A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Természettudomány - Lovas Márton: Hajdúnánás természeti viszonyai és rovarvilága

2. kép Szikes réten lévő csatorna gok, tanyák környéke vagy éppen a nagy kiterjedésű monokultúrák megfelelő táplálkozási szaporodási, lehetőségként jöhet számításba az alkalmazkodó képes fajok számára. A HÉROSZ (Herman Ottó Országos Állat- és Természetvédő Egyesület) Hajdú-Bihar megyei Szervezete, a hajdúnánási Művelődési Központ 1989. évi és 1990., 1991., 1992 évi Állat- és Természetvédő Táborának egyik fő célja ezeknek az élőhelyeknek a megvizsgálása, s így megismerése volt, s ezáltal a természet szeretetét igyekezett a résztvevőkben elmélyíteni. E vizsgálatok eredményeit foglalom össze az alábbiakban. Vizek, vízközeli élőhelyek rovarvilága A vizi, vízközeli élőhelyek állatvilága a leggazdagabb. Hajdúnánás határában a Keleti-főcsatorna és mellékágai, a Fürj-ér, vagy a halastavakká alakított egykori agyagbányák környékén is tapasztalhatjuk ezt. A partokon a folyami kagylók, a hasasabb tavi kagylók héjainak gyöngyház bevonatán csillan meg a napfény. Előfordul itt a mocsári csiga, és a lapos tányércsiga. A levegőben surrogva repkednek a szitakötők. Gyakori a szinesszárnyú szitakötők közül a sávos szitakötő, a légivadászok közül feltűnik a kéksávos légivadász, a kék légivadász, a széles hátú szitakötő, a költői latin nevű (Agrion pulchellum = a földmíves leánykája) gyakori légivadász. Előfordulnak itt karcsú acsák: így a gyakori ácsa, vagy az igen gyors röptű óriás ácsa. A laposhasú acsák közül gyakori a négyfoltos ácsa, az alföldi szitakötő, a gyakoribb szitakötő és- a közönséges szitakötő. A víz felé fordítva tekintetünket a csendesebb állóvizek felszínén korcsolyázgató rovart fedezhetünk fel, amint apróbb élőlényekre vadászik ez a tavi molnárka, vagy molnárpoloska. Az emberre is veszélyes mérgű a vörös és szürke színű viziskorpiő. Még a halivadékot is megtámadja a megnyúlt testű botpoloska. Igen érdekes életmódot folytatnak a búvárpoloskák. A 55