A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - Rácz István: Az Egyesült Államokba menekült szabadságharcos debreceni deák – Gáborjáni Szabó Sámuel

Hat havi nappali és éjjeli igyekezetem után a megérdemelt nagyobb fizetésről lévén szó, gazdám nagylelkűen azt az ajánlatot tette, hogy egy boltocskát részemre kibérel, azt a munkához kellő nyers anyaggal ellátja, mely anyagot én ön-állóan feldolgozok, s majd a négyszer annyit érő értékesített kész munka árából, a felszerelésre kiadott 450 dollárt kamat nélkül vissza fizetem. így lett és 1853 május 1-sőn az akkor mág 90 000 lakossal biró Broklyn városba

4 Hick s. 6.sz. boltomba beköltöztem és munkához fogtam. Naponként szélesbedő ösmeretségem sok munkát hozott és igyekezetem határt nem ösmert. Midőn már két segéddel dolgoztam, akkor ütötte ki a zsákból a szeg magát. Az én volt gazdám jótéteményének jövőre való számítására nézve. Pár hónappal később egy családi összejövetelkor ünnepélyesen, tanuk előtt azt kérdezték tőllem, hogy mikor akarom feleségül venni, s oltár előtt megesküdni a volt házi kisasszonnyal, mert a New-York státus törvénye szerint 4 évi letartóztatás terhe alatt minden szabad férfi köteles azt a tiszta erkölcsű, becsületes család leányát elvenni, kivel magát megszerettette és így — szerintök — lefoglalta. Ennek bizonyítására elég ha három izben, közhelyeken, mint bálokon, vagy köz mulató helyekenni együtt létöket két tanú hitelesiti. Részemről nagy szerencsének tartván ez ünnepélyes kijelentést, pár hónapot kértem a munkám sürgős bevégzésére és a készülődésre... Kéznél levő munkámat még több segítséggel el végeztem..., az előlegezett anyagok árát 450 dollárt Julius 12-én vissza fizettem és Julius 28-án "Jon Schark" név alatt New-Orleansba

44 útra keltem, körül ismét a nagy óceánon (New-Yorktól 800 mértföld). Indulásom előtt hátra hagyván egy levelet, melyben haza, Európábanni utazásomat tudattam. Harminczkét (32) napi vész-tellyes hosszú tengerenni utazásunk alatt, előbb tengeri betegségbe estem, 1853k év Aug. 17kén Key-Westnél, florida partjaihoz közel, hol a Scilla és Caribdis létezik, a nagy óceán leírhatatlan haragos viharja eltörvén árboczainkat, a Cubai szigetekhez vergődtünk, hol hajónk roncsai közt 32 utas közzül 5-ten maradtak életben. Csak Sept. 1-sőn vitettünk öntudatlan állapotban a Missisipi nagyfolyó posványos torkolatához. Itt minden élelem s emberi könyörület nélkül öt napot töltöttünk (éltem legkeservesebb napjai). A New-Orleansba egész tavasz ólta dühöngött Cholera miatt utast még most sem szállítottak a városba. Utoljára is egy gőzösön — mint gép-tüzelő szolga — September 7-kén csempésztem be magam, a még száz-mértföldnyire eső New-Orleans városba. A sárgaláz és cholera miatt részint kipusztult, részint kiköltözött városba, másfél napi bolyongásom után először is egy choleras beteg mellett voltam ápoló, kinek később sirját kellett megásnom. így tudtam megszerezni a mindennapi kenyerem, és 5 dollárt. Majd később a dögvész megszűnése után a városba minden házi bútorokat s fertőzött anyagokat elégetvén, a Parist utánzó New-Orleans (Londont Boston utánozza) a világ minden részéből oda hivott iparosok lázzas munkával uj pompát, pazar fényt, sok millióra menő értékben varázsoltak elő... Előbb mint kárpitos 18 dollár heti fizetéssel, December 15-ktől mint Decorateur (diszitő) 5 azaz öt dollár napi fizetésért dolgoztam. A tiz órai nappal végzett munka után pedig minden óráért fizettek 2 mond két dollárt: ugyan azért egy szorgalmas, munkában kitartó egyén, én is mint más több százakat tettünk gyümölcsözővé. 1854. tél végén Korponyai ezredestől (sok évek előtt az osztrák gárdától kiszökött), kinek táncz oskoláját látogattam — a városból eltemettetvén — a táncz-oskolát át vettem és 200 dolár fizetésért a sezont egy bállal bevégeztem. A nyár közeledtével — melegség és betegségtől tartva főleg utazási szempontból..., világhírű, a két föld részen egyetlen balet-társaságba a franczia Ravel-testvérekhez szegődtem: még pedig: a Ravel-balet troupjához egy Koszta Gerő nevű emigráns (Nagy váradi) társamat kisértem, ki hozzájok akart szegődni: azomban szegletes modora, nagy félénksége miatt, kit én tréfás mozdulatokkal, magyar-tánczfigurákkal biztattam a felvételi próbán — de minden 43 Helyesen Brooklyn. 44 Missisipi deltájában fekszik. 137