A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Néprajz - Kőváriné Fülöp Katalin: Árva Bethlen Kata fogarasi terítőjének néprajzi vonatkozásai

Árva Bethlen Kata munkásságát és egyéniségét, kora művelődésében elfoglalt helyét már régóta vizsgálják a kutatók. Ismerjük őt mint orvost, mint könyvgyűjtőt, mint egyházalapítót, az irodalom pártfogóját, imádságok szerzőjét, s a jogaiért küzdő asszonyt. E páratlanul gazdag egyéniség művészi tevékenységének megnyilatkozása fonalas munkáiban ölt testet. Ilyen irányú tevékenységeiről nemcsak levelei, hanem ránk maradt munkái is vallanak. Kézimunkái egyrészt az ízlését, mesterségbeli tudását, művészi elgondolását is mutatják. De emellett megjelenik a kor, a XVIII. szazad első felének szellemi arculata, Erdély úri társadalmának vetülete.

4 Erdély művészi szempontból mindig konzervatívabb volt, ezért találjuk még jóval későbbi korokban is, elmúlt szokások emlékét.

5 Árva Bertalan Kata máig fennmaradt hímzései a református templomok úrasztali készletei között szerepelnek. Ő maga naplójában nem tesz említést kézimunkáiról. De hogy házában mégis sokszor foglalkozott varrással, azt leveleiből tudjuk. Sokan őt kérték meg egyes munkák elkészítésére, hiszen a hímzések kiváló ismerőjének hírében állott. Mint egyházának buzgó tagja, nemcsak az általa alapított templomokat látta el felszereléssel, hanem ajándékozott más eklézsiák számára is.

6 Patrónusi tevékenysége elsősorban második házassága idején bontakozott ki. Ennek oka, hogy míg a katolikus Haller József házában élt, református templom nem is volt a közelükben. 1743-ban Bethlen Kata, az orvosdoktor Buzinkay György követítése által a következő felszereléseket adományozta a debreceni ispotály gyülekezet számára: 1. Egy ezüst, belül egészen aranyozott serleg, melynek oldalán gróf Bethlen Kata neve és címere látható és olvasható; 2. Egy ezüst talpas pohár, szintén címerrel és leirattal; 3. Egy ezüst tányér; 4. Egy abrosz és egy keszkenő patyolatból. Az ispotályi gyülekezet számára adományozott recetáblás technikával készített terítő díszítményei azonosak voltak a Bethlen Kata által már korábbn, az olthévizi, a gyulafehérvári, a magyarkirályfalvi elkézsiáknak adományozott abroszok mintáival. Az abroszt 13—13 réce és vörös patyolattábla díszítette. A hálós alapra a négy evangélista neve és szimbóluma került. Közepére az Agnus Deit, Isten bárányának jelképét hímezte. Az abroszt selyemmel varrt, keskeny csipke szegélyezte.

8 Dolgozatom témája azonban nem a debreceni Református Kollégium Egyházművészeti Múzeumában található terítő motívumkincse, hanem a fogarasi, menyasszonyi ruhából készített terítő, melyet még ma is használnak egy-egy jelesebb ünnep alkalmakor. A fogarasi egyház legrégebbi összeírása 1773-ból való, Bethlen Kata pedig 1759-ben meghalt, így az adományozó személye feledésbe merülhetett. A lista szövege a következő: "15. Prédikálló székre való sárga selyem virágokra varrót kerek szép Abrosz."

9 A leltár tehát egy szószéktakarót és egy úrasztali terítőt említ, mindkettő taftból, azaz lágy, puhacsésű, selyemből készült. A tanulmány csak az úrasztali terítővel foglalkozik, de hogy sajátos motívumait feltárhassuk, szólnunk kell a hasonló díszítéseket tartalmazó szószéktakaróról is. Mindkét terítő dohányszínű selyemből való, arany szállal hímzett skófiumos vertcsipkével szedve. Az asztalterítő kerek lapja körül — ugyanazon anyagból — széles fodor esik alá. A térítőkön feltűnik néhány szerkezeti varrás, jól látható, hogy egyes hímzésdíszítés — a varrás mentén — szét van vágva. Ez arra utal, hogy a hímzett selyem valamikor más célra készült, s csak utólag alakították át templomi térítőkké. Eredeti rendeletetését a szószéktakaróra hím4 Palotay Gertrúd: Árva Bethlen Kata fonalas munkái. = Erdélyi Múzeum. XLV. évf. (1940) 119. 5 Supka Magdolna: A magyar úrihímzés. (Bp. 1938) 13. 6 Palotay Gertrúd: i. m. 118—119. 7 Herpay Gábor: A debreceni ispotály története 1529—1929. (Db. 1929) 109—110. 8 Takács Béla: Református templomaink úrasztali térítői. (Bp. 1983) 98. 9 Palotay Gertrúd: i. m. 135. 312