A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Magyari Márta: A nagypénteki szentsír és a hozzá kapcsolódó népi liturgia

Magyart Márta A nagypénteki szentsír és a hozzá kapcsolódó népi liturgia A magyar néprajzi irodalom mindezidáig kevés figyelmet szentelt a nagypénteki szertartás előtt a templomokban felállított szentsírokhoz fűződő népi ájtatossági formáknak, féldramatikus szokásoknak. Még a vallásos népélet olyan avatott kutatója, mint Bálint Sándor is úgy vélte, hogy ezekhez, jelesül a sír körüli díszőrség álláshoz — mely szerinte valamikor céhes, illetőleg társulati kiváltság lehetett — fűződő népi hagyományok már nem jelentősek.

1 A szentsír felállítása és a hozzá kapcsolódó népi liturgia azonban a húsvéti szokáskör olyan sajátos eleme, amely annak ellenére, hogy történeti gyökerei évszázadokkal korábbra nyúlnak vissza, közvetlenül megfigyelhető napjainkban is, olyan része a recens népi kultúrának, mely szélesebb perspektívába ágyazva is tanulmányozható. A művészileg megformált szentsírok a XI. századtól kezdődően jelen vannak az európai keresztény kultúrában. A szentsír megjelenítését a húsvéti minisztérium, a húsvéti szertartásrend hívja életre, s a liturgikus fejlődéssel, a minisztériumdrámákkal szoros kölcsönhatásban formálódik, alakul. A szentsírok kérdéskörével a liturgiatörténeti irodalom mellett, mivel ezek kimagasló értékű egyházművészeti emlékek is a műtörténészek foglalkoztak behatóbban.

2 A szentsírok, Krisztus sírjának templomi megjelenítéséhez a bibliai történet, Máté és Márk evangéliumában szerepel a sír,

3 szolgál kiindulópontként, a közvetlen előkép azonban a jeruzsálemi szentsír. Jeruzsálemben Constantinus császár templomokat emelt Krisztus életének legfontosabb eseményei színhelyein, többek között a Szent Sír helyén is. A sírépítmény többször elpusztul, majd újjáépítik, s a XI. században nyeri el négyszögletes, sátortetős formáját. Ennek mintájára jeruzsálemi zarándokok hazájukban is alapítottak a magukkal hozott ereklyék őrzésére Szent Sír kápolnákat.

4 Nemcsak a jeruzsálemi építkezések szolgáltak azonban mintául a keresztény nyugatnak, hanem az ott kifejlődött szertartások is. A szentsír kialakulását, elterjedését végső soron a húsvéti liturgia kifejlődése tette szükségessé, szoros kölcsönhatásban a liturgikus drámával. 1 Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1978—79. 2. 263. 2 További irodalommal lásd Gerevich László: A garamszentbenedeki Úrkoporsó. In: Gerevich Tibor Emlékkönyv. (Budapest, 1942.) 43—59.; Valamint Lengyel László: A theatrum sacrum a magyarországi barokk művészetben. In: Agria XXV—XXVI. (Eger, 1989—90.) 585—656. 3 ". . .őrizzék a koporsót harmadnapig, hogy valami módon el ne jöjjenek az ő tanítványai és ellopják őtet, és azt mondják a községnek, hogy feltámadott a halálból . . . Monda nékiek Pilátus: Vágynak őrizetre való vitézitek, menjetek el és őriztessétek, azmint tudjátok. Amazok pedig elmenvén megerősítek az koporsót, az követ megpecsételvén, és őrizőket vetvén melléje." Máté XXVII. 27—66. In: Biblia. Válogatás a Vizsolyi Bibliából. (Budapest, 1986.) 639. 4 A keresztény művészet lexikona. (Szerk.: Jutta Seibert, Budapest, 1986.) 291. 331