A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Művészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Munkácsy Mihály Krisztus-képei (1881–1896)

a "Neue Illustrierte Zeitung"-ban. Ferenc József fogadta es a Szent István rend kiskeresztjével tüntette ki a festőt. 1882 februárjában a régi pesti Műcsarnokot (ma Képzőművészeti Főiskola) valóságos templommá alakították, itt közel 80 000 ember látogatta egy hónap alatt a hatalmas festményt. Munkácsy február 18-án érkezett meg feleségével s ezzel kezdetét vette az ünnepélysorozat. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat díszünnepségén többek kőzött Trefort Ágoston miniszter, Ipolyi Arnold, a műgyűjtő püspök, Borsos József, Kelety Gusztáv festőművész — aki elsőként írt tanulmányt a nagy festményről, felvetve a megvásárlás tervét — üdvözölte az ifjú mestert, felszólalt egykori tanára, Szamossy Elek, majd Liszt Ferenc. Ülést tartott a Régészeti és Művészettörténeti Társulat, amelynek elnöke Ipolyi Arnold részletes tanulmányt olvasott fel a festményről.

9 Az egyesített főváros elsőként választott díszpolgárt Munkácsy személyében. A lakomákon, közgyűléseken megjelent és felszólalt Ilaynald Lajos kalocsai érsek, Tisza Kálmán, Aponyi Albert, Trefort Ágoston, Pulszky Ferenc, Zichy Jenő, Jókai Mór. Az író vetette fel elsőként: festessék meg a honfoglalás jelenetét Munkácsyval a parlament számára. A "Harmónia Társulat" egybekapcsolta Liszt Ferenc és Munkácsy ünneplését. A Hungária dísztermében rendezett lakomán egymás mellé helyezték Liszt és Munkácsy mellszobrát. Liszt Munkácsynak ajánlva adta elő 16. magyar rapszódiáját, s bár franciául köszöntötte, mindenki előtt nyilvánvaló volt: a hangulat és érzés magyar.

10 Nem véletlenül írta később Zichy Mihály Székely Bertalannak: "Liszt Ferenc=Munkácsy." A felemelő élmények, találkozások között akadt bőven számunkra szokatlan jelenség is. Á Műcsarnok "villanyvilágította nagytermében a Krisztus kép előtt folyt le a vacsora, amelyet cigányzene és vidám társalgás fűszerezett". Mindenki igyekezett érdekes jelmezt ölteni; Munkácsy Rubens jelmezében jelent meg, felesége Sturt Máriát alakította, Türr István Arcoli kormányzóját, Ódry Lehel Jean de Nivelle-t, Ellinger Ede fényképész pedig Krisztust. A dekorációt Jakobcy Károly és Aggházy Gyula festők készítették. A március 9-én tartott búcsúvacsorán — amelyen Trefort, Jókai, Ilaynald, Tisza is jelen volt — megerősítették az országházbeli freskó tervét, s Munkácsy is nyilatkozott: ösztöndíjat alapít tehetséges fcstőnövendékek párizsi tanulmányújához. A kérdésekre válaszolva hangoztatta: maga is szívesen venné, ha a Krisztus Pilátus előtt hazájában maradna. Meghatotta az ünneplés, a ragaszkodás. Elutazása után levélben közölte Trefort Ágostonnal, hogy megemeli az ösztöndíjat, a képzőművészeti iskolának adja a festmény nagy kartonját és ígéri: a következő Krisztus képet először Pesten mutatja be. Közben, a február 22-én tartott városi közgyűlésen a képzőművészeti bizottság nevében Újvári Lajos azt indítványozta, hogy mondja ki a főváros "miszerint óhajtja a Krisztus képnek az ország részérc megvételét, a megvételben kész résztvenni s megbízza a tanácsot, hogy annak idején terjesszen elő javaslatot a közgyűlésnek, hogy milyen arányban járuljon hozzá a főváros a kép megvételéhez". Semmiféle hivatalos lépés nem történt, csak magánkezdeményezés: Kovács Zsigmond veszprémi püspök és Ilaynald bíboros 1000—1000 forintot, az Első Hazai Takarékpénztár és pár magánember még 6000 forintot adott.

11 A jegyek árából és a fényképmásolatokból csak 44 000 forint folyt be, Scdelmcyer pedig 250 000 frankot kért. Ezt Zichy Mihály leveléből tudjuk, aki ezt írta bátyjának: (. . .) "Nagy szégyen az, hogy leghíresebb, legjobb művészünktől tekintélyesebb képünk nincsen, de — koldus nép lévén — ezen bevallott állapotuknak megfelelő eljárás lett volna — bevárni, mit ád egy külföldi múzeum a képért, és az ez által ajánlott összeget egy forintnyi ráadással fclliczitálni. A művész hazafiságától elvárható, hogy egyenlő ajánlatért hazájának adta volna a prioritást. 9 Az előadásokat, köszöneteket közölte Czobor Béla: Krisztus Pilátus előtt — Munkácsy festménye Budapesten. (Bp., 1882.) 10 Harmónia—Zenészeti Közlöny, 1882. febr. 26. 6. sz. 97. p. IIA gyűjtés kudarcát Gercvich Tibor írta meg a Szépművészet című folyóirat 1944-es számában, 73— 83. p. 374