A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)
Történelem - G. Szabó Botond: A Tiszántúl Református Egyházkerület az 1848/49. évi szabadságharcban (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának egyháztörténeti forrásaiból)
törvényhozás iránti engedelmesség nagyjelentőségű szavát megnevezem. Attól függ a' haza jelen aggasztó állapotának kiderülése, élete vagy halála attól függ a' magyar nemzetnek, hogy mint engedelmeskedik a' törvényeknek, a' nép mint teljesíti híven a kormánynak minden rendeleteit. Teljesíti pedig a' nép a' haza megmentésére irányzott minden rendeleteket, ha a' hazaszeretet lángja lobog kebelében. A' szeretet pedig a' nemzet, a' haza iránt mellynek kebelében élünk, valónk belsejébe mélyen beoltatott, oda forradt, onnan kiirthatatlan sajátság, és mikép teljesen vallástalan 's istentagadó, úgy teljes mértékű hazaszeretetlen ember a föld hátán lélektanilag nem gondolható. Édesebb az égnek levegője mellynek hajlata alatt születtünk; tudja az, ki a' levegőt idegen tájakon is szívta; kedvesebben virad ott a reggel, 's alkonyodik az estve, hol ugyan azon nyelv, szokás, törvény rokon kötelékei fűznek bennünket embertársainkhoz; szeretjük a' földet, melly gyökereivel éltet, táplál bennünket, lágyabban, nyugtatóbban feküsznek holttesteinken hantjai a' földnek, mellyel élve megbarátkozunk. Ugy, de ezen szeretet kicsit érő, haszontalan hazafiúi munkásság nélkül, sinlik 's kihal ezen szeretet a' kebelből ha ennek számára a' hazafiúi munkásság táplálékot nem készít. 'S erre is illik az mit Jakab apostol mond a' hitről, hogy t.i. megholt állat cselekedetek nélkül. És ha bár hazafiúi kötelességünk teljesítése mellett is a' félelmes jelenetek kergessék egymást, azért ne csüggedjünk, mert ott hol az emberi erő határát elérte, nem ér határt a határtalan isteni erő. Lankadatlan készséggel, ernyedetlen buzgósággal tegyünk mint tőlün kitelhető, hogy a' győzelem nyomán béke virágozzék határainkon és magyar hon hármas halmairól az örömnek hangja áradozzék szét. Amen. 21 VI. A helv. hitvallású tiszántúli Superintendenstől. Az egyházkerületbeni esperesi hivatalokhoz. Isten az, ki elrendeli az időknek alkalmatosságit. (Ap.Csel. 17:26.) Isten bocsáta reánk időket, mellyekben a' félelemnek, rettentések és nem a' békessének szavát hallottuk (Jerem.30:5); időket, mellyekben sem a' kimenőnek, sem a' bejövőnek nem volt — a' föld' egyik határától más határáig senkinek nem volt békessége. (Zak. 8:10.; Jerem.l2:12.) De ugyancsak ő hozta most el az időt, midőn immár a'hegyeken vannak a' békesség hirdetőknek lábai. (Nah. 1:15.) Isten bocsáta reánk időket, mellyekben a' forrongó indulatok által feldulatni láttuk a' társas élet leggyöngédebb viszonyait; eltépetni alkotmányos létünknek legszentebb kötelékeit; elszakasztani erőszakkal és fegyverrel a' törvényekben örök időkre biztosított és megszentelt kapcsolatot király 's királyi-ház és nemzet közt. De ugyancsak isten hivta elő most az időt, midőn eljőnek a' napok és urakodik a' király és szerencsésen cselekszik (Jerem.23:5.), teljesülvén rajta az ur Ígérete: megerősítem az ő országának székit mind örökké. (2. Sám.7:13) Isten bocsáta reánk időket, midőn létesülni láttuk magunkon, a' mivel Bölcs Salamon a'régi határok erőszakos elbontóit fenyegeti, miszerint: megmaratik a'kígyótól a' ki a' gyepűt elhányja (Pred.l0:5); láttuk ránk szállani a' romlást, ínséget, nyomort mik soha a'belháború szörnyetegének kíséretéből el — 's ki nem maradnak; láttuk eljönni a'haragnak napjait, a'szorongatas-, nyomorúság-, háborúságnak napjait, a' ködnek és felhőnek napjait ('Sof.l:15.), a' napokat, midőn egyik veszedelem a'másik veszedelmet követi (Jerem. 4:20.), és pedig követi mind a' magosabb mind az alacsonyabb helyzetűek irányában, és az Ur megveri a'nagy házat romlásokkal, a' kicsiny házat hasadozásokkal (Arnos 6:11). De ugyancsak isten hívta elő most az időt, midőn amaz ő biztató Ígérete hangzik füleinkben: miképpen elgondoltam vala, hogy veszedelmet hozzak ti reátok és meg nem bántam, azonképpen megtérvén elgondoltam, hogy e'napokon jól tegyek veletök. (Zak.8:14,15.) 21. TtREN Szabadságharcos Gyűjtemény L 11 127