A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Vajda Mária: Gesztusnyelv. A nem-verbális közlések egyik formájáról: a járásról

más úton. Van olyan nézet, mely szerint a teljes közlésrendszernek mintegy 7 százaléka verbális (kizárólag szóbeli), 38 százaléka vokális (beleértve a hangszínt, a hanghordozást és nem beszédhangokat) és 55 százaléka nem-verbális.

4/a Más vélemény szerint is a személyes kommunikáció verbális alkotóeleme nem egészen 35%, és több mint 65 százalékot tesz ki a nem szavakkal történő közlés.

4/b A gesztusok értelmezésével és osztályozásával újabban a kommunikáció elmélet foglalkozik.

5 A magyar néprajztudományban a gesztus kérdését a mesemondóknál vizsgálták behatóbban.

6 A hagyományos magyar paraszti kultúra leggyakoribb gesztusai a köszönést kísérő mozdulatok; továbbá a mulatast, éneklést, mesélést kísérő gesztusok. A népélet egyéb területein az egyszerűbb és összetettebb mozgásban megnyilvánuló jellegzetességeket csak szórványosan ismeri még a magyar néprajztudomány.

7 Jelen írás a test egésze által kifejeződő gesztussal: a járással és ehhez kapcsolódóan a testtartás sajátosságaival, az idevonatkozó adalékok feltárásával kíván közelebb vinni a testbeszéd megértéséhez. 4/a Albert Mehrabian kutatásait idézi Allan Pease: Testbeszéd. Gondolatolvasás a gesztusokból. (Park Kiadó, 1989) 8. 4/b Birdwhistell kutatásait idézi Allan Pease 1989. i. m. 8. Birdwhistell kimutatta, hogy a test mozgásai minden kultúrában standard formákat mutatnak, ezek a formák hierarchikusan rendezettek, kezdve az úgynevezett kinémiák színjétől a kinemorfémiák, majd pedig a kinemorfémikus konstrukciók szintjéig. L. Birdwhistell, R L.: Kinesics and Communication In: Carpenter E., Mc Luhan, M. (eds./: Explorations in Communication (Beacon Press, Boston, 1960); Birdwhistell, R L.: Body Bahavior and Communication. In.: Sills, D. L. (ed.): International Encyclopedia of the Social Sciences; (Macmillan — The Free Press, London, 1968) Birdwhistell, R L.: Introduction to Kinesics (Louisville, 1952) A kinezika a görög kinesis = mozgás szóból, a kommunikatív értékű testmozgások kutatásának tudománya, Birdwhistell amerikai kutató fogalma. 5 Kommunikáció: az angolszász szociológiai szakirodalom kifejezése az emberi társadalomban megvalósuló közlési folyamatok megjelölésére. A fogalom eredetét tekintve a híradástechnikából került át a társadalomtudományok területére. Magyarországon alig több mint két évtizede indultak meg a kommunikációval foglalkozó kutatások. Hoppal Mihály — Voigt Vilmos: Kultúra és kommunikáció = Ethn. 1969. 579—591. Szecskő Tamás—Szépe György: Nyelv és kommunikácós rendszere (Visonta) (Bp., 1970); Hoppal M. 1972. i. m. Szecskő Tamás: Kommunikációs rendszer— Köznapi kommunikáció (Bp., 1971.) Nem célunk és feladatunk az idevonatkozó kutatások teljes számbavétele. 6 Sándor István: A mesemondás dramaturgiája = Ethn., 1964. 523—556. 7 Balassa Iván—Ortutay Gyula: Magyar Néprajz (Bp., 1979) 427.; L. még Szendrey Ákos: A magyar nép jelnyelve = Ethn. 1941. 260—265. Jó leírások vannak a mediterrán népek kinezikus viselkedéséről, amelyek nagyon gazdagok a mozgásos jelekben, különösen az ősi zsidók, az askenáz zsidók és a nápolyiak gesztusairól, bár még ezek a megnyilvánulások is további vizsgálatra szorulnak. A Mayák kódexei teli vannak mozdulatok, gesztusok ábrázolásaival, vö.: Kommunikációs szöveggyűjtemény I. (Válogatta, fordította, az előszót, a bevezető tanulmányt, az összekötőszöveget és a függeléket írta: Dr. Buda Béla) 10. kiadás (Tankönyvkiadó, Bp., 1992) 140.; Weston La Barre a járásról szólva azt írja, hogy az, az ösztönös és a tanult, vagyis az emberi ethológia és a kulturális kinezika határán van. Nyilvánvaló, hogy a járás az emberben nem egyszerűen ösztönös vagy biológiai jelenség. A különböző kultúrákban más a kulturálisan kialakult járási stílus. A háborúban pl. az egyes burmai törzsek tagjait meg tudták különböztetni a szakértők a járás alapján, ebben főleg a karok mozgása volt az irányadó. Weston La Barre saját megfigyelései szerint, jellegzetesen és erősen különbözik a bengáliak járása a punjabiakétól, a dél-kínaiaké a szingalézektől. Nem lehet anatómiai vagy idegélettani okokkal magyarázni — írja továbbá, az amerikai indiánok és fehérek járásbeli különbségeit. Az Amazonas mentén lakó indiánok között a nők és férfiak járása igen eltérő egymástól, ez a nemi szerephez másodlagosan kapcsolódó stfluskülönbség. New Yorkban jól felismerhetők a kelet-európai zsidó bevándorlók az "askenáz csoszogásról". Vannak megfigyelések, amelyek a járási stílusokon belül mintegy egyéni "dialektusokat" is meg tudnak különböztetni. Sokan nemcsak a családtagjaik személyét ismerik fel a járás sajátosságaiból, jegyeiből, hanem még azoknak érzelmi állapotaira is tudnak következtetni. A járási stílusnak szemantikai jellegű kinezikus funkciói vannak. Az amerikai filmekben pl. az egyes típusokat a járással is jellemzik. Jellegzetes különbségek figyelhetők meg az egyes európai népek járási stílusában is. vö.: Weston La Barre: Paralinguistics, Kinesics, and Cultural Antropology. In.: F. W. Matson, A. Montagu (eds.) The Human Dialogue. Perspectives on Communication. (The Free Press, New York, 1967) 456-^t90. 346