A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - G. Szabó Botond: A Tiszántúl Református Egyházkerület az 1848/49. évi szabadságharcban (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának egyháztörténeti forrásaiból)

irodalomban gyakran aulikus konzervatívként ábrázolt Szoboszlai Pap István körlevele és felhívása, melyek őszinte érzelmi azonosulást mutatnak az önvédelmi harc ügyével, annak sikerében, „az imádott hon" megmentésében látva a vallásszabadság fennmaradásának zálogát is (III. és IV.). Kosa Dániel református lelkész prédikációja (V.) nem csupán azért érdemel figyelmet, mert kevés hasonló szöveg maradt ránk, hanem azért is, mert aktuális üzenete nem tér el a református lelkészek mértéktartó többségének véleményétől. Stilárisan elmarad a jeles egyházi személyiségek, Péczely, Révész Bálint, Szoboszlai Pap István és mások ismert szövegeitől, hangnemében meg sem közelíti Könyves Tóth Mihály és társai forradalmi radikalizmusát. Könyves Tóth Mihály debreceni lelkész temetési beszéde szerint „a vérpatak, melly most olly sok népekből foly, vértengerré nő fel, és hullámaival elsepri a trónoknak babonás hitből, ámítással épített oszlopit, és elnyeli, megfulasztja, vérhabokban fulasztja meg az önkény zsarnokait."

14 Hasonlóan kemény hangon szól Szele Imre érsemlyéni lelkipásztor is, aki a sajtóban a kamarillát „magyarok zsírján felhízott vérebek tömegének" nevezte, „kiknek szíve táblájára a könyörület betűi közül egy sincs írva."

15 Kosa Dániel az alábbi válogatásban azokat a névtelen százakat reprezentálja, akik csöndesen, lelkészként, a szószéken tettek eleget hazafiúi kötelességüknek. „Mind a' pap, mind a' próféta tévelygettek a' látásban", (Ézsaiás 28:7) és „nincsen hatalmasság, hanem Istentől" (Róm. 13:1,2) szól Szoboszlai Pap István 1849. szeptember 5-én kelt körlevelének teológiai üzenete a kerület esperesi hivatalaihoz — igaz, a királyi biztos követelésére, „magas rendeletére" hivatkozással. (VI.) A püspök lényegében ugyanúgy járt el, mint Debrecen város vezetése, amely a „pártütés fészke" ellen vezényelt 40 000 fős orosz sereggel szemben meg sem kísérelte az eleve reménytelen harcot, így „a magyar szabadság őrvárosa" sem tagadhatta meg a nyomtatott hűségnyilatkozatot.

16 Az abszolutizmus korának egyházpolitikájával szembeni ellenállás, és a Debrecenben nemzedékek múltán is élő függetlenségi hagyományok azonban utalnak e nyilatkozatok valóságos történeti hitelére. *** I. Copia Melly édes nevezet legyen a Polgári szabadság Szent volt a' mindég, 's bennünk természeti ösztön; Mégis ez a' fő jónk gyászos békokba sóvárog. Illy nagy szálka van a' tudós Európa szemébe. Oh e' nem mehet így! Paris zúgási sokakbann Felbuzdították nemesebb tettekre az elmét s' vér-patakok nevelik már most a' Visztula árját. Nemzetem ébredj fel! Sullyos tereh nyomja Hazádat 'S Varsó példájánn Béts jármát vesd ki nyakadból. Bátrann, mert ha magát elszánó bajnoki szíved Vér pályája fele bosszút szomjuzva közelget Öszve rogy akkor Béts gőgös Thronussa Ferentzel. 13. Varga Zoltán: Szoboszlai Pap István élete és munkássága. (Debrecen, 1934.) tárgyilagosan értékeli a püspök politikai nézeteinek alakulását. 14. Alföldi Hírlap, 1848. december 17. 49. 15. Alföldi Hírlap, 1849. február 18. 56. 16. Szabó István: Debrecen 1848—1849-ben (Debrecen, 1928) 38. 123