A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1994 (Debrecen, 1996)

Történelem - G. Szabó Botond: A Tiszántúl Református Egyházkerület az 1848/49. évi szabadságharcban (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának egyháztörténeti forrásaiból)

G. Szabó Botond A Tiszántúli Református Egyházkerület az 1848—49-es évi szabadságharcban. (A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának egyháztörténeti forrásaiból.) A Kollégiumi Nagykönyvtár Kézirattárában őrzött dokumentumok a Református Egyház jelentős szerepvállalásáról tanúskodnak a szabadságharc küzdelmeiben.

1 Mivel a közvéleményben igen mélyen gyökereznek a református egyház nemzeti és függetlenségi elkötelezettségéről alkotott nézetek, az alábbi forrásközlemény egy reformkori, és egy, a világosi fegyverletétel (a helyi történéseket tekintve: Debrecen orosz megszállása és megfenyítése) után keletkezett forrással kívánja jelezni azokat a koordinátákat, melyek segítik a forradalmi lázban fogant írások reális értékelését. E két irat keletkezési dátumai (1831. május 11. és 1849. szeptember 15.) szolgáltatják e közlemény időbeli kereteit is. Hiteles viszonyítási pontok kijelölése azért is indokolt, mert az elmúlt századokból a legkülönbözőbb szándékok szerint, változatos bőséggel idézhetőek a reformátusság képviselőinek lojális és rebellis megnyilvánulásai egyaránt. Történelmi tény, hogy a protestantizmus gyakran szolgált a függetlenségi mozgalmak ideológiai hátteréül — az erdélyi fejedelmek harcait lezáró békekötések egyik állandó pontja a protestáns vallásszabadság biztosítása volt — ezért a Habsburgok a református vallást politikai szeparatizmusként tekintették még a XIX. század második felében is.

2 Véleményüket nem enyhítette a XVIII. század számos nyomtatásban megjelent aulikus hűségnyilatkozata sem, hiszen a reformátusság valóságos érzelmeire (érdekeinek folytonos csorbulására) újból és újból kínosan emlékeztettek a hazai informátorok által sugalmazott angol, porosz és holland diplomáciai akciók, melyek gyakran hánytorgatták föl a vallási sérelmeket.

3 Ebből a „gravaminális" háttérből ered például az egyházkerületnek a Habsburg-ház trónfosztása utáni „hódolat-nyilatkozata" is

4

, amely a Zsoltárok könyvét idézi (18:47,48): „magasztaltassék föl az én szabadításomnak Istene, ki én érettem bosszút áll." 1. A Nagytemplom kiállítótermében 1994. március 15-én, Für Lajos honvédelmi miniszter ünnepi beszéde után Tőkés László református püspök nyitotta meg a Nagykönyvtár Kossuth halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítását, amely legrészletesebben Kossuth debreceni tevékenységét szemléltette. A kiállítást — a rendezvény helyszínére és a református egyház közvéleményformáló szerepére is tekintettel — gazdagon illusztrálták egyháztörténeti források, közöttük az itt közöltek. 2. Csohány János: A magyarországi protestánsok abszolutizmuskori bécsi kormányiratok tükrében (Bp. 1979) 88—89. 3. A magyar református egyház története. (Szerk. Bíró Sándor—Szilágyi István. (Bp. 1949) 197. —Zsilinszky Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története (Bp. 1907) 361. és Horváth Mihály: Magyarország történelme. VII. (Bp. 1878) 24. 4. Alföldi Hírlap, 1849. június 21. 64. A nyilatkozat az alábbi mondattal kezdődik: "Mi, helvét hitvallású tiszántúli egyházkerület közgyűlése, — akik hosszú időn keresztül ahhoz valánk szokva, hogy rettegve nyissuk föl a kormányrendeleteket —..." 121