A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - G. Szabó Botond: A Tiszántúl Református Egyházkerület az 1848/49. évi szabadságharcban (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának egyháztörténeti forrásaiból)

Bölcs Salamonnak népére mondott áldásának szavai azok, mellyeket a' felvett leczkében felolvastam; Salamonnak imádkozó szavai egybegyülekezett alattvalóinak közepette. Miért vettem fel én ez igéket elmélkedéseink alapjául, miért mondom a'könyörgés hangján azt: hogy legyen Isten a mi nemzetünkkel, miképen volt a' mi atyáinkkal, hogy Isten ne hagyja el nemzetünket, el se távozzék tőlünk azt ti mindnyájan tudhatjátok. Talán veszélyektől környezve látom én a' drága hazát, hogy é gyülekezetet imádkozásra hívom fel ennek békességes megmaradásáért? Igenis kedves aytámfiai! Veszély, felette nagy veszély fenyeget bennünket. Nem akarom ugyan azt, hogy a' vallás házában félelem homálya terjedjen el körültetek, nem akarlak benneteket elcsüggeszteni, sőt inkább bátorítani és lelkesíteni. Nem idézem a' rémeket, mellyek mind kívül, mind belől az áldott haza anyakebelén itt ott veszélyt fenyegetőleg mutatkoznak. Mellőzöm én a' hon határain belől feltűnt szomorú jeleneteket, mellyek sok hazafi szíveken aggodalmas nyomokat hagyva magok után még most is dühöngenek, hallgatok az egymás ellen felbujtogatott különböző nemzetiségek részekre szakgató érdekeiről, részekre szakgatókról a nemzetet, melly nagysága, felvirágzása, kölcsönös rokonszenven, egyesítésen gyökerezhetik. Mellőzöm én most ezeket 's az efféle többeket, és midőn az új év első vasárnapján az imádság házában imádkozásra hívom meg e gyülekezetet, imádkozásra hazánk jövendő megmaradásáért,: vagy ennek egy részére, egy nemzetre nézve, bizonytalanságnál, mellyből annyi bizonyos, hogy vagy kedves jelenetek derülnek fel, vagy kedvetlen események borulnak nemzetükre. 'S hová, titeket kérdezlek meg! mondjátok meg! hová fügesztjük mi nemzeti jövendőnk illy bizonytalan állásában tétovázó szemeinket, hanemha ahoz, kinek mindentudóságát, időhatár nem korlátozza? hanemha az Istenhez, ki a Dániel próféta szavai szerint mutatja az időket és az időknek részeit. Kihez folyamodjuk mi máshoz, mint a' mindentehető Istenhez, kiről Szent Dávid így énekel: az úr ad erősséget a' népeknek; az úr áldja meg a' népeket békességben. Kihez folyamodjunk mi nemzetünk megmaradásáért inkább, mint az Istenhez, ki kedvező gondviselésének annyi kétségtelen nyomait láttatá nemzetünk itteni ezer éves életében? Hozzád! Nemzetünk véd Istene! hozzád fohászkodik a te néped, hozzád fohászkodunk mi oltalomért és segedelemért! Uram! a' te áldott kezeid vezeték őseinket a'tejjel és mézzel folyó Kánaánba! Isteni erős karjaid fedezték ezt az ide beütött vad csapatok pusztító dúlásai között. Te tartád ennek az élet világát akkor, mikor ez még a' bálványozás szomorú setétségében tévedezett. Te vezeted ennek határaiba fijad evangéliumának sugarait. Te adtál ennek bölcs férfiakat kiknek pártfogása alatt ez meg tarthatá a'világrázkódtató történeteknek közepette nyelvét, határát, alkotmányát. Te! Ki nekünk hajlékunk voltál eleitől fogva, légy mi velünk! így esedezik hozzád a' te néped, légy mi vélünk ezután is, miképpen voltál a' mi atyáinkkal; ne hagyj el minket, el se távozzál mi tőllünk. Az Istentől, ki látja a' sziveink buzgó indulatait, ki hallja imádkozásunk szavait, nem térnek üresen vissza a mi esedezéseink. Az Isten tudtunkra adá Jézus által, hogy ha kérünk megadatik, minekünk. Isten, mit Dávid énekel meghallgatja a' maga népét az ő Szent egeiből. Isten megjelenek Salamonnak is, midőn a' nemzet fejeivel együtt imádkoznék és monda neki: meghallgattam a' te imádságodat és könyörgésedet, mellyel én előttem könyörögtél. 'S kicsoda tagadhatná, még azok közül is kik másoknál bölcsebbeknek akarván láttatni, 's az imádkozás sikerességét kétségbe hozzák, hogy a' buzgóság, a' lelkesedés melly Szent lángra gyújtja fel az imádkozót, ösztönt, erőt kölcsönöz a cselekvés gyakorlati utain, ösztönt, erőt, melly nélkül haladni, óhajtott czélra jutni nem lehet. Azonban, noha az imádkozásban annyi erőt, méltóságot 's hasznot találunk: távolról sem kívánjuk azt állítani, hogy az imádkozás puszta szavaira megfognának nyilni a' munkálatlanok számára is az áldással gazdag egek. Meghallja 's megérti Istenünk mindentudósága a' mi fohászainkat; de ugyanekkor bölcsessége eszközökhöz utasít bennünket, mellyek földi életünk szétágazó útain a' munkás halandó előtt el vannak zárva 's használásra várakoznak, és használva boldog czélra juttatnak. Midőn tehát a nép imádkozik a veszélyektől környezett haza megszabadulása és boldog megmaradásáért; és úgy várhatja imádsága meghallgattatását ha az óhajtott szabadulás és boldogságra megkívántató eszközök használatát el nem mulasztja. 'S én eszközök közül sokat említek meg akkor, midőn' nemzeti 126