A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Megjegyzések a maszk-állat kombinációk értelmezéséhez

Gesztelyi Tamás Megjegyzések a maszk-állat kombinációk értelmezéséhez A különféle állatok testrészeinek Silénos-maszkkal való kombinálása a köztársaság kor végétől kezdve gyakran előfordult a római gemmákon. A szakirodalomban ezeket hagyományosan grylloi-nak neveik. Az említett típuson kívül ide szokták még sorolni a különféle maszkkombinációkat, kevert állatfigurákat, emberi tevékenységet folytató állatalakokat is. Elnevezésük alapja egy id. Plinius-nál fennmaradt történet. Eszerint Antiphilus egy Gryllusnak nevezett alakot nevetséges külsővel festett meg, ami után minden ilyenfajta festményt gryllinek neveztek.

1 Nem lehet tudni, hogy a festő mivel tette ábrázolását nevetségessé, de nyilván a karikírozás valamely fajtájáról lehetett szó. A karikatúra különösen a hellenisztikus művészetben igen kedvelt műfaj volt, és sokféle formája alakult ki. Egyik formája az emberi test állatfejjel, esetleg más állatrészekkel való kombinálása.

2 A gryllos jelentését, egyik lehetséges etimológiai eredete alapján, gyakran ezzel a formával hozzák kapcsolatba. Eszerint a szó a görög í'í^s-ból származna, melynek jelentése, 'disznó'.

3 így arra lehet gondolni, hogy Antiphilus az említett festményén malacfejű embert rajzolt, s ezek után a gryllos állatfejű karikatúrát jelentett, ami egyiptomi előzményre mehetett vissza.

4 Előfordult ismert történetek szereplőinek teljesen állatalakú ábrázolása is, pl. az ún. majom-Aeneas festmény Stabiaeből.

5 A karikírozás legkedveltebb formája az arányok eltorzítása, amire leginkább a törpe és pigmeus ábrázolások adtak lehetőséget, és különösen az alexandriai kisplasztikában és festészetben gyakoriak.

6 Jellemzőik a nagy fej, rövid végtagok, nagy fenék és genitalia. Das alles sind Züge, die aufs beste zu dem passen, was wir von den fáoÁkoc wissen, wie schon Maiuri vermutete — állapítja meg Binsfeld (i.m. 33). Ezt az értelmezést erősíti G. Becattf is a Phrynikosnál előforduló jfJ

ü

AA. ^05 szó jelentése alapján, mely groteszk, illetlen egyiptomi táncot jelentett, melyet feltehetően torz, feslett erkölcsű táncosok adtak elő. Ilyen kinézetű táncoló alakokat valóban ismerünk is a hellenisztikus kisplasztikából, ill. a hellenisztikus mintákat követő freskókról és mozaikokról. Az elmondottak alapján igencsak megkérdőjelezhető a gryllos elnevezés jogossága az említett gemma-ábrázolások esetében. A szó ma legelfogadottabb értelmezésével semmi kapcso1 Plin.n.h. 35, 114: Idem (sc^Antiphilus) iocosis (sctabellis) nomine Gryllum deridiculi habitus pinxit, inde id genus picturae grylli vocantur. 2 W. Binsfeld, Grylloi Ein Beitrag zur Geschichte der antiken Karikatur. (Köln, 1956), 28. 3 Glotta 34 (1955) 190 skk. 4 E. Pfuhl, Malerei und Zeihnung des Griechen. (Roma, 1969) 770. 5 Binsfeld i.m. 31 O.J. Brendel, Der Affen-Aeneas. RM 60—61 (1953—1954) 153 skk. 6 J—P. Cébe, La caricature et la parodie dans le monde romáin antique des origines a Juvenal (Paris, 1966), 345 skk. Vö. L. Giuliani, Die seligen Krüppel. Zur Deutung von Missgestalten in der hellenistischen Kleinkunst. AA 1987, 701. skk. 7 G. Becatti, Grylloi. EAA III 1065 sk. 67