A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1992-1993 (Debrecen, 1994)
Történelem - Surányi Béla: A szántóföldi növénytermesztés szerkezete Debrecen mezőgazdaságában (1920–1990)
1970-es évekre kialakultak a hazai mezőgazdaság termelési típusai, nagyüzemi keretek között. Debrecen mezőgazdaságában a következő gazdálkodási formák jelentek meg: 57 sertés-, baromfitartás- abraktakarmány termesztés kenyérgabona termesztés szarvasmarha-, és juhtartás iparinövény termesztés A városellátó körzetekben 58 növekvő szerep jutott a primőröknek és a friss zöldségféléknek, bár ez elsősorban nem Debrecen mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek a sajátossága, hanem a háztáji és kisegítő, valamint az egyéni gazdaságoké. A termesztett szántóföldi növények — termésátlagok A szántóföldi növénytermesztés (lásd részletesen: 3. sz. táblázat) színvonalát meghatározza egyrészt a növényfajok, -fajták, száma, másrészt a gépesítettség és a tápanyag-visszapótlás. A racionalizálódó gazdálkodás a nagyméretű piaci termelés érdekében szűkítette a termesztett növényfajok számát, egyúttal bővítette egy-egy növényfajon belül a fajták választékát. Különösen érvényes ez a nagyüzemi gazdálkodás keretei között, elsősorban a hibridek megjelenésével, az 1950—1960-as évek fordulójától. 59 A hagyományos fajok (fajták) megmarad(tak)nak a kisüzemekben. A hazai kertmozgalom mentette át azokat a kultúrnövényeket is, melyeket egykoron szántóföldön is termesztettek. A gazdálkodás átalakulásának egyik ismérve a faj Italváltás, ahol egyes növények "jelzőnövényként" szerepelnek, mint az új gazdálkodási stílus, megtestesítői, vagy mint egy letűnt korszak képviselői. Az 1930-as évekre Debrecen környékéről is pl. eltűnt a tarbuza 60 (Mocskai), sőt a régi tiszavidéki magyar, diószegi és somogyi tarbuzákból kitenyésztett piros kalászú változatok is, mivel a fehér kalászú fajtákkal szemben később értek és minőségben is elmaradtak. 61 Bizonyos növényféléket (fajokat) a táplálkozási szokások megváltozása törölt a szántóföldi növények sorából. 2 De a növénykultúra összetétele alkalmas egy korszak megítélésére is, szorítkozván csak Debrecen környékére, pl. a gyapotttermesztés az 1950-es évek elhibázott gazdaságpolitikájának a következménye. A jelentősebb szántóföldi növények közül 63 , az 1930-as években, búzából a Székács-féle, a Hatvani és a Bánkúti (Baross-féle) fajták élveztek elsőbbséget. A másik fő kenyérnövényből, 57 Kristóf Jenő: A magyar mezőgazdaság uralkodó termelési típusai és mezőgazdasági körzetei = Földrajzi Értesítő, 1968. 2. füz. 234—35. és 240—41. Klny. Lásd még: Papp Antal: Az Észak-Tiszántúl szántóföldi növénytermelésének földrajzi vizsgálata = Acta Geographica Debrecina. 1962. 1. sz. 122—24. Klny.: a Hajdúságra, közte Debrecenre, a szemestakarmányok termesztésének a túlsúlya a jellemző, amely a sertés- és baromfitartás alapja. Ezután következnek a gabonafélék és az ipari növények. 58 Bernát Tivadar—Bora Gyula—Kalász Lajos—Kollarik Amália—Mathcika Március: Magyarország gazdaságföldrajza. (Bp., 1986). 186.: Az 1970-es években — országos szinten — átalakult a vetésszerkezet. A gabonafélék súlya mérséklődött, amely elsősorban a kukorica vetésterületének csökkenésére vezethető vissza, hiszen a termelési költségek emelkedésével nem tartott lépést a termésátlag. Jelentős volt a burgonya visszaszorulása és a zöldségfélék vetésterületének csökkenése, miközben ugrászszerűen növekedett a primőrök és friss zöldségfélék iránti kereslet, amely vetésterületük bővüléséhez vezetett. Az ipari növények közül a napraforgónak kedvezett a világpiacon megélénkülő kereslet. A szálas- és lédústakarmányok vetésszerkezeten belöli aránya nem változott. 59 Kapás Sándor: A növénytermesztés biológiai alapjai. In: A szántóföldi növénytermesztés átalakulása Magyarországon (1950—1980) Szer.: Hajdú Miklós. Bp., 1987. 87—109. Lásd még: Biológiai alapok a növénytermesztésben. 1. országos konferencia. (Bp., 1992.). 147., a fejlődés három évtizedével foglalkozik Hajdú Miklós: Technológia — biológiai alapok — termelési színvonal. I.m: 11—18. 60 Debrecen sz. kir. város (Szerk.: Kiszely Gyula. Bp., 1931) 293—85. Lásd később: Debrecen (1931). 61 Grábner Emil: Szántóföldi növénytermesztés. (Bp., 1942) 283. Lásd később: Grábner (1942). 62 Lásd: 60.: 1930-ban pl. 174 hektáron termesztettek kölest Debrecen határában, amelynek átlagtermése elérte a 10 métermázsát. Vetésterülete kb. fél évszázad alatt 2,5-szeresére csökkent. Szinte a polgárosodás kísérőjelensége a kender "eltűnése", hiszen a termesztésére már az 1930-as években is csak a határnevek emlékeztettek. 63 Debrecen (1931): 283. o. 235
