meg, de ezt eredményes pótköltés követte. 1993-ban a faj erőteljes gyarapodását regisztráltuk. Az erdő öreg tölgy- és kőrisállományába kihelyezett odúkban összesen 7 fészekalj adatait vettük föl. A 7 fészek közül 3 még a tojásrakás időszakában vagy azt követően megsemmisült, így ténylegesen 4 fészekből repültek ki fiókák. Az eddigiek során megfigyelt összes örvös légykapó fészkek közül 1993-ban egy 7 tojásból álló fészekaljat is megfigyeltünk. Ebben az évben összességében 36 lerakott tojásból 20 fióka kelt ki, amelyből 18 ténylegesen kirepült. A 7 fészekalj átlagos tojásszáma 5,14, a fokozott predáció következtében az átlagosan kikelt fiókaszám 2,86, átlagos kirepült fiókaszám 2,57. A ténylegesen egzisztáló 4 fészek átlag kikelt fiőkaszáma 5, az átlagos kirepült fiókaszám 4,5. Predációs tényezőként bizonyítható a mogyorós pele fészekfoglalása. Az előzőekben említett 7 tojásos fészekaljat a tojó ismeretlen okból elhagyta. Az örvös légykapó az erdőben fokozott fidelitást mutatott egyes fészkelőhelyekhez. Több fészekaljnál figyeltük meg, hogy a fészkek évről-évre ugyanabban az odúban épültek. A faj élőhelyi mikrohabitatjeiben telepített odúk csaknem minden évben lakottá váltak. 5. Seregély A seregély természetes odúkban nagy számban költ, a mesterséges fészekodúkban a kibővített röpnyílással készített B-típusú odúk kihelyezését kővetően jelent meg. 1990-ben mind a 8 fészekalj között a tojások lerakásának szinkronizációját figyeltük meg, a tojások lerakása ugyanazokon a napokon történt. A fészkekben igen nagy tojás- (35%) és fiókamortalitást (25%) tapasztaltunk, amely főképpen predációval hozható összefüggésbe. Ebben a költési szezonban a seregély- és széncinegepárok között erős fészkelési kompetíciő jelentkezett. A 7 mesterséges odúban lévő seregélyfészek közül öt alatt már előzőleg megépített széncinegefészket találtunk. Az egyik cinegefészket 5 tojás lerakása után foglalta el seregélypár. 16