A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Szabó Sándor: A debreceni Nagyerdő nappali lepkéi a múlt és jelen tükrében

Több mint 20 évre visszamenőleg vannak személyes gyűjtésből származó adatok, melyek egyértelmű és visszafordíthatatlan állapotromlásról árulkodnak lepkészetileg a Nagyerdőt illetően. Dolgozatomban a nappali lepkék (Diurna) 7 családjával foglalkozom elterjedés, ökológiai, valamint káros környezeti hatásokra való reagálás szempontjából. PILLANGÓK CSALÁDJA — PAPILIONIDAE — Fecskefarkú lepke (Papilio machaon) — Kardoslepke (Iphiclides podalirius) — Farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) — Kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) A pillangó félék családjára (Papilionidae) jellemző, hogy kivétel nélkül mindegyik fajuk szigorú védelem alatt áll, úgy a hazai, mint a nemzetközi természetvédelmi törvények szerint. Dekoratív megjelenésűek, éppen ezért régebben az iskolai rovargyűjtemények készítőinek estek áldozatul. Szűk tűrőképességű fajok, melyek a környezeti ártalmak legkisebb negatív változását sem viselik el. Főleg az iparilag fejlett országok többségében kipusztultak, vagy rohamosn lecsökkent egyedszámuk. A debreceni Nagyerdőn jelenleg már csak két fajuk található meg, az egyik a fecskefarkú (Papilio machaon) a másik a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena). A kis Apolló-lepke (Parnassius mnemosyne) a századforduló előtti évtizedekből a debreceni Nagyerdőn még kimutatott faj volt. Török József aki mint kollégiumi professzor kitartó és alapos gyűjtőmunkájának köszönhetően, több, ma már kihalt nappali lepke egykori nagyerdei előfordulásáról tesz említést. A kardoslepke (Iphiclidcs podaliritus) közel egy évtizede pusztult ki a Nagyerdőről, pedig 15—20 éve szinte közönséges fajnak számított még, s Debrecen belvárosi parkjaiban is megtalálható volt. Fecskefarkú lepke (Papilio machaon) Legismertebb védett nappali lepkénk egyike. Nyugat-Európától Japánig elterjedt faj. Legtöbb európai országban, így hazánkban is védelem alatt áll. Két nemzedéke fejlődik ki, egy tavaszi és egy nyári. Hernyója ernyős virágú növényeken fejlődik. Hernyóját néha a debreceni piacon árusított csomós kapron is látni lehet. Az imágók igen jól és kitartóan nagy távolságokat képesek rövid idő alatt megtenni. Vándorlásaik során sokszor a leglehetetlenebb életfeltételű belvárosi sivár parkokban és utcákon is felbukkanhatnak. A nőstények nagy területen egyesével rakják le petéiket és ekkor konyhakerti területeken is megjelennek sárgarépa, zeller, kapor igen kedvelt táplálékuk a hernyóknak, de ritkaságuk miatt ez a lombfogyasztás a hernyók által elenyészű mértékű. Manapság az egész tenyészidőszak alatt lehet néhány példányt észlelni. Évekkel ezelőtt a rendszeresen elvégzett szúnyogirtások az akkor már védelem alatt álló fecskefarkú lepkét sem kímélték. Erős megritkulásának fontos tényezője, hogy eltűntek a természetközeli változatos növénytakarójú területek, emiatt biotópja erősen beszűkült. A kis és nagyüzemek által kiszórt kémiai anyagok főleg a hernyókat mérgezik meg. Útmenti területeken, ahol még kellő számú vadon előforduló ernyős virágú növény található, ott az egyre fokozódó koncentrációjú füstgázok, ólomszennyeződés mérgezi a faj életterét. A több káros tényező együttes hatása miatt ez az igen szép nappali lepkénk a Nagyerdőn a kipusztulás szélén áll. Az 1960-as években még a Nagyerdőn és annak környékén gyakori faj volt, előszeretettel kereste fel a lepke a vegyes egynyári virágokból álló virágágyásokat, ahol mindennapos vendégként jelentkezett. Manapság ezeket a területeket kedvezőbb költségkihatása miatt befüvesítették, ezáltal a lepke számára közömbös környezetet teremtettek. 6