A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - G. Szabó Botond: A Tiszántúl Református Egyházkerület az 1848/49. évi szabadságharcban (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának egyháztörténeti forrásaiból)

A város történetének írói egyetértenek abban, hogy a reformkor szellemi és politikai mozgalmai Debrecenben elsősorban a Kollégium diákjai körében hatottak. Az első forrás (I.) méltán helyet kaphatott volna a „Csittvári krónika" veszedelmes lapjain, melyre a debreceni deákok Jókai nem egészen alaptalan elképzelései szerint mindent összegyűjtöttek, „amit a nagymérvű história elfeledett följegyezni ...amit a hatalom vasmarka kitépett... vagy amiket az udvaronc hízelgés meghamisított...".

5 E valóban forradalmi versezetnél is többet mondanak azonban Debrecen "Csittvárias" közállapotairól, a városvezetésnek a tényleges politikai kockázatok miatti riadalmáról Kerekes Ferenc kollégiumi professzornak az írással kapcsolatos kísérő sorai és a főbíróhoz írott levele (II.), melyek szerint az emberek először nem engedték a Nagytemplom faláról eltávolítani a költeményt.

6 Tekintettel arra, hogy már a XVIII. század második feléből vannak értesüléseink a kollégium és az egyháztanács ügyei iránt kémkedő „spionokról és delátorokról,"

7 a polgármester kezdeményezése az ügy szigorú kivizsgálására, és az igazoló jelentés — melynek összegzése szerint a Kollégium a jövőben is a király és a törvények iránti engedelmességre kívánja nevelni az ifjúságot — korántsem látszik indokolatlannak. Az 1848. március 15-i események Debrecenben is felpezsdítették a politikai közhangulatot, elsősorban a kollégiumi ifjúság lelkesedését.

8 A diákság már március 23-án petícióban követelte, hogy „lehessünk polgári katonák a nemzetőrségben".

9 Március 26-i ünnepi beszédében Péczely József „Midőn a'honvédő polgári őrsereghez magát önként felajánlott h.h. Debreczeni Főiskolai ifjúság nemzeti lobogóit a' főiskola falaira kifüggeszté" százados bilincsek lehulltáról szólván kifejezte reménységét, hogy „ti sem lesztek alábbvalók, mint a' hajdan híres pécsi főiskola Mohácsnál elvérzett, örök hírű, ifjú Leonidásai".

10 A tömeges csatlakozás következtében 1848 májusától 1849 januárjának első napjaiig, a kormány Debrecenbe érkezéséig, üresen állott a Kollégium. Az Alföldi Hírlapban megjelent írások is tanúsítják, hogy a kormányzat igényelte az egyházak támogatását. Különösen így volt ez 1849 januárjában, minden szempontból reménytelen helyzetben. „És ti Isten szolgái! Egyházi személyek!... Erősítsétek a népek hitét, hogy ne csüggedjenek ügyünk győzelmében... Nézzetek a hajdankor szent papjára Kapisztranra, ki kereszttel kezében járta be a hazát, s lelkesítette s gyűjtötte a vad török elleni harcra Isten népét" — szól Szanka József szerkesztő buzdítása. A római katolikus alsó papság és néhány főpap helytállása ellenére a püspöki kar többsége január 20-án pásztorlevélben hívta föl a híveket a császári hadsereg támogatására.

12 Ebben az összefüggésben válik érdekessé a történeti 5. Bán Imre és Julow Viktor Debreceni diákirodalom a felvilágosodás korában (Bp. 1964) c. munkájuk bevezetésében megállapítják, hogy Jókai romantikus elképzeléseinek van ugyan valóságos háttere, de a diákköltészetben nem dominálnak a kuruc függetlenségi eszmék és a felvilágosodás radikális elvei, i.m. 5—6. 6. A verset kísérő levél nélkül közölte Kiss Sándor: A Debreceni Református Kollégium és diákjai az 1848—49-es szabadságharcban. = A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve. 1960—1961 (Debrecen, 1962) 53—57. Úgy vélekedett, hogy a tettes kiderítésével azért késlekedett a tanári kar május 11-től a tanév befejezéséig, hogy a szerzőt mentsék a felelősségre vonás alól. A kísérő iratokat nem említi Bán Imre és Julow Viktor idézett kézikönyve sem, melynek 218. lapján a költemény szövege szintén olvasható. 7. Révész Imre: Bécs Debrecen ellen. (Bp. 1966) 60. "Valamit a' Debreczeni Consistoriumban végeznek... azt tudgya és olvassa egy nagy úr ki most a' Religiosumokban dolgozik, tudgyák Egerben is." Lásd még Kováts István egykori togátus deák levelét gr. Eszterházy Károly püspökhöz, amely a "kálvinistáknak mint ártalmas füveknek ki szakgatása" módozatait ajánlja. TtREL II. 16. Nr. 138. 8. A szabadságharc fővárosa Debrecen. (Szerk. Szabó István, Debrecen, 1948) 184. 9. A debreceni Református Kollégium története. (Bp., 1988.) 184. 10. A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár (továbbiakban TtREN) kézirattára, Szabadságharcos gyűjtemény F 6. 108. 11. Alföldi Hírlap, 1849. jan. 10. 3. 12. Magyarország története. 1848—1890. (Szerk. Kovács Endre) l.k. 317. 122