A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - G. Szabó Botond: A Tiszántúl Református Egyházkerület az 1848/49. évi szabadságharcban (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának egyháztörténeti forrásaiból)

Isten bocsáta reánk időket, midőn velünk is egyházi szolgákkal megtörtént (mert a'forradalmi rendbomlás a' szent helyeket sem hagyja érintetlenül!), megtörtént mi irya vagyon: mind a'pap, mind a' próféta tévelygettek a' látásban, megütköztek az ítéletben (Ésai.28:7.); megtörtént velünk ez, akár mert ragályossá lőn és elhatalmazok általánosan az elméknek forró-láza, minden fejet elfogott a'betegség és minden szivet az erőtlenség, és mi mindnyájan mint a'juhok eltévelyedtünk (Ésa.l:5; 53:6); akár mert legtöbbeket az események rohama besodort a' vészes árba, kényszerített a' félelem 's mert úgy akarta, úgy kívánta az erő és hatalom; megtörtént velünk ez, úgy hogy, ha bensőnket tekintve Isten előtt egyenkint elmondhatjuk is: én a' háborúságnak napját nem kívántam, te Uram! tudod; a'mi az én számból kijött te előtted volt (Jerém.l7:16.); de külsőleg kényszerülünk bevallani: ösmerjük Uram! a' mi vétkeinket, mert vétkeztünk te ellened; mint a' próféta, mint a' pap vétkeztek (Jerém.l4;20; 23:11.). De ugyancsak Isten hívta elő most a' tévelygésnek ideje után a'föleszmélés, kiábrándulás, megtérés idejét, hogy a'kik lélekben tévelyegnek vala, meg tudják az értelmet (Ésai.29:24.); az időt, midőn bebizonyulva látjuk eseményeinkben, hogy az út, mellyen indultunk, nem az Urnák úta; a' gondolatok, mellyekkel foglalkoztunk, nem Urnák gondolatai valának; az időt, midőn nem lehet, nem szabad meg nem hallanunk az Urnák szavát: most tireátok néz, oh papok! e' parancsolat (Malak.2; 1.) álljatok az utakon, lássátok meg, mellyik légyen az igaz út és azon járjatok (Jerém. 6; 16) ezek a' dolgok, mellyeket cselekedjetek: az igazságnak és békességnek törvényét szóljátok (Zak.8:16.); az időt, midőn úgy kell tennünk mindnyájunknak fejenkint, mint szent-könyvünk parancsolja: mikor ezek a' jelek rajtad megteljesednek, járj el benne a' mi a' te hivatalod. (1 Sám.l0;7.) 'S ime ez, mire jelen szózatom czéloz és irányozva van. E' hivatalbani eljárás az, minek teljesítését felügyeletem alatti szolgatársaimnak, hivatali tisztemnél fogva, de királyi-biztosi magas rendelet következtében is, ezennel kötelességükké teszem, a'mint itten következik. I. Kerületünkbeni minden egyházunkban kivétel nélkül, a'kijelölendő 's egy héttel előre a' gyülekezetben meghirdetendő vasárnap reggeli óráiban, tartassák ünnepélyes istentisztelet a' végett, hogy I-ső Ferencz József királyunk O Felsége iránt is nyilvánittassék — nyilvánittassék Isten szine előtt, — a' jobbágyi őszinte hódolat: oda levén irányzandó az alkalomszerű egyházi beszéd, hogy keltessék föl a' hallgatók szivében, múltra nézve ugyan a' megtörténtek fölötti töredelmes bánat, jövőre pedig az alattvalói kötelességekre visszatérésnek, a' jobbágyi tisztelet 's tántoríthatatlan hűség — és engedelmességnek legtisztább indulata; légyen kiemelve az apostoli tan, miszerint nincsen hatalmasság hanem Istentől, és valaki ellene támad a hatalmasságnak, Isten rendelésének támad ellene (Róm.l3;l,2.); az apostoli tan, miszerint a' testnek cselekedetei a' pártütések, (Gal. 5:19,20) 's nem onnét felül származott bölcsesség ez, hanem földi, testi és ördögi; a' melly bölcsesség pedig onnét felül vagyon, tiszta az, békességes, mértékletes, engedelmes (Jak.3:15,17); légyen kitüntetve a jézusi tan, hogy minden ország, valamelly magában meghasonlik, elpusztul (Máté 12:25,); kitüntetve az események következtében ránk özönlött veszélyek, nyomorúságok rémképe 's, ellentétben ezzel, lélekemelő képe a helyzetnek, midőn kiki békességgel nyugszik szőlője alatt, figefája alatt (Mik.4:4.) midőn nyugszik az egész föld és nagy bátorságban vagyon. (Zak.l:ll.) II. Ugyanez alkalommal buzdittassanak a' hivek tanítás közben Isten iránti hálára, 's aztán emeltessék hozzá forró hála azért, hogy a' már annyi vérbe került, annyi vészt okozott polgári háborút végire juttatván, a' szivszakadva óhajtott békét már már visszahozta; emeltessék égre buzgó könyörgés azért, hogy, mit kegyelmesen elkezdett boldogításunkra, vigye tökéletességre a' Mindenható a' jó munkát, teljes helyreállítását a' békességnek, és tegye ezt megrongált országunkban állandóvá; emeltessék égre buzgó könyörgés Felséges Urunk Királyunk életéért, hosszú, boldog és dicső uralkodásáért, az egész Felséges Császári Királyi házért, annak megmaradása- és virágzásáért. III. Ezentúl is, szokott és szabályszerű egyházi szertartásunkhoz képest, tegye a' Felséges Király- 's Királyi házérti könyörgés egyik mellőzhetetlen alkatrészét minden ünnep- és vasárnapi istentiszteletnek; mint szintén a' tanításokban is légyen folytonosan a'hiveknek szívökre 128