A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)

Történelem - Surányi Béla: A szántóföldi növénytermesztés szerkezete Debrecen mezőgazdaságában (1920–1990)

a rozsból, a termelők a Felischrnann-féle, a Hatvani és Petkusi fajtából választottak. A kukoricából bővebb volt a kínálat, hiszen rendelkezésre álltak: a Fleischman-féle aranysárga lőfogú, a Bánkúti rózsa, a Gyércy-féle fehér lófogú fajták. A burgonyatermesztők szívcsen vásárolták az Eszenyi Jenő-féle (Tornyospálca) gazdaság nemesített vetőgumóit. 1945 után a búzatermesztés a hazai fajtákra támaszkodott. Az 1950-es évek második felében jelent meg az első hazai korszerű fajta

6

'

1

, de nem zárkóztak cl a külföldi fajtáktól sem (olasz, főleg szovjet). A hazai nemesítés

6

' viszonylag rövid idő alatt behozta a külfölddel szembeni hátrányát. Élenjártak a magyar nemcsítők a hibridkukorica fajták

66 előállításában is. A kezdeti lendület azonban megtört, s az 1980-as' évek a külföldi fajták jegyében teltek el, noha a hazai kukoricanemcsítés összességében eredményesnek tekinthető. Az ipari növények

67 közül látványos pályát futott be a napraforgó, a többi pl. a repce, jelentőségében messze elmaradt tőle. Ez utóbbit Debrecen és környékén nem is termesztették számottevő mértékben. A szója, az olajlen szintén a mellőzött növények sorába tartozott. A napraforgó mellett a cukorrépa termeszthető még eredményesen a város szántóterületén, melynek jelentősége megnőtt a Kábái Cukorgyár felépülésével. A rozs beiktatása a vetésforgóba azt mutatja, hogy a város mezőgazdasági területe határos a Nyírséggel, ahol a sekély rétegű és laza sülevényes homoktalajokon kenyérgabonaként termesztik.

68 Az árpát'''' Debrecen gazdasági hosszú idő óta takarmányozásra használják. A lucerna ", gazdag fajtakínálattal, a takarmányfélcségek egyik alapnövénye a nagyüzemek és a kisgazdaságok számára. A kapásnövények közül a burgonya l járul(t) hozzá a város ellátásához. Bár az 1960-as évektől nincs adat nagyüzemi termesztéséről — az 1960. és 1970. év vetésterületének kivételével (lásd részletcsen: 4. táblázat) — a súlypont áttevődött valószínűleg a háztáji, a kisegítő és az egyéni gazdaságokra. A kisüzem gazdálkodás-technikája lehetővé tette a szántóföldi köztes- és szegélynövény termesztést

72 is, amelynek becsült vetésterülete 1936—1948 között a következő: Me: hektár 64 Lásd: 59. jegyzet.: Beké Ferenc nemesítette ki a Fertődi 293-as fajtát. Lkkoriban jelentek meg az olasz (San Pastore, Produttore, Rannaja, Fortunate stb.), s a szovjet (Bezosztája, Kavkaz, Jubilejnaja stb.) fajták. A közel egy évtizedes hátrányát "ledolgozta" a hazai nemesítés, s kitűnő fajtákkal gazdagította a választékot: martonvásári, szegedi fajták. 65 üo. 66 Ua.: 94—101.: Az első hibrid az "Óvári 3-as" már 1953-ban állami minősítési kapott. A hazai hibrideket elsősorban a martonvásári és a szegedi fajták fémjelezték. A hibridnek ugyanolyan jelentősége volt a kukoricatermesztésben, mint amilyen a "Bezosztaja-l"-nek a búzatermesztésben. — írja Kapás Sándor. Lásd: Ua.: 97. 67 Ua.: 102—108. o.: A napraforgó termesztés az. 1940-es évek elején indult meg jelentősebb mértékben az országban. Az átlagtermés növekedése az. 1970-es évek közepétől vált szembetűnővé. A kisvárdai, az iregszemcsei, a lovászpatonai fajták alkotják a kínálatot. De nem hiányoztak a külföldi, főleg a francia, a román és a jugoszláv hibridek sem. A cukorrépa a fentiekhez hasonló pályát futott be, a hazai fajták mellett a cukorrépa vetésterület 35—38%-án főleg a német és a holland fajták tűntek ki. Részletes áttekintést nvújt a hazai növénvnemesítésről, fajtahasználatról: Magyar növénvnemesítés. (Szerk.: Kapás Sándor. Bp., 1969). 758. 68 Láng Géza: Szántóföldi növénytermesztés (Bp., 1976.) 91—95. Lásd később: Láng (19776).: A régi fajták közül a lovászpatonait az 1970-es években termesztették. Az újabb fajták közé tartozik a kisvárdai és a kecskeméti fajtacsoport. 69 Láng (1976): 95—106.: a horpácsi, a martonvásári, a kompolti fajták terjedtek el. A tavaszi (sör) árpa vetésterülete Debrecenben jelentéktelen volt. 70 A lucerna termesztése. (Szerk.: Bocsa Iván. Bp., 1979). 82—87.: Jelentősek a martonvásári, a kisvárdai, s a tápiószclei, valamint a szarvasi nemesítésűek. 71 Láng (1976): 191—92. o.: A Güibaba és a Kisvárdai rózsa hosszú évtizedekig a kedvelt fajták közé tartozott. Nagyüzemi termesztésre a hazai fajták közül elsősorban a somogy gyöngye fajtát találták megfelelőnek. Az 1970-es években jelent meg a holland Desiree fajta is, s gyorsan népszerűvé vált. A kisüzemek fajtájának tekintették a Somogyi sárga kiflit-t. 72 Növénytermelés. 1936—1962. (Bp, 1976.) 1. köt. 497. Lásd később: Növénytermelés (1976). 236